24. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a következő részt, bár nem gyűlt össze a 18 tetszik. Igazából azért hoztam csak, mert jövő hétre NEM tudok újat írni a Karácsony és a Szilveszter miatt, meg gondolom, hogy ti sem fogtok egész nap a gép előtt ülni. :)
Mit is mondhatnék erről a részről....először fordult velem elő az, hogy még számomra is elfogadható. Bár lehet, hogy ez betudható annak, hogy +16-osra sikerült, és vannak benne elég pikáns részek is. De gondolom már sejtettétek az előző részből, hogy most már egy ilyesmi fog következni. Összesen 1 óra alatt írtam meg, ami nálam rekord, de hát na....párszor elkalandoztam közben. :p
Tehát akkor ez az év utolsó bejegyzése, ezért szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni. :) Köszönöm szépen a 36 feliratkozót, és az eddigi rengeteg kommentet, illetve tetsziket, amiket kaptam. :D
Élvezzétek ki a szünetet, hiszen utána jön a félév :s
Jók legyetek, pusziii. <3.
U.I.: légyszi nézzétek el nekem, hogy rövid lett :$

Sophie

Harry számomra a tökéletes pár. Annyira gyengéd velem, és gondoskodó, hogy jobbat nem is kívánhatnék nála.
Minden porcikám remegett az izgalomtól, hiszen még egy fiú sem látott meztelenül, de úgy éreztem, hogy Harry ezt már régen kiérdemelte.
Azt hittem, hogy majd gyorsan levetkőztet, de tévedtem. Helyette levette a fekete pólóját, majd rám nézett, hogy én vegyek le magamról valamit. Nagyon tetszett ez a kis játék, bár sokkal jobb lett volna, ha Harry hozzám érve, egyesével bujtatott volna ki minden ruhadarabomból. De nem bántam, mert így teljes egészében láthattam a reakcióit.
Kicsit játszadozni akartam vele, ezért én nem a pólómat, hanem a zoknimat vettem le. Harry elkerekedett szemekkel nézett rám, én pedig csak nevetgéltem.
- Hát akkor játszunk így.- kacsintott.
Meglepetésemre a nadrágját kezdte kigombolni, lehúzta a sliccet, aztán az lecsúszott a bokájáig. Azt hittem, hogy majd visszavágásképp ő is csak apróbb dolgokkal folytatja, de ez nem így történt. A tekintetem egy pillanatra a férfiasságára esett, de amint megláttam, hogy az erekciója egyre csak nő, zavartan kaptam el a fejemet. Nagyon furcsa és új volt még nekem ez az egész. Persze azonnal be is paráztam, hogy mindent elfogok rontani.
Barátom arcára apró mosoly szökött.
- Most kinevetsz?.- a hangom rekedt volt. Harry közelebb lépett hozzám, nekem pedig minden porcikám megremegett.
- Bébi, dehogy nevetlek ki.- a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset. Én a lábujjaimat bámultam még mindig zavartan.- Hé, van kedved folytatni, vagy abba hagyjuk?.- az államnál fogva egy kicsit megemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Mikor belenéztem abba a csodálatos szempárba, azonnal elvesztem, és eszem ágában sem volt itt befejezni.
- Folytassuk.- halványan elmosolyodtam.
- Rendben.- a szeme felcsillant.- Viszont akkor most neked két ruhadarabot is le kell venned, mert hátrányban vagy.- nevetett.
Nem tudom, hogy honnan jött ez a magabiztosság, de egy pillanat alatt már én is csak fehérneműben álltam előtte.
Harry csodálkozva bámult rám, szólásra nyitotta a száját, de nem tudott mit mondani, ezért inkább folytatta. Most ő vette le a zokniját.
Én egy kicsit meg voltam lőve, hiszen akár a melltartómat, akár a bugyimat vettem volna le, mindenhogy valami olyat tártam volna elé, amit annyira féltek.
- Nem csinálnád inkább te?.- szólaltam meg hosszas gondolkodás után. Végülis már az elején azt akartam, hogy ő vetkőztessen le.
- Örömmel.- mosolygott, majd elém lépett, és apró csókokkal kezdte beborítani az egész felső testemet. A nyakamon megtalálta az érzékeny pontomat, amitől kirázott a hideg. Pár percig még játszadozott, aztán lehúzta először a bal vállamról a melltartó pántot. A helyére finom csókokat lehelt. Ezután ugyanígy járt el a másik vállamnál is, majd mögém állt, és kicsatolta a melltartómat, az pedig a földre esett. Hallani lehetett, ahogy mögöttem elakadt a lélegzete.
- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe. Válaszképpen megfordultam, és hosszasan megcsókoltam. Ő közben a hasamat simogatta.  Mikor elért a bugyim szegélyéhez, engedélyt kérve rám nézett. Én csak bólintottam, ő pedig lassan lehúzta a lábamon a fehérneműt. Immáron anyaszült meztelenül álltam előtte. Már nem voltam zavarban, mert tudtam, hogy Harry-nek így vagyok tökéletes, hiszen engem választott több millió másik lány közül.
Már húzta volna le az alsónadrágját, amikor megfogtam a kezét.
- Én szeretném.- néztem a szemébe. Elmosolyodott, én pedig tudtam, hogy nincs ellene kifogása.
Szerettem volna visszaadni az előbbi kényeztetést, így először én is simogatással kezdtem, majd végül egy mozdulattal megszabadítottam a boxerétől. Most az én lélegzetem akadt el teljesen. Harry figyelmes volt, és megcsókolt, hogy másra koncentráljak. Aztán megfogta a kezemet, és besegített a fürdőkádba. A víz kellemesen meleg volt. Ezután Harry is csatlakozott hozzám, majd a pezsgőért nyúlt. Nagy pukkanással kinyílt az üveg, majd mindkettőnknek öntött egy pohárral. Az egyiket nekem adta, és mosolyogva koccintottunk. Teljesen felszabadultam, nem éreztem magam feszélyezve. Én kivettem egy Raffaello golyót, lassan kibontottam, és beleharaptam, a másik felét Harry-nek adtam. Látszólag le volt nyűgözve. Az édességet egy korty pezsgővel öblítettük le, majd a barátom kezébe adtam egy szivacsot, amire tusfürdőt nyomtam.
- Kérlek, érj hozzám.- néztem a szemébe.
Egy pillanatra sem habozott, az egész testemet beszappanozta, ezután a kezével mosta le rólam. Én következtem, és ugyanígy eljártam vele. Az összes tetoválását megpusziltam, mert nagyon imádom őket, és szerintem Harry-n rendkívül jól néz ki. Annyira belemerültem, hogy a végére már a száját csókoltam vadul, és a hajába markoltam.
- Hé, ha így folytatod, nem tudok majd leállni.- figyelmeztetett.
- Nem érdekel.- feleltem kapásból, és újra csókolni kezdtem.
- Biztos, hogy ezt akarod?.- zihálta.
- Harry, téged akarlak, úgy ahogy vagy.- szívtam a nyakát.
- Ahogy szeretnéd.- mosolygott, majd hirtelen az ölébe vett.- De nem itt.- kacsintott, és a hálószobába vitt. Csöpögött rólunk víz, de ez volt akkor a legkevesebb gondunk.
Harry fölém tornyosult, közben pedig valahonnan előszedett egy óvszert. Szóval akkor titokban mégis bízott benne, hogy meg fog történni. Magamban elmosolyodtam.
Viszont mielőtt még bármi is történhetett volna, megszólaltam:
- Harry, én még nem...-
- Ígérem, hogy óvatos leszek.- csókolt meg. - Vigyázok rád.
Teljesen le voltam nyűgözve. Vártam, hogy végre az enyém legyen, én pedig az övé.
Azt hittem, hogy majd perceken belül túl leszünk a dolgon, de a teljes ellazulás érdekében minden porcikámra lehelt egy apró puszit. Tudtam, hogy már alig bírja, de a kedvemért még erre is képes volt.
Ismét fölém feküdt, és láttam, hogy a szeme teljesen elsötétedett a vágytól.
- Biztos vagy benne?.- kérdezte még egyszer, miközben felhúzta magára az óvszert.
- Kérlek.- nyöszörögtem, ő pedig lassan belém csúszott.
Nem fájt, csak kellemetlen volt. A végére elkezdett tetszeni a dolog, így mindketten boldogan vesztünk el egymásban.
Harry zihálva esett le mellém.
- Ez csodálatos volt.- mondta. - Nem okoztam fájdalmat?.- nézett rám aggódva.
- Egyáltalán nem. És tudod miért? Mert bíztam benned.- mosolyogtam felszabadultan.- Ezt mással el sem tudtam volna képzelni.
- Mondtam már hogy szeretlek?.-
- Hát nem is tudom....azt hiszem csak pár ezerszer.- nevettem.
- Akkor elmondom még pár ezerszer, hogy nagyon szeretlek. Mindennél fontosabb vagy nekem.- húzott magához egy csókra.
- Én is szeretlek. - a mellkasára tettem a fejem.
Nagyon fáradtak voltunk már mindketten, de Harry még a What Makes You Beautiful-t dúdolta nekem, amitől hamar elkapott az álom.

