19.rész

Sziasztok. :)
Tudom, hogy vasárnap van, de sajnos most így jött ki a lépés. :)
Elmondhatatlanul boldog vagyok, hiszen már túl vagyunk a 10.000.-ik látogatón is! El sem hittem, amikor megláttam. Emellett szerintem a 31 rendszeres olvasó se semmi. :D Annyira szeretlek titeket.! <3
Megkaptam a 18 tetsziket, plusz még egy hozzászólást is.:) KÖSZÖNÖM.! Tényleg, mindent.!
Remélem, hogy a rész tetszeni fog. ;)
Ha összejön a 18 tetszik, jövő szombaton hozni fogom a köv. részt, hiszen végre szünet van. :)
Nem lehet szó nélkül hagyni a srácok új dalát sem, ami a napokban került fel a Youtube-ra, és szerintem egyszerűen fantasztikus. De hát tőlük mindig csak jóra lehet számítani. :) Alig várom már a klippet hozzá. :D

Azt hiszem, ennyi lett volna most a regélésem, jók legyetek, használjátok ki a szünetet. :D
Pusszancs <3

Sophie

Reggel viszonylag frissen ébredtem, ahhoz képest, hogy alig bírtam aludni. Nagyon izgultam, hogy a többiek mit fognak szólni ahhoz, hogy Harry-vel együtt vagyunk, de leginkább a rajongók aggasztottak....tudom, hogy bármire képesek, éppen ezért nagyon félek tőlük. Harry persze nyugtatgat, hogy nem lesz semmi baj, de ő akkor sincs az én helyzetemben. Remélem, hogy elfogadnak. Lily még aludt, amit nem csodálok, hiszen biztos kifáradt a játszótéren. Erről jut eszembe....megígértem Ashley-nek, hogy megkérdezem a többiektől, hogy átjöhetnek-e. Meg persze Lily-nek is jó lenne egy játszótárs. Csak el nem felejtsem. Először is essünk túl ezen a bejelentéses mizérián.
A fürdőbe sétáltam, letusoltam, hajat mostam, mert a legjobb formámban akartam lenni. Viszont a tükörbe nézve a karikás szemem nem volt valami kecsegtető látvány. Gyorsan megszárítottam a hajam, kifésültem, és lófarokba kötöttem. A gardróbomból elég nehéz kiválasztani egyetlen darabot abból a rengetegből, de azért megpróbálkoztam vele. Egy szürkés kék ujjatlan akadt a kezembe, hozzá pedig egy koptatott, térd fölé érő farmert választottam. Mivel rengeteg kiegészítőm van, ezt kihasználva a fülembe fülevalót, a nyakamba nyakláncot, a csuklómra pedig karkötőt tettem. Végül belebújtam a lábujjas szandálomba.

