13. rész

Sziasztok!
Bocsánat a késésért...
Ha jól számolom, ez az utolsó előtti rész még sulikezdés előtt. Persze minden csak rajtatok múlik. :))
Köszönöm a tetszikeket, összesen 26-ot kaptam. :) Persze a kommenteket is nagyon szépen köszönöm :$
Remélem tetszeni fog a rész. :DD :3 Mivel eddig nem volt semmi izgalmas, úgy gondoltam, hogy most csempészek bele egy kicsit. :))
A kövit 24 tetszik vagy 5 komment vagy 2 feliratkozó után hozom. :D
Pusziii <3

Harry

Ha finoman akarok fogalmazni, Paul nem nagyon volt oda az ötlettől, hogy regisztráltam egy társkereső oldalra.Sőt, kiabált velem egy sort, majd miután lenyugodott, próbálta megemészteni a hallottakat.
- És most mit akarsz tenni? Meddig titkolózol? Mert nagyon rendes lánynak tűnik. Most is főz rátok.
- Annyi biztos, hogy mindketten itt maradnak. Holnap le fogom zárni a dolgot az interjún, bár tudom, hogy nem lesz egyszerű. - sóhajtottam.
- Ebben igazad van. Addig fognak kérdezgetni, amíg szóról szóra mindent el nem mondasz. De ha nekem elmered azt is kotyogni, hogy...
- Nyugi, eszem ágába sincs a társkereső oldalról beszélni.- nevettem fel.
- Azt jól teszed.- veregette meg a hátam. - Viszont törölhetnéd azt az oldalt, mert ha valahogy mégis lebuksz, akkor....hát egy életen át magyarázhatod, hogy mit is kerestél te ott.
- Ezt nem tehetem. Minden este ott beszélgetünk. Csak így tudhatok meg többet róla.
- Szóval tetszik neked.- nevetett.
- Nem, dehogy.- fülig elvörösödtem, pedig azt a lányok szokták. De ez nekem akkor is nagyon kényes téma volt.
Jól van, nagyfiú, vigyázz magadra.- állt fel mellőlem. - És akkor holnap délelőtt 10-kor oda kell érned a rádióhoz.
- Meglesz.- pacsiztam le Paul-lal, aztán már ki is lépett az ajtón.
Ezután elterültem a kanapén, és az interjún gondolkodtam, hogy mit szabad mondanom, és mit nem. Még azt is ki kellett találnom, hogy mit mondjak Sophie-ékról. Nem mondhatom el a teljes igazságot, például, hogy hogyan találtam rájuk, mert akkor felbolygatnák Sophie magánéletét is. De erről még fogok vele beszélgetni...

Sophie

Épp elzártam a gázt a leves alatt, amikor Niall-t pilantottam meg. 

- Szia.- mosolyogtam rá. 

- Nagyon finom illatok vannak errefelé.- szagolt bele a levegőbe.- Az orrom ide hozott. 

- A leves már kész, a hús a sütőben van.- nevettem. 

- És az mennyi idő még? 

- Hát...nagyjából fél óra.

- Addig nem tudok várni.- biggyesztette le a száját. 

- Tudod mit? Addig hívjuk át a lányokat. Mármint a barátnőiteket. - csillant fel a szemem. 

- Legyen.- komorodott el, majd leült az egyik székre. Nagyon nem tetszett ez a viselkedés. 

- Hé, mi a baj?.- ültem le mellé. 

- Semmi.- sóhajtott. 

- Látom hogy van valami. Nekem elmondhatod.- biztatóan rá mosolyogtam. 

- A barátnőm, Amy, már nem is tudom, hogy a barátnőm-e. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de valahogy úgy érzem, hogy már nem szeret. A napokban már fel sem hív, mindig csak én keresem őt. És ez fáj. Ha megkérdezem, hogy szeret-e, akkor felháborodik, és azt mondja, hogy nem bízok benne. De így hogy lehetne bízni valakiben? .- nézett rám. A szívem is megszakadt, ahogy hallgattam. - Eddig még sikerült lepleznem az aggodalmamat, de most már nem megy.

- Sajnálom, Niall. Ha tudtam volna, hogy ez téged így érint, akkor nem hoztam volna fel a témát. 

- Nem a te hibád.- halványan elmosolyodott. 

- Egy próbát megér. Hívd csak fel.- kacsintottam. 

- Igazad van.- előhúzta a telefonját a zsebéből, aztán tárcsázni kezdett. 

Pár perc múlva kérdőn felé néztem. 