23.rész

Sziasztok. :)
Végre sikerült megírnom egy részt, ami elég nagy erőfeszítésembe került, mert egyszerűen nem tudtam mit írni. Éppen ezért volt ez a "nagyobb" késés. Szó sincs arról, hogy be fogom zárni a blogot, mert imádom, csak most valamiért nem jött az ihlet.
Az előző szavazásban egyre többen szavaztatok arra, hogy ne legyen emlékeztető, tehát úgy döntöttem, hogy szerintem is felesleges. Plusz meló volt még a legfontosabb részeket összeválogatni, szóval inkább hagyjuk. Ha valaki elvesztette volna a fonalat, az olvasson vissza. ;)
Most viszont kiraktam egy új szavazást az új kinézettel kapcsolatban, örülnék, ha szavaznátok, de az eddigi visszajelzések eléggé pozitívak voltak, ami nagyon jó. :) A hátránya az új kinézetnek, hogy az eddigi összes tetszik eltűnt, így azt sem tudom, hogy az előző részhez mennyit kaptam, minden esetre köszönöm szépen annak, aki rákattintott. :D
Ez alatt a 3 hét alatt rengeteg új olvasóval gazdagodtam, aminek kimondottan örülök. Nem is tudjátok, hogy milyen hálás vagyok érte. :)<3
Jajj, nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, mert valamit úgyis mindig kifelejtek. Na de mindegy, már így is eleget regéltem, összességében csak annyit szeretnék mondani, hogy KÖSZÖNÖM!
Köszönöm azt is, hogy még mindig itt vagytok velem. :)<3
Most pedig jó olvasást szeretnék kívánni így az X-Factor előtt. :)
Cupp. :3

Sophie

Harry-vel visszamentünk a One Direction házba, ahol a többi fiú a nappaliban ült, és amikor megláttak, tapsolni és fütyülni kezdtek. Én csak elnevettem magam, viszont Harry-n látszott, hogy zavarban van.
Addig nem tudtunk szabadulni a srácoktól, amíg mindenről részletesen be nem számoltunk.
Ezután rohantam a szobámba, és a gardróbom több mint felét elkezdtem bőröndbe pakolni. Raktam még el smink cuccokat, és minden olyasmit, amire egy lánynak szüksége lehet. Összesen három bőrönd kellett minden holmimnak.
Harry már lent várt, egy filmet nézett a többiekkel. Amikor észrevett, elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Kicsim, minek neked három bőröndnyi holmi?- kérdezte.
- Hát...nem tudom.- mosolyodtam el. Harry közelebb jött hozzám, és átölelt.
- Alig várom már, hogy ott legyünk.- puszilt bele a hajamba.
- Hát még én.- egy gyors csókot leheltem a szájára, aztán búcsúzkodni kezdtem a többiektől.
Mind a négy srácnak mondtam valamit, például Louis-nak, hogy ne vigye túlzásba a répaevést, mert nála még ez is előfordulhat. Legvégül Liam-től így búcsúztam el:
- Jó lenne, ha a ház még akkor is egyben állna, amikor megjövünk. - ezt akkor súgtam a fülébe, amikor átöleltem, mert ha valaki meghallotta volna, abból biztos, hogy sértődés lett volna. Liam csak mosolygott válaszul. Igazából benne bízok a legjobban.
Ezután Harry is elköszönt tőlük. Paul már várt minket a kocsiban a ház előtt, akivel nem éppen volt kellemes az első találkozás. Harry elmesélte, hogy Paul azt hitte, hogy van egy közös eltitkolt gyerekünk. Ezen persze jót nevettem, de sajnáltam Harry-t, mert neki akkor ebből ki kellett magyaráznia magát szinte mindenki előtt.
Azóta Paul-lal egyszer találkoztunk, amikor már együtt voltunk Harry-vel, és nagyon megszerettem. Már értem, hogy miért kedvelik annyira a srácok is. Lily-t szinte mindentől óvni akarta, de ez nagyon aranyos tőle.
Paulnak egy intéssel köszöntem, majd segített bepakolni a csomagtartóba a bőröndöket. A reptérig tartó út nagyjából 1 óra volt a nagy forgalom miatt, de nekem csak pár percnek tűnt, ugyanis mi ott hátul elég jól elvoltunk foglalva egymás szájával. :)
Mikor megérkeztünk a reptérre, Harry azt mondta, hogy tegyem fel a napszemüvegem a vakuk miatt. Úgy tettem, ahogy mondta, majd ő is követte a példámat. Ahhoz képest, hogy hátsó bejáraton mentünk be, rengeteg volt a fotós, hiszen most először jelentünk meg Harry-vel együtt úgy, mint egy pár. Nagyon jó érzés volt, hogy egy percre sem engedte el a kezemet, erősen szorította. Úgy éreztem, hogy mellette senki sem bánthat.Paul segített a csomagokkal, és végig velünk volt a reptéren, amíg fel nem szálltunk egy magángépre. Igen, magángéppel mentünk, ami számomra is még mindig felfoghatatlan. Félve léptem a gépbe, hiszen még csak közelről sem láttam repülőgépet, és nem is repültem. Mindig csak képeket nézegettem róla, és arról álmodtam, hogy egyszer majd én is repülhetek. Ez az álom most valóra vált, mégpedig azzal a személlyel, akit annyira nagyon szeretek. Természetesen bennem volt az is, hogy "mi van, ha lezuhanunk?", de Harry még ezt is eltudta feledtetni velem.
A gép hamarosan felszállt, és a kezdeti nehézségek után nagyon kellemesen telt az út. Párszor jött egy csinos hölgy is, aki kiszolgált minket ezzel-azzal, de általában kettesben voltunk. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, és rájöttem, hogy Harry az, akire mindig is vártam.
Az idő csak úgy repült, majd azt vettem észre, hogy már meg is érkeztünk Ausztráliába. Meglepődtem, amikor megláttam egy csomó fotóst itt is. Mégis hogyan tudták meg, hogy mi ide fogunk jönni? Na ez az, amire sosem fogok rájönni.
Már Paul nélkül kellett boldogulnunk, így Harry még erősebben húzott magához. A napszemüveg tényleg nagyon jó ötlet volt, mert mindenhol csak a vakuk villogtak. Villámgyorsan vágtunk át a repülőtéren majd  megláttam egy méregdrága fekete limuzint, előtte egy munkaruhába öltözött sofőrt,és tudtam, hogy ezzel fogunk menni. A megérzéseim jók voltak, így ismét egy pár perces bőröndpakolgatás után végre beültünk a járgányba.
- Köszönöm.- kaptam az alkalmon, és Harry-hez fordultam.
- Mit köszönsz, kicsim?.- a világ legaranyosabb mosolyával fordult felém.
- Hát mindent. Azt hogy elhoztál ide, és hogy ennyire szeretsz.- egy apró puszit leheltem a szájára.
- Ugyan, hiszen még nem is láttál semmit. Vannak még meglepetéseim.- kacsintott.
- Komolyan?.-
- Persze. De ne is próbálkozz, mindent a maga idejében.- puszilt homlokon mosolyogva.
- Ahj, túl jól ismersz.- duzzogtam, de hamar elnevettem magam.
Pár perc múlva a limuzin lassítani kezdett, és csak akkor vettem észre, hogy egy homokos úton vagyunk, a tenger mellett. Egy óriásit sikítottam, és Harry ölébe ugrottam örömben.
- Mondtam, hogy vannak még meglepetéseim, és ez még csak a kezdet.- mosolygott elégedetten.
Mikor kiszálltunk, egy faházat pillantottam meg. Meg nem tudtam volna mondani, hogy hol is vagyunk pontosan, mert olyan kopár volt minden, a faházon és a tengeren kívül nem volt semmi, és éppen ezért tetszett annyira. Mert elszigetelt, és tudtam, hogy senki sem zavarhat meg minket. A limuzin sofőrje elhajtott, így végre kettesben maradhattunk. Mivel már esteledett, Harry felajánlotta, hogy fürödjünk le, aztán majd másnap csinálunk egy csomó programot. Én természetesen beleegyeztem, mert már nagyon fáradt voltam a szinte egész napos utazás miatt. Bepakoltunk a kis házacskánkba, ami tökéletes volt, olyan nyugalmat árasztott, amire nekem pont szükségem volt.
Harry bement a fürdőbe, hogy lefürödjön. Legalábbis először azt hittem. De mindent sorjában....Szóval amíg Harry a fürdőben volt, én nekiláttam kipakolni a bőröndöket, mert tudtam, hogy ha nem csinálom meg, akkor sose fogom. Ez nagyjából fél órát vett igénybe. Egy kicsit már furcsállottam, hogy Harry hol van már ennyi ideig, de nem mertem bemenni hozzá, mert ugye még sosem...khm. Ezért úgy döntöttem, hogy várok egy kicsit, és feltérképeztem a házat. Csodálkozva néztem, hogy a hűtő és a konyhaszekrények is mindennel tömve voltak. A nappaliban plazma TV volt. Nem számítottam ekkora luxusra egy tengerparton lévő házban. Aztán nemsokára Harry is előbukkant, de meglepetésemre még mindig ugyanaz a ruha volt rajta.
- Harry, te meg sem fürödtél?.- kérdeztem csodálkozva.
- Még nem.- mosolygott.
- Hát akkor mit csináltál eddig?.
- Gyere, megmutatom.- nyújtotta a kezét. Behúzott a fürdőbe, nekem pedig egy pillanatra leállt a szívem a látványtól. A fürdőkádban és mellette is rengeteg rózsaszirom volt gyertyákkal. Sőt, még pezsgő és Raffaello is be volt készítve. Totál le voltam nyűgözve.

 - Harry, ez egyszerűen mesés.- a szemembe könny szökött, majd magamhoz húztam. - Annyira szeretlek.- suttogtam a fülébe. 

- Én is nagyon szeretlek.- hosszasan megcsókolt.- Fürdünk együtt?.- kérdezte egy perccel később. Mikor a szememben meglátta az aggodalmat, megint megszólalt.- Csak fürdés, semmi más, ha nem akarod.- kacsintott, és újból megcsókolt. Innentől kezdve már nem is volt kérdés, hogy mit fogok válaszolni.

.

Sziasztok manók! :)
Bocsánat a sok késésért, de mindent meg fogok magyarázni. Most viszont csak annyit szeretnék mondani, hogy ma este már biztos, hogy lesz új rész, nagyjából 7-8 óra körül. :D
Köszönöm a megértést és a türelmet. Szeretlek titeket! <3

22. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a részt, hiszen ígértem, hogy most már hozni fogom. Megpróbálom megszüntetni ezeket a csúszásokat, és minden hétvégén egy újabb résszel jelentkezni. :D
Köszönöm szépen a tetszikeket, és a kommentet, amit kaptam. A határok megmaradnak, de oldalt is olvashatjátok. :D
Ma pedig 1Dday, én nagyon várom már, bár nem látom az egészet, mert nagyjából 10-kor elmegyek itthonról. Talán a végét még elcsípem, de ha lesz rá lehetőségem, akkor mindenképp vissza fogom nézni. :D
Jók legyetek, pusziiii. :DD

Emlékeztető!
Sophie

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. 

Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem.

