10. rész

Sziasztooook! :)
Itt vagyok a 10. résszel, ahogy ígértem. :D
Szó szerint a számra fagyott a mosoly, amikor megláttam, hogy 22 (!) tetsziket, és 6 kommentet kaptam. Plusz még lett 3 feliratkozóm is az utolsó bejegyzésem óta. :$  Annyira imádlak titeket. *-*
A részről annyit mondanék, hogy nem lett a legjobb, de remélem hogy olvasható. :D
A következő rész 23 tetszik, vagy 6 komment, vagy 2 feliratkozó után jön :))
Puszillak titeket. <33

Sophie

Elég sokat sétáltunk, mire elértünk egy lépcsőhöz. Harry-nek igaza volt, hatalmas ez a ház. A lépcsőről leérve koppanást éreztem a fejemen. A földre néztem, és megláttam egy répát (?). Értetlenkedve vettem fel a padlóról, és Harry felé fordultam magyarázatért.
- Erről beszéltem.- nevetett.
Még mindig nem értettem, de azért elmosolyodtam, mert láttam, hogy Lily is nagyon jól szórakozik. Tovább mentünk, míg nem a nappaliban találtuk magunkat, ahol megláttam a négy srácot. Amint észre vettek, felugrottak, és mint a katonák, elkezdtek tisztelegni. Elég vicces látvány volt, ezért elnevettem magam.
- Srácok, elég lesz.- csitította őket Harry, de persze az ő szája sarkában is ott bujkált a mosoly.
- Ah, szóval nálad van a répám.- az egyik barna hajú közeledett felém, mérges arcot vágva.
- Csak azért, mert a fejemen landolt.- elég furcsa helyzet volt. Most tényleg egy répán megy a vita? Megragadta, majd kivette a kezemből a zöldséget, és beleharapott.
- A répáimat nem bánthatja senki.- tette karba a kezét.
- Már megbocsáss, de te dobtad nekem. - vágtam vissza.
- Jól van, elég lesz. - szólt közbe Harry. - Azt tudni kell, hogy Louis imádja a répát, és az neki szent.- mosolygott Harry. Szóval Louis-nak hívják....- De most már elkezdhetnénk.
- Szia, Liam vagyok.- nyújtotta a kezét a másik barna srác.
- Szia, Sophie vagyok, ő pedig a kishúgom, Lily.- mutattam be magunkat.
Végül mindenkivel összeismerkedtünk, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg igaza volt Harry-nek. Rosszabbak, mint az 5 évesek, de annál kedvesebbek. Niall például kikapta a kezemből Lily-t, és játszani kezdett vele. Aztán beszélgetni....vagyis inkább felvilágosítani.
- Jól figyelj Niall bácsira. Ha az oviban egy fiú a közeledbe merészkedik, mondd azt neki, hogy "takarodj innen, mielőtt ott középen megrúglak, és rántotta lesz a tojásaidból"- totál komolyan magyarázott.
- Jó-jó, elég lesz, Niall. Még csak 4 éves.- szóltam rá a szőkére. Szegény kishúgom nem nagyon érthette a dolgot, de azért boldogan bólogatott, és nevetett.
- Mesélj magadról egy kicsit. Hogy is kerültél ide? - kérdezte Liam.
Nem haboztam, neki álltam mindent elmesélni.

Liam 

Hiába hallottam már a történetet Harry-től, Sophie szájából valahogy szívszorítóbb volt. Láttam az arcán, hogy csak másodpercek választják el a sírástól, de tartotta magát a kishúga miatt. Tényleg mindent elmesélt, semmit sem hagyott ki...vagyis de. De mégis miért kezdene el nekünk regélni Tom-ról? Meg is lepődtem volna... 

A mesélés végén Zayn ment oda először hozzá, hogy megölelje, majd sorban mindenki így tett. 

- És amúgy...ha azt mondom neked, hogy One Direction, akkor rémlik valami? - kérdezte Niall. 

- Nem. De miért? Kellene? - nézett ránk értetlenül. 