- Azt mondta, mint mindig, hogy nem ér rá. Viszont holnap találkozni akar velem. 

- Az jó, akkor megbeszélhetitek.- veregettem meg a vállát.- Fel a fejjel, minden rendben lesz. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán elmentem megkeresni a többieket. 

- Szia Zayn.- léptem be a szobájába. - Arra gondoltam, hogy áthívhatnád a barátnődet, szívesen megismerném. Már az ebéd is mindjárt kész. 

- Ez jó ötlet. Pont hozzá készültem, de akkor felívom, hogy jöjjön át ő.- 

- Köszi.- mosolyogtam, ezután pedig Louis-val futottam össze. Ugyanezt neki is elmondtam, és ő is örült az ötletnek, ahogy Liam is. Boldogan mentem vissza a konyhába, hogy befejezzem a főzést. Kivettem a húst a sütőből, majd az órára néztem. Sietve kaptam magamra a cipőmet, mert már Lily jöhetett haza az oviból. Az ajtóban Harry állított meg. 

- Hová mész?.- kérdezte. 

- Lily-ért.-.válaszoltam sietősen. 

- Gyere, elviszlek, úgy sincs semmi dolgom.

- Az jó lenne, köszönöm.- mosolyogtam rá. 

A kocsiba megint beállt az a bizonyos kínos csend, egészen addig, amíg Harry meg nem szólalt. 

- Holnap lesz egy interjúm, ami azért jó, mert tisztáznom kell dolgokat. - mondta. Nem értettem, de nem szóltam, hanem figyeltem.- Reggel a hírekben rólunk beszéltek, Lily-ről, rólad és rólam. Tulajdonképpen Paul is azért volt ott.- na innentől viszont már egyre jobban érdekelt a dolog.- Kitalálták, hogy te vagy a titkos szeretőm, Lily meg a lányunk. Tudom, elég idiótán hangzik, de egy idő után úgyis megszokod majd, hogy mindenféle hülyeséget kitalálnak. - folytatta, mielőtt megszólalhattam volna. - A holnapi interjú egy tökéletes alkalom lesz arra, hogy mindent tisztázzak. A kérdésem csak annyi lenne, hogy mit mondhatok rólatok? 

- Hazudni akarsz?.- néztem rá. 

- Nem feltétlenül. Csak nem szeretnék valami olyat is elfecsegni, amit te esetleg nem akarnál, hogy tudjanak róla. - egy pillanatra felém nézett. 

- Szerintem elmondhatnád az igazságot. Mekkora hír lenne, hogy Harry Styles a One Direction-ből befogadott két lányt, akik az éjszaka közepén a padon csöveztek.- nevettem.

- Elhiheted, hogy leszarom ha ezzel én leszek a nagy megmentő.- mutatta az idézőjeleket.- Ezt akkor is megtettem volna, ha nem én lennék Harry Styles a One Direction-ből, ahogy te fogalmaztál.- pillantását rám szegezte, miután leparkoltunk az óvoda előtt.

- Köszönöm Harry.- hálás voltam neki, mindenért. 

- Ne köszönd.- mosolygott. 

- Dehogynem, ha te nem lennél, akkor....- 

- Shhh.- ujjával betapasztotta a számat.- Szívesen teszem.- végigsimított arcomon. Annyira elgyengültem, hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok.- Tudom, hogy most is lát minket egy csomó lesifotós, de az sem érdekel, ha holnap ez lesz a címlapokon.- mondta, majd fogalmam sincs, hogyan, de ajkaink egyszerre értek össze. Talán meg sem lehetne állapítani, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én előbb őt. Ajkaink lassan játszadoztak, egyikünk sem sietett. Sosem gondoltam volna, hogy életem első csókját egy szupersztártól fogom kapni egy kocsiban, de tetszett, és abban a pillanatban nem cseréltem volna senkivel. 

Pár perc után elváltunk egymástól, de csak a levegőhiány miatt. 

- Csodálatos vagy, rengeteg lány tanulhatna tőled.- suttogta. Homlokaink össze értek, de nekem ez kevés volt, újra megcsókoltam. 

Percek múlva zajra lettem figyelmes, észre vettem, hogy már sorban jönnek ki a gyerekek az épületből. 

- Mennem kell.- nevettem el magam zavartan, aztán épp kiszálltam volna a kocsiból, amikor Harry megfogta a csuklómat.
- Szeretném, ha ez nem itt érne véget.- kacsintott, én pedig fülig elvörösödtem.