Sophie

Sok mindent átéltem már, de még semmi nem fájt ennyire. Harry jelent számomra mindent, de most nagyon megbántott. Tudtam, hogy kihez kell mennem, ezért mikor kiszálltam a taxiból, már rohantam is, és kopogtattam az ajtón.
- Sophie.!- Ashley ajtót nyitott, és azonnal magához húzott.- Veled meg mi történt?.- terelt beljebb.
- Hol van Lily és Beth?.- kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előző kérdést.
- Beth szobájában alszanak. Annyit játszottak, hogy teljesen kimerültek. Nyugodj meg, semmit nem fognak hallani.- biztatóan megszorította a kezem, és leültetett egy székre, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
Mindent elmeséltem Ashley-nek, kezdve onnan, hogy elkezdtem hallgatózni, ő pedig döbbenten nézett rám, és először meg sem tudott szólalni.
- Sophie, ez elég hihetetlen. Most komolyan Tom Harry volt, Harry pedig Tom? Mivan?.- értetlenkedett, nekem pedig most először mosoly szökött az arcomra.
- Ahogy mondod.- bólogattam.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Biztos vagy benne, hogy neked van igazad?.- kérdezte.
- Szerintem igen. Nem értem, hogy miért nem lehetett elmondani az igazat? Azt mondta, hogy soha nem is akarta elmondani, és bízott benne, hogy ezt ő is eltudja felejteni.- sóhajtottam.
- Gondolj bele....te mit tettél volna a helyében?
- Valószínűleg ugyanezt.- szólaltam meg hosszas hallgatás után. - Jézusom, mekkora egy barom vagyok.
- Szerintem teljesen érthető, hogy azt gondolta, hogy ott fogod hagyni. És most kimondtad, hogy te is ugyanezt tetted volna.
- Ahj, de akkor is megbántott. - nem tudtam mitévő legyek. - Nagyon szeretem Harry-t, de nem tudom, jó ötlet-e vele maradni. Rengeteg olyan dolog van, ami miatt simán azt mondhatnám, hogy nem.
- Például?.- nézett rám furcsán barátnőm.
- Még csak most derült ki, hogy együtt vagyunk, és annyi gyűlölködő megjegyzést kaptam, pedig még meg sem jelentünk együtt sehol sem. Jó, persze kaptam pozitív visszajelzéseket is, de akkor is bántanak a sértő üzenetek. Nem biztos, hogy ezt hosszútávon eltudnám viselni. Perrie-t, Danielle-t és Eleanor-t imádják, én pedig úgy érzem, hogy totál kilógok a sorból.- a könnycseppek újra megjelentek az arcomon.
- Válaszolj egy kérdésemre: szereted Harry-t, vagy sem? - kérdezte barátnőm határozottan.
- Nagyon szeretem, mindennél jobban.- mondtam őszintén.
- Ez a lényeg, nem kell foglalkozni más véleményével. Biztos vagyok benne, hogy Harry is éppen annyira szeret téged, mint te őt, hiszen csak rá kell nézni, majd kicsattan, amikor együtt vagytok. Nagyjából én is sejtem, hogy mi fog rám várni, amikor Niall-el bejelentjük, hogy együtt vagyunk, de sajnos ezt el kell fogadni. - Ashley szavai olyan megnyugtatóan hatnak rám, hogy az valami hihetetlen. Ha ő nem lenne, akkor nem is tudom, hogy kihez mentem volna.
- Teljes mértékben igazad van. És köszönöm.- öleltem át.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok neked.- mosolygott.
Ashley telefonja megszólalt, ő pedig a kijelzőre pillantva elmosolyodott, és tudtam, hogy Niall keresi.
- Menj csak.- kuncogtam.

Ashley

Boldogan vettem fel a telefont, de nem az szólt bele, akit vártam.
- Harry.- felismertem a hangját.
- Kérlek mondd, hogy Sophie nálad van.- zihált.
- Igen, itt van.- mondtam.
- Hála az égnek. Hogy van?.- a hangja aggodalmasabb lett.
- Mikor idejött, pocsékul volt, de beszéltem a fejével.- mosolyogtam, hiszen tudtam, hogy minden rendben lesz köztük.
- Készültem neki egy meglepetéssel. - ezután beavatott az ötletébe.- Remélem, hogy nem fogja visszautasítani.- sóhajtott.
- Nem fogja, hidd el. Viszont ha azt hiszed, hogy ennyivel megúsztad, akkor nagyon tévedsz. Még el kell beszélgetnem veled.- mondtam mosolyogva.
- Ó, rendben.- nevetett fel. - Köszönök mindent Ashley.- aztán már le is tette a telefont.
Sophie még mindig a konyhában ült, úgy láttam, hogy valamin nagyon gondolkodik. Nem akartam feltűnést kelteni, hiszen ő úgy tudja, hogy Niall hívott. A hűtőhöz sétáltam, és elővettem egy doboz narancslevet, majd mindkettőnknek töltöttem.
- Hogy érzed magad?.- kérdeztem.
- Hála neked, már jól.- mosolygott. - Azt hiszem, visszamegyek Harry-hez.- arcán egy kis pír jelent meg.- Bármennyire fáj, felébresztem Lily-t, aztán hazamegyünk.- erre a mondatra felkaptam a fejem.
- Ne.! - álltam fel.- Vagyis.....maradjatok még egy kicsit, ne ébreszd fel szegényt.- zavartan a fejemet vakartam.
- Ö, jólvan.- megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
Pár perc múlva kopogást hallottam, amit már olyan régen vártam, mert Sophie mindenáron haza akart már menni, alig tudtam mit kitalálni, hogy itt tartsam.

Sophie

Ashley elment ajtót nyitni, majd hallottam, hogy a nevemet kiáltja, így utána mentem. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit éreztem, amit akkor láttam. Az ajtóban állt valaki, arcát egy hatalmas csokor rózsa takarta el, majd miután énekelni kezdett, azonnal tudtam, hogy Harry az. A Little Things-et énekelte, amitől én újra könnyezni kezdtem. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi nem állhat közénk, hiszen annyira szeretjük egymást. A dal végén elemelte az arcától a rózsacsokrot, és aggodalmat tükröző arccal nézett rám, majd mikor meglátta, hogy bőgök, mint egy szerencsétlen, vonásai megenyhültek.
- Sophie, meg tudsz nekem bocsájtani?.- kérdezte.
Nem válaszoltam, csak oda rohantam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy felérjem, és a hajába túrhassak. Úgy imádom, hogy ilyen magas.
- Szeretlek.- suttogtam, miután elhúzódtunk.
- Én is, nagyon.- csókolt meg újra. - Ne haragudj rám.
- Pszt!.- a szájára tettem a mutatóujjam, majd elmosolyodtam.
A háttérből tapsot hallottam, Ashley volt az.
- Csak azt ne mondd, hogy te ezt tudtad.-
- Pedig tudtam.- nevetett. - Nem is Niall hívott, hanem Harry.
- Úristen.- kuncogtam, majd Harry-re ágaskodtam, annyira boldog voltam, hogy minden újra a régi. - Hozom Lily-t aztán mehetünk.
- Várj.- Harry szólt utánam. - Van még egy meglepetésem.
- Igazán?
- Mivel még nem voltuk sehol sem kettesben, mióta együtt vagyunk, azért kitaláltam, hogy elmehetnénk Ausztráliába. Egy randiféleség lenne.- zavartan a homlokát vakarta.
- Hogy mi? Egy randiféleség Ausztráliában? Harry, te megőrültél.- az állam a padlót súrolta a meglepettségtől.
- Nem tetszik az ötlet?.- aggódva kérdezte. 
- Már hogy ne tetszene, Harry nem is tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek.- a nyakába ugrottam, és össze-vissza puszilgattam. - És mikor megyünk?
- Akár már most.
- Most?
- Persze.- mosolygott.
- És Lily-vel mi lesz?
- Én vigyázok rá. Hidd el, Beth-el nagyon jól el lesznek.- kacsintott Ashley.
- Hát...nem is tudom mit mondjak.
- Ne mondj semmit, hanem inkább készülődj.- nevetett barátnőm.
- Oké, akkor elköszönök Lily-től. - Beth szobájába mentem, ahol a két kicsi még mindig aludt. Mindenképpen el akartam köszönni a kishúgomtól, hiszen fogalmam sincs, hogy mikor jövök haza. Óvatosan felébresztettem, majd miután elmondtam neki, hogy elmegyek egy időre, és itt lesz Beth-éknél, majd kicsattant az örömtől. Hosszasan megpusziltam, aztán elindultam kifelé.
- Köszönök mindent Ashley.- öleltem meg.
- Nincs mit, érezzétek jól magatokat.- intett, mi pedig Harry-vel elindultunk, hogy pár csodás napot töltsünk el együtt, és hogy a kapcsolatunkat egy újabb szintre emeljük.

#

Sziasztok.!
Nagyon rövid leszek: a részt jövő hétvégén hozom, vagy ha sikerül megírnom, hét közben valamelyik nap. Indokolni nem fogok, de szerintem úgyis sejtitek. :) Ne haragudjatok, pusszancs. <3
U.I.: nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddig összegyűlt 22 tetsziket, talán ennyit még nem is kaptam *-* 

21.rész

Sziasztok!
Ismét nem kaptam meg a 18 tetsziket, de mivel annyira szeretlek titeket, megírtam a részt. A kommenteket viszont köszönöm, abból a szokásosnál is többet kaptam. :)
Remélem, hogy a rész nem lett túl depis, de valami újdonságot akartam, és ezt ti is megszavaztátok. :) Miközben olvassátok, majd megértitek, hogy mire gondolok :)
A mostani szavazás úgy áll, hogy legyen emlékeztető, így most lett is. Nem akarok rizsázni tovább, jók legyetek, pusszancs. :)

Emlékeztető!
Ashley
Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel.
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után.
Niall
Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.
A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam.
- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá.

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott. 

- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.

- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld.   

Ashley

Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam.

Tudom, egy kicsit hosszúra sikeredett ez az emlékeztető, de maga a rész sem volt rövid. Azért megpróbáltam összeszedni a legfontosabbakat! :) Most pedig jöhet a friss rész. :)

 Sophie

Mondanom sem kell, hogy nagyon örülök Ashley-nek és Niall-nek. Egyrészt azért, mert szerintem nagyon összeillenek, a vörös és a szőke mindig tökéletes, másrészt azért, mert végre Niall-t boldognak látom, Ashley-nek pedig teljesült az álma. 

Az éjjel szinte nem is aludtunk, de muszáj volt felkelnünk, mert Lily és Beth már reggel 7-kor virrasztottak. 

Felöltöztettük őket, aztán kitalálták, hogy legózni akarnak. Ezt kihasználva Ashley-vel mi is felöltöztünk. Mivel nem hozott váltóruhát, én adtam neki, de ezt szívesen tettem, mert egyszerűen annyi ruhám van, hogy nem hiszem, hogy valaha is hordani fogom mindet. 

Én egy fekete-fehér pulcsit vettem fel fekete farmerral. 

Lily már szinte könyörgött, hogy engedjem át egy kicsit Beth-ékhez. Mivel Ashley-nek sem volt ellenvetése, így megengedtem. Miután kikísértem őket, a konyhába mentem, hogy készítsek egy kis reggelit, de megpillantottam Harry-t és Niall-t, amint nevetve beszélgetnek. Nem akartam közbeavatkozni, ezért inkább az ajtóból figyeltem őket. Nem szokásom kihallgatni mások beszélgetését, de nagyon érdekelt, hogy miről van szó, főleg hogy a barátom is része a beszélgetésnek. 