A fiúkkal egymásra néztünk, és szinte szavak nélkül is értettük egymást : hogy elmondjuk. 

Most mi voltunk soron, hogy regéljünk, igaz egymás szavába vágva, de azért azt hiszem, hogy mindent sikerült elmondani. 

- Most komolyan nem hallottál még rólunk? - tárta szét a kezét Louis. 

- Nem. Mióta Lily megszületett, be sem kapcsoltam a TV-t, és a rádiót. Egyszerűen nem volt időm.- magyarázta. 

- És az internet? 

- Azt is csak azért kapcsolom be, hogy felmenjek egy oldalra, nagy ritkán.- Harry-re néztem, akinek falfehér volt az arca. 

- Értem.- elmosolyodtam, valahogy segítenem kellett Harry-n. 

- De azért tényleg elképesztő, hogy sztárokkal vagyok körülvéve.

- Nem is akármilyen sztárokkal. - kacsintott Zayn. 

- Tényleg, énekeljetek valamit.- lelkesedett fel Sophie.

Nem kellett kétszer kérnie, egy kupacba ültünk, Niall kézbe fogta a gitárját, és bele kezdtünk a legelső dalunkba, a What Makes You Beautiful-ba. 

- Ó, hát ez....ez valami khm.- nevetett Sophie zavartan. Lily csak az ölében ülve tapsikolt. :) - Ha szépen akarom magam kifejezni, akkor azt mondom, hogy ez baromi jó volt.

- Egyszer el kell jönnöd egy koncertre. - Harry. 

- És Lily?

- Hát ő is jön. Biztosra állítom, hogy nem unatkozna. - mosolyogtam rá a lányra. 

- És te miben vagy jó?- kérdezte Louis. 

- Hát...semmiben.- sóhajtott. 

- Ezt nem hiszem el. Valamiben biztos.

- Kiskoromban imádtam táncolni, de már nem is tudom hány éve abba hagytam. - meglepődtem. 

- Akkor jobb lesz, ha minél előbb bemutatom neked Danielle-t. - mosolyogtam rá. - Ő a barátnőm, és táncosnő.

- Az szuper. - nevetett.

Sophie 

Most, hogy már közelebbről megismertem a fiúkat, elég jó véleménnyel vagyok róluk. Nagyon kedvesek, és Lily-t is befogadták, nem riadnak vissza egy négy évestől, ami tiszteletre méltó. Az igaz, hogy egy kicsit zizzentek, de én biztos vagyok benne, hogy valahol ott van az érzelmes oldaluk is. 

Harry-vel épp vissza mentünk a szobába, hogy megmutassa a meglepetését. Nem hittem, hogy rejthet még akármit is az a szoba, de nagyot tévedtem. Harry elővett egy kis távirányítót, megnyomott egy gombot, és a fal szétnyílt (!).Az állam a padlót súrolta a meglepődöttségtől. Van egy saját beépített gardróbunk. Atyám..

- Tudom, hogy szinte még üres, de azt terveztem, hogy együtt elmehetnénk vásárolni.- vakargatta a tarkóját. 

- Jajj Harry, köszönjük szépen.- szinte a nyakába ugrottam örömömben. Aztán kapcsoltam, és zavartan elhúzódtam tőle, bár a bódító illatát megérezve ez nem volt egyszerű feladat. 

- Nincs mit.- mosolygott. - Akkor mehetünk vásárolni?.- kérdezte. 

-.Harry, én nem szeretném, ha miattunk költekeznél.- sóhajtottam. 

- Hahó, sztár vagyok, elfelejtetted? .- nevetett. Gödröcskéi látszódtak, amitől szinte elolvadtam, ezért nem is mertem a szemébe nézni, mert tuti, hogy fülig elvörösödtem volna. 

- Tudom, de akkor is, én nem akarom, hogy....- 

- Na elég legyen, gyertek.- karon ragadott, és elkezdett kihúzni a szobából.

- De várj, hadd öltözzek át.- torpantam meg. 

- Erre semmi szükség, így vagy tökéletes.- kacsintott, én pedig azt hittem, úgy kell majd összekaparni a padlóról.