- Gratulálok haver, jó végre boldognak látni.- veregette meg Harry Niall vállát. - Durva volt, amikor bezárkóztál a szobádba, és még kajálni sem jöttél elő.

- Megviselt a szakítás, de úgy érzem, hogy Ashley mellett végre boldog lehetek. És hála Sophie-nak is, nélküle még lehet, hogy mindig a szobámban kuksolnék.- mondta komolyan a szőkeség. Ezen muszáj volt elmosolyodnom, ritkán hallok dicséretet magamról, és bevallom, hogy ez most jól esett. 

- Hát igen, Sophie egy angyal.- vörösödött el Harry, a pulzusom pedig az egekbe szökött. - Na de mesélj már, hogy is jöttetek össze ilyen hamar?

Figyelmesen hallgattam tovább a beszélgetést, mert ez engem is érdekelt. Természetesen Ashley mindent elmesélt, de jó lenne hallani Niall szemszögéből is. 

A szőke nem habozott, azonnal boldogan mesélni kezdett. 

- Liam észre vette rajtam, hogy egyfolytában bámulom Ashley-t, és azt tanácsolta, hogy mondjam el neki az érzéseimet. Mivel Liam-nek szinte mindig igaza van, így azt tettem, amit mondott. Mikor lehetőségem volt rá, félrehívtam, és mindent elmondtam neki. És valamilyen csoda folytán ő is így érez irántam.- mosolygott magabiztosan Niall. 

- Hű haver, ez nem semmi. Azért a mi kapcsolatunk nem indult ilyen egyszerűen Sophie-val.- sóhajtott egyet a barátom. Nem értettem ezt a kijelentést. Tökéletesen emlékszem, hogy kezdődött. Amikor Lily-ért mentünk az óvodába, megcsókoltuk egymást, majd Harry szerelmet vallott nekem. Itthon pedig ugyanezt én is megtettem. Most ebben mi nem egyszerű? Még figyelmesebben hallgattam a beszélgetést. 

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Én...- dadogott.- Sophie, nagyon sajnálom. 

- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy sajnálod vagy nem sajnálod, azt kértem, hogy magyarázd meg ezt az egészet.

- Azt hiszem, én most megyek.- suttogta Niall, aztán kislisszolt. 

- Figyelek.- karba tettem a kezem, és Harry szemébe néztem, amiből most eltűnt az a szokásos csillogás, és most szomorúságot tükrözött.

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Végig te voltál Tom?.- a könnyeim patakokban kezdtek lefolyni az arcomon. - Végig hazudtál? Hogy voltál képes azt eltitkolni? .- zokogtam.
- Sophie...én csak féltem, hogy elhagysz. Nem akartalak elveszíteni. El sem tudod hinni, hogy milyen boldog voltam, amikor kiderült, hogy azt a lányt hoztam haza, akibe beleszerettem a társkereső oldalon. Az egész olyan lehetetlennek tűnt, nem is értem, hogy történhetett ez meg, de úgy érzem, hogy ez életem legnagyobb csodája..- a kezem után nyúlt, de én elhúztam.
- Féltél, hogy elhagylak? Szerintem meg tudtuk volna beszélni, sőt, lehet hogy egy jót nevettünk volna rajta, hogy ez mekkora véletlen. De így....most már félhetsz, hogy elhagylak.
- Tessék?
- Nem tudom, Harry, hogy ezt megtudom-e bocsátani. Még akkor is, ha az életemnél is jobban szeretlek.- már szinte fuldokoltam a sírástól. Borzasztó nehéz volt feldolgozni. - Harry, egy tartós kapcsolat alapja a bizalom.
- Tudom, de nem volt erőm ezt elmondani.- sóhajtott. - Kérlek, bocsáss meg nekem.- a szívem szakadt meg, amikor Harry szeme könnybe lábadt, de mégis annyira haragudtam rá.
- Te akkor is képes voltál irogatni nekem azon az oldalon, amikor már itt voltam a házban. Emlékszem, hogy nem tudtam aludni, és felmentem az oldalra, ahol Tom is fent volt, vagyis te....El sem hiszem, hogy a másik szobából írtál. - vettem egy nagy levegőt, majd folytattam.- Őszintén szólva én is kezdtem szerelmes lenni, és annyira vágytam egy képre, vagy arra, hogy elkérd a telefonszámom....és Harry....miattad lemondtam róla, és kitöröltem magam az oldalról. De már kezdem érteni, hogy miért volt olyan egyforma a gondolkodásmódotok. Hiszen Harry és Tom ugyanaz a személy....jézusom, ezt még meg kell emésztenem. Végig beléd voltam szerelmes....
- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. A nappaliban ott ült a négy srác, és kiváncsi pillantásokkal néztek rám, de velük sem tudtam most foglalkozni.
Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem. Út közben eszembe jutott, hogy Danielle-nek megígértem, hogy ma elmegyek a táncórára, ezért gyorsan tárcsáztam. Közben fogtam egy taxit, mert nem lenne jó, ha holnap velem lenne tele az újság, és mindenki erről csámcsogna.
- Szia Sophie.- köszönt boldogan Danielle. 
- Szi-szia. - köszöntem még mindig zokogva.
- Hé, mi a baj?.- kérdezte, de úgy éreztem, hogy ezt most nem tudom elmagyarázni.
- Ígérem, hogy majd elmondom. Most csak azért hívlak, hogy visszamondjam a mai táncórát. Megtennéd, hogy kérsz nekem egy másik időpontot?
- Természetesen.- mondta.
- Köszönöm szépen, és ne haragudj- aztán már ki is nyomtam a telefont. Újra hatalmába kerített a sírás, és egészen az úticélomig hangosan bőgtem, még az sem érdekelt, hogy a taxisofőr egyfolytában engem nézett a visszapillantó tükörben.

20. rész

Sziasztok!
20. rész!! El sem hiszem...éppen ezért egy jó hosszú részt dobtam most össze nektek, remélem nem feleslegesen. :)
Köszönöm szépen a tetszikeket, ugye hogy nem olyan nehéz összehozni azt a 18-at? :)
Úgy gondoltam, hogy ebben a részben egy kicsit beleleshettek más szereplők "gondolataiba" is, nem csak a főszereplőjébe.
A következő részről még fogalmam sincs, megpróbálom valahogy összehozni jöv. szombatra, mert ugye újra elkezdődik az iskola (-.-) vele együtt pedig a tanulás is. Kiráz a hideg, ha rágondolok. Bezzeg a szünetek olyan hamar elmennek. :(
Köszönöm azt is, hogy oldalt szavaztatok egy kérdésemre, ennek is lesz majd jelentősége, ígérem. :) Most viszont vagy egy újabb kérdésem, örülnék, ha szavaznátok erre is. :)
Nem is tudom mit mondhatnék még, ilyenkor általában mindent elfelejtek....ja igen, a legfontosabbat majdnem kihagytam. A SOML klipje holnap fog kijönni (VÉGRE), én már alig várom. Ami azt illeti, én hétfőn, és szerdán is egész nap itt ültem a gép előtt, és halálra izgulva magam vártam a klipet....feleslegesen. Nem tudom, hogy ki találta ki ezeket az időpontokat, de az elmehet a p*csába, mert nem egyszer lettem ideges.:s
Az hiszem, hogy ennyi...a határokat tudjátok, de oldalt is kint van. :)
Na pusz.<3

Ashley

Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel. Előbb gondoltam volna arra, hogy visszamondja az egészet, hiszen sztárokkal él együtt, nem pedig hétköznapi emberekkel.
Azonnal elkezdtem izgulni, mert folyton csak az járt a fejemben, hogy végre láthatom Niall-t személyesen is. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden lány álma egyszer találkozni a fiúkkal, és nekem ez az álom most valóra válik. Örökké hálás leszek ezért Sophie-nak.
Természetesen a legtöbbet azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, hogyan sminkeljem ki magam, és mit kezdjek a hajammal. De először is letusoltam, és megmostam a hajam.
A gardróbszekrényem előtt állva arra jutottam, hogy nem fogok nagyon "csicsás" ruhákat magamra aggatni, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Valami szolidabbat kerestem, ami gyorsan a kezembe is akadt. Kék ujjatlan, farmer nadrággal, szerintem tökéletes.

Megszárítottam a hajam, kettéválasztottam, majd két oldalon eltűztem. A sminkeléssel nem húztam az időt, csak szempillaspirált és szájfényt használtam. A fülembe egy majdnem vállig érő fülbevalót raktam, a nyakamba pedig medálos nyakláncot akasztottam.
Ezután elkészítettem Beth-t is, majd belebújtam a szandálomba, kézbe fogtam a táskámat, felraktam a napszemüvegemet, aztán indulhattunk is. Beth nagyon boldog volt, hogy újra találkozhat Lily-vel, végig ugrándozott mellettem. A gyomorgörcsöt leszámítva én is boldog voltam. :)
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
A kapuban két "nagy ember" állt, gondolom azért, hogy elüldözzék a lesifotósokat és a mindenre képes rajongókat. Különben szerintem semmi nyugalmuk nem lenne itt.
- Jó napot, Sophie hívott meg minket ide.- mondtam az egyik nagydarabnak.
- Megkérdezhetem, hogy hívják?.- nézett rám mogorván.
- Az én nevem Ashley, ő pedig a kishúgom, Beth.- magyaráztam.
- Ó, menjenek csak beljebb, Sophie már nagyon várja magukat. - a tekintete meglágyult, és elmosolyodott. - És kérem ne haragudjanak, de sosem lehet tudni.- szólt utánunk.
- Ugyan, hiszen ez a munkája.- mosolyogtam rá, most már sokkal higgadtabban.
A másik nagy ember kinyitotta előttünk a kaput, így már beljebb mehettünk. Örültem, hogy végre túljutottunk ezen az "óvintézkedésen".
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott. - Na de gyere már, Louis mindjárt megy Eleanor-hoz, de téged még megvárt, mert nem akart bunkónak tűnni. - wow, ez nem semmi, Louis Tomlinson megvárt - gondoltam magamban. Még csak nem rég jöttünk, de az már hányadik sokk?
A nappaliba érve megpillantottam mind az öt srácot, a szívem pedig abban a pillanatban a lehető leggyorsabban kezdett el verni. Érkezésünkre felénk kapták a fejüket, én pedig zavaromban nem is tudtam, hogy mit csináljak.
- Sziasztok.- a köszönés mellett döntöttem.
- Szia.- köszöntek egyszerre.
- Louis vagyok.- nyújtott kezet (!) a répafiú.
- Én Ashley vagyok.- mosolyogtam rá. - Nem szükséges bemutatkoznotok, tudom a neveteket.- néztem körbe zavartam.
- Ó, ne haragudj. Akkor úgy látszik, hogy csak Sophie az egyetlen ezen a bolygón, aki nem ismert minket.- nevetett fel.
- Hé.- Sophie játékosan belebokszolt Louis vállába.
- Pedig így volt.- szólalt meg Niall. Ó, az én Niall-em. Annyira édes, hogy azt megfogalmazni nem lehet. A pillangóim életre keltek a hasamban.
Természetesen az összes srác oda jött hozzám, és köszönt, ami nagyon kedves volt tőlük. Niall-en látni lehetett, hogy megviselte a szakítás, de ezt próbálta leplezni.
Louis, ahogy Sophie mondta, hamarosan elment.
- Sophie azt mondta, van egy kistestvéred. Nem hoztad el?.- kérdezte Zayn, miután mindenki leült a kanapéra, és szó szerint én kerültem a középpontba. Záporoztak hozzám a kérdések.
- Dehogynem. Azt hiszem, Lily-vel játszanak valahol.- válaszoltam.
- Haver, de hülye vagy, ez tök egyértelmű.- röhögte ki Harry Zayn-t.
- Biztos vagyok benne, hogy te sem tudtad.- védte meg Zayn-t Liam.
Harry zavarba jött, és inkább meg sem szólalt. Egyébként Harry nagyon aranyos srác, látszik, hogy mennyire szereti Sophie-t, el sem akarja engedni maga mellől. Mint megtudtam, csak délelőtt jelentették be, hogy együtt vannak.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után. A szobája Lily-vel egyszerűen gyönyörű, és akkora, hogy egy kisebb lakás is kijönne belőle. Amit az ember eltudni képzelni, minden megtalálható benne. A gardróbszekrény pedig....hát azt hiszem, hogy minden lány álma egy ilyen.
Sophie-nak igaza volt, tényleg rengeteg fürdőruhája van.
- Melyik a kedvenced? Nem szeretném pont azt kiválasztani.
- Nincs kedvencem, úgyhogy nyugodtan felveheted bármelyiket.- mosolygott.
Hamarosan meg is találtam a nekem valót. Egy párducmintás, nyakba akasztós akadt a kezembe. Sophie egy fekete-fehér csíkosat választott, ami igazán jól állt neki.

Megkerestük Lily-t és Beth-t, majd rájuk is adtunk egy fürdőruhát. Nagyon izgultam, amikor a lépcsőn lefelé tartottunk, hiszen mégiscsak egyszerre négy srác fog fürdőruhában látni. De legjobban Niall reakciója aggasztott. Sosem voltam megelégedve a testemmel, és ez szerintem mindig is így lesz. Látva Sophie önbizalmát, és a mosolyt az arcán, megpróbáltam én is erőt venni magamon. 

Niall

Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.

Épp a srácokkal pakolásztunk egy kicsit a kertben, kivittünk egy csomó üdítőt, meg nasit, amikor megláttam őket, hogy jönnek ki hozzánk. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam. Tökéletes teste van, bár láttam rajta, hogy zavarban van. 

- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá. Hát lebuktam, eddig tartott.

Hamarosan már mindenki a medencében volt, és nagyon jól éreztük magunkat. A csöppségek is boldogan játszadoztak és fröcskölték egymást. Mikor már elfáradtunk, és teljesen kiáztunk, kiültünk a medence szélére, és chips-et ettünk, miközben beszélgettünk. Időközben Louis is visszajött, és csatlakozott hozzánk. 

- Őszintén szólva, nem hittem, hogy valaha is bejutunk ide Beth-el. Azok a nagydarabok ott a kapuban elég ijesztőek.- nevetgélt Ashley, én pedig szó szerint ittam a látványt. 

- Épp ez a lényeg. Volt idő, amikor olyan sok lesifotós volt itt, hogy ki sem tudtunk mozdulni, ami elég idegesítő. Így már nem fenyeget ez a veszély.- magyarázta Zayn, Ashley pedig megértően bólogatott. 

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Amíg Sophie-val felmentek elaltatni a kicsiket, Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott.

Talán igaza van. Ha most nem beszélek vele, lehet, hogy többet nem is lesz rá alkalmam. Elhatároztam, hogy ha lejön, félrehívom. De közben az is felmerült bennem, hogy ez nem-e gyors egy kicsit? Aztán megint csak Liam szavai jutottak az eszembe. Neki mindig igaza van, és mindig tudja, hogy mit kell tenni. Ez abban is megmutatkozik, hogy milyen régóta együtt vannak Danielle-lel. Tökéletesen működnek együtt.

Egy vígjátékot néztünk meg, nem is tudom, hogy mi volt a címe. Igazából nagyon nem is néztem a filmet, inkább azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani Ashley-nek. Komolyan mondom, lassan visszajön a tizenöt éves énem.
A filmnek - számomra túlságosan is hamar - vége lett, mindenki a saját szobája felé ment, én pedig most vagy soha alapon odamentem Ashley-hez.
- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.
- Komolyan?.- néztem rá meglepődve.
- Halál komolyan.- mondta.
- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld. 
Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, azonnal megcsókoltam, de amikor nem csókolt vissza, egyből elhúzódtam.
- Kérlek ne haragudj, tudom, hogy ez nagyon gyors volt.- féltem, hogy ezzel elveszíthetem őt.
Aztán a következő pillanatban valami olyat tapasztaltam, amire még álmomban sem gondoltam volna. Megcsókolt. Ő csókolt meg engem, még pedig durván és szenvedélyesen egyszerre. Levegő után kapkodtunk mindketten, amikor elváltunk.
- Ashley, lennél a barátnőm?.- kérdeztem zihálva.
- Niall, már az X-Factoros produkciód óta a barátnőd akarok lenni.- nevetett. - Tudod, nagyon régen volt már barátom. Csak egy volt, de az is megcsalt. Remélem, hogy benned bízhatok. És mi lesz a médiával, na meg a rajongókkal?.
- Velük nem kell foglalkoznod. Az az idióta pedig, aki megcsalt, nem is tudja, hogy mit veszített. - magamhoz húztam, és az illatát belélegezve homlokon csókoltam.
- Mennem kell. Majd reggel találkozunk. - kibontakozott az ölelésemből, és megcsókolt. - Jóéjt Niall.
- Jóéjt, Ashley.- mosolyogtam, és még visszahúztam magamhoz egy csókra.

Ashley

Örömömben azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam. Mikor Beth-el idejöttünk, még nem gondoltam, hogy a nap végére elmondhatom magamról, hogy Niall barátnője vagyok.
Azonnal rohantam Sophie szobájába, hogy beszámoljak neki mindenről. Már félig aludt, de miután mindent részletesen elmeséltem neki, együtt ugráltunk az ágyon sikongatva. Még szerencse, hogy Lily Beth-el aludt a vendégszobában. Gyorsan átmentem a holmijaimért, és átcuccoltam Sophie-hoz. Egész éjjel mást sem csináltunk, csak a történtekről beszéltünk, meg róla és Harry-ről. Örülök, hogy ráleltem egy ilyen csodálatos barátnőre, mint ő.

19.rész

Sziasztok. :)
Tudom, hogy vasárnap van, de sajnos most így jött ki a lépés. :)
Elmondhatatlanul boldog vagyok, hiszen már túl vagyunk a 10.000.-ik látogatón is! El sem hittem, amikor megláttam. Emellett szerintem a 31 rendszeres olvasó se semmi. :D Annyira szeretlek titeket.! <3
Megkaptam a 18 tetsziket, plusz még egy hozzászólást is.:) KÖSZÖNÖM.! Tényleg, mindent.!
Remélem, hogy a rész tetszeni fog. ;)
Ha összejön a 18 tetszik, jövő szombaton hozni fogom a köv. részt, hiszen végre szünet van. :)
Nem lehet szó nélkül hagyni a srácok új dalát sem, ami a napokban került fel a Youtube-ra, és szerintem egyszerűen fantasztikus. De hát tőlük mindig csak jóra lehet számítani. :) Alig várom már a klippet hozzá. :D

Azt hiszem, ennyi lett volna most a regélésem, jók legyetek, használjátok ki a szünetet. :D
Pusszancs <3

Sophie

Reggel viszonylag frissen ébredtem, ahhoz képest, hogy alig bírtam aludni. Nagyon izgultam, hogy a többiek mit fognak szólni ahhoz, hogy Harry-vel együtt vagyunk, de leginkább a rajongók aggasztottak....tudom, hogy bármire képesek, éppen ezért nagyon félek tőlük. Harry persze nyugtatgat, hogy nem lesz semmi baj, de ő akkor sincs az én helyzetemben. Remélem, hogy elfogadnak. Lily még aludt, amit nem csodálok, hiszen biztos kifáradt a játszótéren. Erről jut eszembe....megígértem Ashley-nek, hogy megkérdezem a többiektől, hogy átjöhetnek-e. Meg persze Lily-nek is jó lenne egy játszótárs. Csak el nem felejtsem. Először is essünk túl ezen a bejelentéses mizérián.
A fürdőbe sétáltam, letusoltam, hajat mostam, mert a legjobb formámban akartam lenni. Viszont a tükörbe nézve a karikás szemem nem volt valami kecsegtető látvány. Gyorsan megszárítottam a hajam, kifésültem, és lófarokba kötöttem. A gardróbomból elég nehéz kiválasztani egyetlen darabot abból a rengetegből, de azért megpróbálkoztam vele. Egy szürkés kék ujjatlan akadt a kezembe, hozzá pedig egy koptatott, térd fölé érő farmert választottam. Mivel rengeteg kiegészítőm van, ezt kihasználva a fülembe fülevalót, a nyakamba nyakláncot, a csuklómra pedig karkötőt tettem. Végül belebújtam a lábujjas szandálomba.

Sosem vittem túlzásba a sminkelést, így most sem tettem kivételt. Egy kis púder után kifestettem a szempilláimat, és vékony tusvonalat húztam a szemhéjamra. Csodák csodájára a karikák is eltűntek a szemem alól.
Mikor visszasétáltam a szobába, Lily az ágyon ülve TV-zett.
- Jó reggelt kicsim. Mióta vagy fent?.- odasétáltam az ágyához, és arcon pusziltam.
- Nem régóta. Nézd milyen aranyos az a kiscica.!.- mutatott a TV-re, amiben egy mese ment, tele kiscicával.
- Igen, tényleg az.- mosolyogtam. - Figyelj, mit szólnál, ha most felöltöznél, utána reggeliznél valamit, és áthívnám Beth-t, meg a testvérét?
- Az nagyon jó lenne.- ugrott ki az ágyból.
- Gyere, akkor felöltöztetlek.- nevettem.
Pár perc múlva már a konyha felé tartottunk, reggelizni. Meglepődve tapasztaltam, hogy Harry az egyik bárszéken üldögélve kávét kortyolgat.
- Harry!.- Lily azonnal az ölébe ugrott.
- Jó reggelt.- pirultam el.
- Sziasztok.- mosolygott Harry, aki elég látványosan végigmért. Zavaromban azt sem tudtam, mit csináljak.
- Sophie, én is kérhetek kávét?.- szólalt meg Lily, ezzel megtörve a számomra elég kínos csendet.
- Te még nem ihatsz kávét, csak a felnőttek. De ne szokj rá, mert nem egészséges.- végigsimítottam a csalódott arcán, és Harry-re néztem, aki vette a lapot.
- Így van.- mosolygott rá Lily-re, így megerősítve az előbbi mondatomat.
- Mit kérsz reggelire?- kinyitottam a hűtőt. - Van felvágott, de csinálhatok rántottát is.
- Rántotta!!.- kiáltott fel kishúgom.
- Harry, te is kérsz?.- kérdeztem tőle.
- A rántotta nagyon jól hangzik.- mosolygott, úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi.
Ezután nekiláttam a reggeli elkészítésének, addig Lily bekapcsolta a TV-t és folytatta a cicás mese nézését. Harry-vel ketten maradtunk...
- Alig vártam már, hogy reggel legyen.- hátulról ölelt át, a testem pedig megmerevedett.
- Már én is.- mondtam, és próbáltam a reggelire koncentrálni. Eszembe sem volt megfordulni, biztos hogy nem tudnám állni a tekintetét.
- Izgulsz?.- kérdezte, és egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Nagyon.- sóhajtottam.
- Nem lesz semmi baj, ne félj.- ölelt át újra. Hittem neki, mert tudom, hogy mellette nem eshet semmi bajom. Viszont eddig bírtam, minden a kezemben lévő eszközt leraktam, szembe fordultam vele, és hosszasan megcsókoltam. Levegőért kapkodtunk mind a ketten, amikor elváltunk.
- Hmm.- morogta.
- Szeretlek.- suttogtam az ajkaiba.
- Én is szeretlek, nem is tudod, mennyire.- csókolt meg.
Időközben rájöttem, hogy még sehol sem vagyok a reggelivel, ezért gyorsan újra neki láttam. Harry a segítségemre volt, és megterített, amiért hálás voltam neki. Épp leültünk az asztalhoz, amikor a többi fiú sorban megjelent. Örültem, hogy több adagot készítettem, így nem kellett még egyszer nekiállnom az egésznek.
- Hát ez isteni.- csámcsogott Niall.
- Örülök, hogy ízlik.- mosolyogtam.
Mindenki jóízűen evett, de nekem valahogy nem akart lemenni egy falat sem a torkomon. Harry ezt észre is vette, mert bíztatólag megszorította a kezem.
Miután elpakoltunk, mindenki leült a TV elé, és valami filmet kezdtek el nézni. Időközben kiderült, hogy át fog jönni Danielle, Perrie és Eleanor is, ezért Harry-vel úgy döntöttünk, hogy megvárjuk őket, és csak utána jelentjük be, hogy együtt vagyunk. Ennek hatására csak még jobban izgultam, de azért én is csatlakoztam a többiekhez, és próbáltam a filmre koncentrálni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Nagyjából fél óra elteltével kopogtattak, én pedig ajtót nyitottam. Mindhárom lány gyönyörű volt, mint mindig. Kételyeim támadtak, hogy én mit is keresek itt.
A konyhába mentem egy kis üdítőért, meg nasiért, amikor Harry utánam jött.
- Most?.- szegeztem neki ezt az egyszerű kérdést.
- Akarod?.- nézett a szemembe.
- Csak legyünk már túl rajta.- sóhajtottam egy nagyot. Harry bólintott, majd segített kicipelni az üdítőt és a chips-et a társaságnak.
- Szeretnék egy kis figyelmet kérni.- állt fel Harry pár perc elteltével, majd nemsokára minden szempár rá szegeződött. A szívem a lehető leggyorsabb ütemben dobogott.- Sophie és én úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a titkolózásnak, és tiszta vizet öntünk a pohárba. Mi sem értjük hogyan történt, de egymásba szerettünk. - Harry rám nézett, megfogta a kezem, felhúzott magához, és mindenki előtt megcsókolt.
- Annyira tudtam.- ugrott a nyakamba Perrie.
- Gratulálok.- jött oda sorban mindenki. Óriás nagy kő esett le a szívemről.
Jó volt látni, hogy Niall is tiszta szívből örül. Egy kicsit féltem tőle, hogy most esett túl egy szakításon, mi pedig Harry-vel bejelentettük, hogy együtt vagyunk, és hogy ehhez mit fog szólni, de elég jól fogadta. Félve néztem kishúgomra, aki csak ült a kanapén, szerintem fel sem fogta, hogy mi történt az imént. Leültem mellé, majd az ölembe húztam.
- Te szerelmes vagy Harry-be?- súgta oda nekem. Úgy látszik tévedtem, mégis megértette a dolgokat.
- Igen, kicsim.-pusziltam meg a homlokát.
- Jujj de jó.- ugrott a nyakamba.- Ne mondd el senkinek, de Harry a kedvencem. Bár Louis-t is nagyon szeretem, meg Liam-et, meg Niall-t, meg Zayn-t....- hadarta, én pedig csak nevettem.
- Értem. És nem fogom elmondani senkinek.- ígértem meg. Még egy puszit nyomtam az arcára, aztán újból a konyhába mentem, de ezúttal egy kis pezsgőért. Nem igazán érdekelt, hogy nem vagyok még 18. Természetesen gondoltam Lily-re is, neki kólát vittem, hiszen tudom, hogy imádja, bár nem nagyon szeretem, amikor kólát iszik.
- A boldog párra.- kiáltotta Louis, majd mindenki koccintott mindenkivel.
- Ránk.- súgta oda Harry.
- Ránk.- ismételtem, majd megcsókoltam.
Nagyjából délután 2 óra lehetett, amikor a lányok haza mentek, nekem pedig szembe jutott Ashley és Beth.
- Szeretnék kérdezni valamit.- mondtam, és amikor már mindenki rám nézett, folytattam. - Tegnap, amikor Lily-t elvittem a játszótérre, találkozott a barátnőjével. Amíg ők játszottak, én addig a testvérével beszélgettem. Képzeljétek, szinte ugyanolyan a történetünk, hasonló helyzetben vannak, mint mi is annak idején. Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy áthívhatom-e őket.? - néztem körbe a társaságon.
- Én benne vagyok.- szólalt meg Niall. Ó, ha tudnád, hogy te vagy a kedvence Ashley-nek...- gondoltam magamban.
- Nekem sincs kifogásom.- Liam.
- Én nemsokára megyek el itthonról, de oké.- Louis.
- Nekem is oké.- Zayn.
Végül Harry-re néztem.
- Na jó, rendben.- szólalt meg hosszas hallgatás után.
- Ú, köszönöm.- ugrottam a nyakába, majd utána mindenkit megöleltem.
Lily szó szerint repdesett az örömtől. Ezután pedig már tárcsáztam is Ashley-t.

18. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a részt, ismét 1 hét kihagyás után, de ha a tetszikek nem gyűlnek össze, akkor sajnos ez van. :/
A kommenteket köszönöm szépen. :) <3
Hogy könnyebb legyen összehozni a tetszikeket, lejjebb veszem, így 18 tetszik a határ. :) A többi marad, de oldalt úgyis olvashatjátok. :)
Na pusszancs. <3

 Sophie

Mire visszaértünk a mekiből, már mindenki az asztalnál ült. Gondolom körbe járt a hír, hogy kajáért mentünk. Aztán amikor már mi is leültünk az asztalhoz, feltűnt, hogy kevesebben vagyunk, valaki hiányzik. Nem tartott soká, hogy rájöjjek, Niall az. Remélem nincs komolyabb baja, hiszen ma egész nap nem is láttam.
- Niall hol van?.- kérdeztem úgy általánosságban mindenkitől.
- A szobájában.- csámcsogott Zayn.
- Szóltatok neki, hogy jöjjön?.- elég furcsa, hogy pont Niall nincs itt, akinek mindene a kaja, pláne, ha mekis kajáról van szó.
- Persze, de azt mondta, hogy nem éhes. Egész napra bezárkózott a szobájába..- mondta Liam.
Nagyon nem tetszett ez az egész Niall-el kapcsolatban, hiszen ő mindig olyan vidám, most pedig még csak elő sem jött a szobájából. Ez így nem maradhatott....
- Azt hiszem, felmegyek hozzá.- álltam fel. - Megtennétek, hogy addig figyeltek Lily-re?
- Felesleges felmenned, nem beszél senkivel.- Louis.
- Azért teszek egy próbát.- megpusziltam Lily-t, aztán elindultam Niall szobája felé.
Bentről zenét hallottam, és tudtam, hogy Niall gitározik. Általában akkor szokott gitározni, ha nagyon boldog, vagy nagyon padlón van. És kétlem, hogy az elsőről lenne szó.
Kopogtattam.
- Bárki vagy, hagyj békén.- abba hagyta a gitározást, és kikiabált.
- Niall, Sophie vagyok, kérlek engedj be.
- Ne haragudj, de most nem szeretnék senkivel sem beszélni. És nem szeretném, ha ilyen állapotban látnál.
- Csak segíteni szeretnék. Kérlek.- erősködtem.
Hallottam a zár kattanását, aztán az ajtó kinyílt. A látvány, ami fogadott, az leírhatatlan, és eléggé kétségbeejtő. Niall-nak fel voltak dagadva a szemei, és vörösek voltak, a szobában pedig fényképek és papírzsebkendők hevertek a padlón és az ágyon.
- Niall, Jesszusom, mi van veled? .- öleltem át azonnal, de ő csak szipogott. Annyira sajnáltam, bár még fogalmam sem volt, hogy mi a baja, de sejtettem. Amy....
Pár percig csak álltunk egymást ölelve. Végül leültünk az ágyra, és Niall teljesen megnyílt nekem, és mindent elmesélt.
Annyira összetört....mióta is vagyunk itt? Nem tudom pontosan....talán egy hete, vagy kettő, de mindig olyan boldog volt, egy pillanatra se hervadt le a mosoly az arcáról. Erre most tessék.A lány, akibe fülig szerelmes volt, most megcsalta, és szerintem nem is sejti, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozott neki.
- El tudott ezt hinni? Pedig olyan boldog voltam, hogy felhívott és találkozót kért...azt hittem, hogy megbeszéljük a dolgokat, és minden rendben lesz. Úgy látszik tévedtem. Elég nagyot.- nevetett fel keserűen.
- Sajnálom, Niall. Minden rendben lesz. Tudom, hogy ezt így könnyű mondani, de higgy nekem. .- átöleltem.
- Köszönöm Sophie. Jól esett most kiönteni valakinek a szívemet, egész megkönnyebbültem.- végre megjelent egy őszinte mosoly a szája sarkában.
- Igazán nincs mit. Tudod, hogy mindig számíthatsz rám. Éppen ezért most hoztam neked valamit, aminek biztos örülni fogsz.- nevettem, aztán elővettem két mekis tasakot.
- Sophie, te egy Isten vagy. Nem is tudom, hogy mihez kezdenénk itt nélküled.- áradozott, majd gyorsan neki is esett a kalóriadús hamburgereknek. Követtem a példáját, kézbe fogtama  saját burgeremet, majd csendben, csámcsogva falatoztunk, néha pedig belekortyoltunk a kólánkba.
- Ez most nagyon jól jött, nem is tudom, mikor ettem ma utoljára. Talán mielőtt elmentem...khm.- elcsuklott a hangja.
- Nem lényeg, Niall. Ne is gondolj rá. - veregettem meg a hátát. - Kérhetek valamit?
- Akármit.- mosolygott.
- Játszanál nekem valamit a gitárodon?
- Kérésed számomra parancs.- kézbe fogta a gitárt, és belekezdett Jason Mraz-tól az I'm yours-ba. Annyira imádom ezt a számot, boldog leszek tőle.
- Ez csodás volt. Viszont most már mennem kell, Lily-t el kéne altatnom, már későre jár.
- Ne haragudj, hogy feltartottalak. .- állt fel velem együtt az ágyról.
- Egyáltalán nem tartottál fel. Tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. - mosolyogtam.
- Tudom. És tényleg köszönök mindent.- intett, én pedig kiléptem a szobájából.
Annyira boldog voltam, és büszke magamra, legszívesebben átöleltem volna magam.  A hosszú folyosón sétálgatva viszont eszembe jutott, hogy Harry-vel holnap bejelentjük, hogy együtt vagyunk. A szívem vadul kalapálni kezdett, már nagyon izgultam. A nappaliban mozizás folyt, egy mesét néztek, gondolom Lily miatt. Meglepődve tapasztaltam, hogy el van rakodva, és mosogatva. Azonnal tudtam, hogy Liam volt, ezért egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, és eltátogtam egy "köszönöm"-öt. Ő csak mosolygott, majd nézte tovább a mesét. Nem tudom, hogy mi volt olyan izgalmas benne, de nagyon belemerültek. Sajnos Lily-t el kellett vinnem, aminek nem nagyon örült, de aztán végülis igazat adott nekem, mert belátta, hogy fáradt, és álmos. Így gyorsan megfürdettem, pizsamát adtam rá, aztán olvastam neki egy rövidebb mesét, aminek szinte már az elején el is aludt.
Arra gondoltam, hogy gyorsan én is lezuhanyozok, és lefekszek, így talán hamarabb reggel lesz, és túlesünk ezen a bejenetéses dolgon....tudom, nem vagyok normális, de ha egyszer az ember annyira izgul....
Viszont ebben a telefonom csörgése akadályozott meg. Örömmel olvastam el a kijelzőn lévő nevet, Danielle.
- Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, viszont van egy fantasztikus, sőt még annál is fantasztikusabb hírem a számodra.-hadarta gyorsan.
- Szia. Nem zavarsz. Nagyon felkeltetted a kiváncsiságomat.
- Beszéltem a főnökkel, és azt mondta, hogy örömmel lát a csapatban. Holnapután kellene reggel bejönnöd, és megnézné, hogy mit tudsz. Ha megfelelsz, akkor akár már el is kezdhetsz készülni velünk az X-Factor túrnéra.- hallottam a hangján, hogy milyen lelkes.
- Úristen Danielle, ez tényleg fantasztikus hír. Alig várom már. Nem, lehetek elég hálás neked.
- Semmiség. - kuncogott. - Akkor holnapután érted megyek, és együtt elmehetünk, megmutatnák neked ott mindent.
- Rendben, köszönöm szépen. Jóéjt. - mondtam, aztán kinyomtam a telefont.
Boldogan terültem el az ágyon, amikor kopogást hallottam. Ajtót nyitottam.
- Harry, mi a fenét ke...- nem tudtam befejezni, egy hosszú csókkal elhalgattatott.
- Téged.- válaszolt a félbehagyott kérdésemre. Egyszerűen csodásan nézett ki, a fekete feszülős pólója tökéletesen hozzásimult a kidolgozott testéhez.
- Képzeld, Danielle az előbb hívott, és azt mondta, hogy holnapután enyém lehet a munka. - újságoltam. Kicsit tartottam a reakciójától, hiszen tudja, hogy miért kell elsősorban ez a munka, de meglepően jól fogadta.
- Ez nagyon jó hír. - tűrt egy hajtincset a fülem mögé. - Gratulálok.- puszilt szájon.
- Köszönöm. Viszont éppen indulni akartam zuhanyozni....- óvatosan céloztam arra, hogy egyedül akarok maradni.
- Hm. Jól hangzik.- mosolygott.
- Természetesen egyedül.- kacsintottam.
- Persze, tudom, csak vicceltem.- nevetett. Tudod, hogy nem siettetek semmit.
Ó, ez igazán jó hír.
- Köszönöm. - óvatosan felé hajoltam, és szájon pusziltam.
- Hé.- nézett rám elégedetlenül.
Ekkor hirtelen megragadtam a tarkóját, és keményen magamhoz húztam, és úgy csókoltam meg. Mikor elváltunk, mindketten kapkodtunk a levegőért.
- Hát ez nem volt semmi.- kacsintott elismerően. - Esetleg mégegyszer megismételhetnénk?.- ó, hát persze, ahányszor csak akarod...gondoltam, viszont tudtam, hogy nagyon hangosak vagyunk, és Lily-t bármikor felébreszthetjük, már így is mocorgott.
- Nem Harry. Na sipirc.- finoman a mellkasára tettem a kezem, és elkezdtem kitolni a szobából.
- Jó éjt, kicsim.- mondta, és ez valami mennyeien hangzott a szájából. Meg tudnám szokni.
- Jó éjt.- nem bírtam ki, még egyszer utoljára meg kellett csókolnom. Magamba szívtam azt az istenien finom Harry illatot, aztán becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam letusolni.
Mire újra visszamentem a szobába, láttam, hogy jött egy SMS-em....Harry-től.

Annyira várom már a holnapot, azt akarom, hogy mindenki megtudja, hogy csakis téged szeretlek. 
Harry x. 

Elpirultam az SMS-t olvasva. Eldőltem az ágyon, és úgy válaszoltam.

Én is várom már, csak egy kicsit izgulok. Félek a reakcióktól. 
S. x. 

Nem lesz semmi gond. Ígérem. 
Viszont most már ideje aludnod, jó éjt kicsim.!
Ui: egyébként tetszik az aláírásod. :)
Harry x. 

Remélem is. Jó éjt Harry. Szeretlek. 
S. x. 

Csak azért is így írtam alá. És azt is megírtam neki, hogy szeretem., De még mennyire....
Boldogan tettem le a telefont az éjjeliszerényemre, és hamar álomba is zuhantam. 

17. rész

Sziasztok!
Egy hét kihagyás után jelentkezem most. Múlt héten azért nem hoztam új részt, mert nem gyűlt össze a 21 (!) tetszik, ami miatt egy kicsit elkeseredtem. Végül most mivel 2 tetszik van az előző részen, ezért hoztam egy elég hosszú részt, ami hiába hosszú, szerintem elég gagyi, de sajnos ez most ilyenre sikerült.
A feltételek maradtak (oldalt olvashatjátok.)
A két kommentet pedig köszönöm, tudjátok, hogy elolvasom, és nagyon örülök nekik, még akkor is, hogy ha nem válaszolok. :$
Jók legyetek, kitartás a sulihoz, pusszancs <3. !

Sophie

Már késő délutánra járt, de Lily még mindig nem fáradt el - vagy csak jól leplezte, hogy ne kelljen haza mennünk. Őszintén szólva én már abban elfáradtam, hogy néztem, mit csinál. Nagyon féltem, nem tudnám elviselni ha valami baja lenne.
Harry készségesen betartotta az ígéretét, és elküldte nekem Danielle telefonszámát. Azonnal el is mentettem, majd tárcsázni kezdtem. Reméltem, hogy felveszi. Ez a harmadik csörgés után meg is történt, aminek nagyon megörültem.
- Halo.- szólt bele a készülékbe.
- Szia Danielle. Sophie vagyok. Harry...szóval a fiúkkal lakom. - kis híján azt mondtam, hogy "Harry barátnője vagyok". Ez két okból is hiba lett volna. Először is még titkoljuk a kapcsolatunkat, senki nem tud róla. A másik ok pedig az, hogy bárhol felbukkanhat egy fotós, vagy rajongó, aki ezt meghallhatta volna.
- Ó, persze. Mi újság? .- kérdezte vidám hangon.
- Csak azért kereslek, hogy még mindig áll-e az ajánlatod, vagyis hogy szólnál-e a főnöködnek az érdekemben. - makogtam.
- Hogy őszinte legyek, alig vártam már hogy felhívj ezzel a kérdéssel. És tudtam, hogy hívni fogsz.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Szenvedélyem a tánc, csak már nagyon rég csináltam.- És hogy a kérdésedre válaszoljak, mindenképp szólni fogok a főnökömnek.
- Köszönöm szépen.- lelkendeztem.
- Ez csak természetes. Holnap hívlak, hogy mi a helyzet.
- Rendben, az nagyon jó lenne. Még egyszer köszönöm Danielle. Szia.- mondtam, aztán letettem a telefont.
Egy nagyot sóhajtottam. Talán végre lesz munkám, ráadásul olyan, amihez értek, és imádom is. Remélem Harry is örülni fog.
- Az ott a kishúgod?.- hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít. Váratlanul ért, annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy valaki ül mellettem. Vajon mióta ülhet itt?
- Igen.- mosolyogtam rá a vörös hajú lányra. Hirtelen nagyon irigy lettem, mert ez a lány egyszerűen gyönyörű szép.
- Nagyon hasonlít rád. Ugyan olyan szép, mint te.- nézett rám. Most komolyan egymásra irigykedünk?! :)
- Ó, köszönöm. És ő pedig a te húgod?.- néztem Lily felé, aki mellett ott állt egy szőke hajú kislány, csodálatos kék szemei pedig már messziről látszódtak. Valahogy olyan ismerősnek tűnt....aztán rájöttem, hogy biztos az óvodából. Lily csoporttársa lehet.
- Igen.- válaszolt a lány. - Egyébként Ashley vagyok, a húgom pedig Beth.
- Én Sophie vagyok, a húgomat pedig Lily-nek hívják. És ha jól sejtem, ők csoporttársak az oviban, ugye?.
- Azt hiszem, és úgy látom, nagyon jó barátnők is.- nevetett fel. Valóban nagyon jól kijött egymással a két kicsi.
- Várjunk csak....te annyira ismerős vagy nekem.- szólalt meg egy idő után Ashley. - Te a One Direction-ös fiúkkal laksz, ugye?.- csillant fel a szeme. Bólintottam. - Úristen.- kiáltott fel. - Niall a kedvencem. Annyira aranyos, és cuki és awh.- áradozott, én pedig csak nevettem. - De sajnos van barátnője. Mondjuk mindegy, miért akarna egy olyan lánnyal lenni, mint én?
- Hé, ne viccelj. Sosem tudhatod.- kacsintottam rá. - Te gyönyörű vagy.
- Megmondanád neki, hogy imádom? És ha legközelebb találkozunk, hoznál tőle egy autogrammot?.- totál izgatott volt.
- Persze. De ha szeretnéd, rákérdezek, és ha úgy van, legközelebb el is jöhetsz hozzánk.
- Na ne.- ledöbbent, látni kellett volna azt az arcot. - Jézusom, az annyira jó lenne.- lelkendezett.
- Egyébként tényleg igaz amit Harry mondott rólatok reggel az interjúban?.- kérdezte. Szóval tényleg ekkora rajongó lenne, hogy mindent tud róluk?
- Igen. - sóhajtottam.
- Sajnálom. - nézett rám, és láttam rajta, hogy komolyan is gondolja. - Egyébként ha érdekel, nekem is van egy elég érdekes történetem.
- Persze hogy érdekel. - egy pillantást vetettem a két önfeledten játszó kislányra, aztán minden figyelmemet Ashley-nek szenteltem.
- A szüleim elváltak 4 éve, tehát Beth születése után úgy pár hónappal. Rengeteget ment a vita, hogy hova kerüljünk. Anyám azt mondta, hogy nála lennénk jó helyen, hiszen Beth még kicsi volt, és azzal érvelt, hogy szüksége van az anyjára. Apám pedig mindenáron magának akart minket. A bíróság végül apánkhoz helyezett minket, mert apám valami hülye ürüggyel megnyerte a pert. Anyu teljesen kiakadt, nem tudta elviselni, hogy nem láthat minket, ezért öngyilkos lett.- itt tartott egy kis szünetet. Nagyot sóhajtottam, sajnos ismerős érzés, hogy milyen elveszíteni egy édesanyát. - Apám ennek hatására inni kezdett, mert bűntudata lett, hiszen ő maga is jól tudta, hogy nem volt jogos az a vád, amit a bíróságon felhozott anyu ellen, és csak ezért kerültünk hozzá. Először csak keveset ivott, napi két doboz sörrel kezdett, de ma már mindent megiszik, amit elé raksz. Sőt, már munkahelye sincs, én adok neki pénz a saját keresetemből, hogy ne halljon éhen, de hiába, mert mindet piára költi. Természetesen nem apámmal élünk, egyszerűen nem tudnám elviselni, ha Beth minden nap részegen látná az apját. Elhiheted, hogy nekem is épp elég azt csinálni. - Bólintottam. Totál lesokkolt. - Így hát albérletben lakunk, amiben van egy fürdő, WC, konyha, és egy szoba. Azonkívül semmi. Épp hogy elférünk, de örülök, hogy van tető a fejünk felett. Biztos felmerül benned a kérdés, hogy hogyan tudok az apámnak pénz adni, az albérletet fizetni, és még magunkat is eltartani. A válasz egyszerű: több munkám is van. Épp hogy végzek az egyik helyen, már futok is a másik helyre. Persze csak akkor, amikor Beth oviban van. Hát nagyjából ennyi lenne a történet, röviden.
- Jesszusom, sajnálom.- valahogy úgy éreztem, hogy meg kell ölelnem, tehát meg is tettem. Valamilyen szinten átéreztük a másik fájdalmát, hiszen nagyon hasonló a történetünk. Ott ültünk a paon ölelkezve, és könnyezve, amikor Lily futott oda hozzánk.
- Sophie, Beth átjöhet játszani?.- azonnal letöröltem a könnyeimet.
- Persze kicsim.- mosolyogtam rá.
- De majd csak holnap, mert már későre jár, hamarosan indulunk haza.- Ashley.
- Oké.- boldogan futott vissza Beth-hez.
A továbbiakban még rengeteget beszélgettünk, nagyon jól kijöttünk egymással. Úgy érzem, hogy egy új, igazi barátra leltem.
Már sötétedni kezdett, amikor elindultunk haza a játszótérről. Ashley-vel számot cseréltünk, így holnap tudom majd értesíteni a fejleményekről.Út közben megcsörrent a telefonom. Nem kellet megnéznem, tudtam, hogy Harry az.
- Szia Harry.- mosolyodtam el.
- Sophie.! Hol a fenében vagytok ennyi ideig?.- hangja aggodalmas volt. Még hozzá kell szoknom, hogy ennyire védelmez valaki minket, hiszen ez nem volt mindig így...
- Épp most megyünk haza fele.
- De azt mondtad, hogy elviszel a mekibe.- szólt közbe Lily.
Hát igen, a kicsik nem nagyon felejtik el, ha ígértünk nekik valamit.
- Vagyis a mekibe megyünk, aztán majd úgy haza.- javítottam ki magam.
- Már későre jár, és sötétedik. Előbb gyertek haza, aztán kocsival hárman elmegyünk. És ne is akarj ellenkezni.- ahj, pedig már pont mondtam volna, hogy nem kell. Szinte belelát a fejembe.
- Jó, rendben, akkor húsz perc múlva hazaérünk.
- Vigyázzatok magatokra.
- Úgy lesz. Szia Harry.- már le akartam tenni a telefont, amikor meghallottam Harry hangját, így újra a fülemhez emeltem a készüléket.
- Sophie!
- Igen?
- Ugye tudod, hogy....hogy szeretlek?.- és kimondta. Először mondta ki, hogy szeret. A testemet valami elképesztően jóleső érzés járta át. 
- Tudom, Harry.- mondtam, aztán mosolyogva letettem a telefont.

A házban senkit sem láttam, arra gondoltam, hogy biztos a szobájukban vannak. Viszont Harry az ajtóban állt, és amint meglátott minket, egy nagyot sóhajtott.
- Na végre. Annyira aggódtam.- mondta, aztán közeledett, én pedig hátráltam egy lépést, még mielőtt megszegnénk a megállapodást, vagyis azt, hogy még titkoljuk a kapcsolatunkat. Harry azonnal vette a lapot, és inkább Lily-hez ment oda, felemelte, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Harry, nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba viszed ezt az aggodalmaskodást?
- Beszélhetnénk?- nézett rám, mintha meg sem hallotta volna a kérdést.
- Persze.
- Louis! .- kiáltotta el magát, a srác pedig már ott is volt. - Megkérhetlek, hogy vigyázz egy kicsit Lily-re? Csak öt perc lenne, beszélni szeretnék Sophie-val.
- Hogyne.- mosolygott. 
- Egy pillanat hercegnő, és már jövök is.- kacsintottam Lily-re.
Harry megragadta a csuklómat, és húzni kezdett a szobájába. Becsukta mögöttünk az ajtót, majd egyből nekem esett.
- El-sem-tudod-hinni-hogy-mennyire-hiányoztál.- tagolta, miközben végig csókolgatott.
- Te is nagyon hiányoztál.-  a hajába túrtam, és úgy húztam magamhoz.
- És nem viszem túlzásba az aggodalmaskodást.- mosolyodott el.
- Pedig de.- kötözködtem.
- Csak nem akarom, hogy bármi bajotok essen.
- Nem fog.- mosolyogtam rá.
- Annyira szeretlek.- nézett a szemembe, a gyomromban a pillangók pedig felébredtek, és mozgolódni kezdetek.
- Én is szeretlek, Harry. - egyszerűen nem tudom eltitkolni az érzéseimet, őszintén kimondtam, amit érzek. Meglepődve nézett rám, mintha el sem hinné, amit hallott.
Megállás nélkül faltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
- Nem bírom tovább, kérlek mondjuk el a többieknek, és az egész világnak, hogy együtt vagyunk. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád csak azért, mert valaki megláthat.
- Lehet róla szó.- mosolyogtam.
- Komolyan?
- Igen, holnap reggel elmondhatjuk.
- Köszönöm.- csókolt meg újra.
- Viszont most már menjünk, mert ez már több, mint öt perc.- nevettem.
- Oké.- még egyszer megcsókoltuk egymást, és mivel úgy beszéltük meg, hogy reggel mondjuk el a "nagy hírt", úgy tettünk, mintha mi sem történt volna.
Louis-t és Lily-t a konyhában találtuk meg, éppen egy bödön fagyit ettek.
- Mehetünk a mekibe!.- kiáltotta Lily, majd eldobta a fagyis kanalat, és felvette a kabátját.
- Hé, csak úgy itt hagysz?.- vágott szomorú fejet Louis.
- Biztos, hogy még éhes vagy ennyi fagyi után is?.- kérdeztem a kishúgomat.
- Persze. - vágta rá.
- Jól van. Egyébként mindenki itthon van?.- kérdeztem a két sráctól.
- Niall a szobájában búslakodik, fogalmam sincs, hogy mi baja van, nem akarta elmondani.- na ne.....beszélnem kell Niall-el, ha haza jöttünk. - Viszont Zayn és Liam a szobájában vannak, és nagyban skype-olnak.- nevetett.
- Akkor hozhatnánk mindenkinek kaját. - néztem Harry-re.
- Szerintem is.- mosolygott.
Ezután elindultunk a McDonald's-ba, Lily legnagyobb örömére. Biztos voltam benne, hogy egy halom pénzt ott fogunk hagyni. Ha rajtunk kívül nem lenne más vendég, akkor is meggazdagodnának. Azon pedig egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy mi van, ha meglátnak...már nem tud érdekelni. :)

Ashley

Beth