Sosem vittem túlzásba a sminkelést, így most sem tettem kivételt. Egy kis púder után kifestettem a szempilláimat, és vékony tusvonalat húztam a szemhéjamra. Csodák csodájára a karikák is eltűntek a szemem alól.
Mikor visszasétáltam a szobába, Lily az ágyon ülve TV-zett.
- Jó reggelt kicsim. Mióta vagy fent?.- odasétáltam az ágyához, és arcon pusziltam.
- Nem régóta. Nézd milyen aranyos az a kiscica.!.- mutatott a TV-re, amiben egy mese ment, tele kiscicával.
- Igen, tényleg az.- mosolyogtam. - Figyelj, mit szólnál, ha most felöltöznél, utána reggeliznél valamit, és áthívnám Beth-t, meg a testvérét?
- Az nagyon jó lenne.- ugrott ki az ágyból.
- Gyere, akkor felöltöztetlek.- nevettem.
Pár perc múlva már a konyha felé tartottunk, reggelizni. Meglepődve tapasztaltam, hogy Harry az egyik bárszéken üldögélve kávét kortyolgat.
- Harry!.- Lily azonnal az ölébe ugrott.
- Jó reggelt.- pirultam el.
- Sziasztok.- mosolygott Harry, aki elég látványosan végigmért. Zavaromban azt sem tudtam, mit csináljak.
- Sophie, én is kérhetek kávét?.- szólalt meg Lily, ezzel megtörve a számomra elég kínos csendet.
- Te még nem ihatsz kávét, csak a felnőttek. De ne szokj rá, mert nem egészséges.- végigsimítottam a csalódott arcán, és Harry-re néztem, aki vette a lapot.
- Így van.- mosolygott rá Lily-re, így megerősítve az előbbi mondatomat.
- Mit kérsz reggelire?- kinyitottam a hűtőt. - Van felvágott, de csinálhatok rántottát is.
- Rántotta!!.- kiáltott fel kishúgom.
- Harry, te is kérsz?.- kérdeztem tőle.
- A rántotta nagyon jól hangzik.- mosolygott, úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi.
Ezután nekiláttam a reggeli elkészítésének, addig Lily bekapcsolta a TV-t és folytatta a cicás mese nézését. Harry-vel ketten maradtunk...
- Alig vártam már, hogy reggel legyen.- hátulról ölelt át, a testem pedig megmerevedett.
- Már én is.- mondtam, és próbáltam a reggelire koncentrálni. Eszembe sem volt megfordulni, biztos hogy nem tudnám állni a tekintetét.
- Izgulsz?.- kérdezte, és egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Nagyon.- sóhajtottam.
- Nem lesz semmi baj, ne félj.- ölelt át újra. Hittem neki, mert tudom, hogy mellette nem eshet semmi bajom. Viszont eddig bírtam, minden a kezemben lévő eszközt leraktam, szembe fordultam vele, és hosszasan megcsókoltam. Levegőért kapkodtunk mind a ketten, amikor elváltunk.
- Hmm.- morogta.
- Szeretlek.- suttogtam az ajkaiba.
- Én is szeretlek, nem is tudod, mennyire.- csókolt meg.
Időközben rájöttem, hogy még sehol sem vagyok a reggelivel, ezért gyorsan újra neki láttam. Harry a segítségemre volt, és megterített, amiért hálás voltam neki. Épp leültünk az asztalhoz, amikor a többi fiú sorban megjelent. Örültem, hogy több adagot készítettem, így nem kellett még egyszer nekiállnom az egésznek.
- Hát ez isteni.- csámcsogott Niall.
- Örülök, hogy ízlik.- mosolyogtam.
Mindenki jóízűen evett, de nekem valahogy nem akart lemenni egy falat sem a torkomon. Harry ezt észre is vette, mert bíztatólag megszorította a kezem.
Miután elpakoltunk, mindenki leült a TV elé, és valami filmet kezdtek el nézni. Időközben kiderült, hogy át fog jönni Danielle, Perrie és Eleanor is, ezért Harry-vel úgy döntöttünk, hogy megvárjuk őket, és csak utána jelentjük be, hogy együtt vagyunk. Ennek hatására csak még jobban izgultam, de azért én is csatlakoztam a többiekhez, és próbáltam a filmre koncentrálni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Nagyjából fél óra elteltével kopogtattak, én pedig ajtót nyitottam. Mindhárom lány gyönyörű volt, mint mindig. Kételyeim támadtak, hogy én mit is keresek itt.
A konyhába mentem egy kis üdítőért, meg nasiért, amikor Harry utánam jött.
- Most?.- szegeztem neki ezt az egyszerű kérdést.
- Akarod?.- nézett a szemembe.
- Csak legyünk már túl rajta.- sóhajtottam egy nagyot. Harry bólintott, majd segített kicipelni az üdítőt és a chips-et a társaságnak.
- Szeretnék egy kis figyelmet kérni.- állt fel Harry pár perc elteltével, majd nemsokára minden szempár rá szegeződött. A szívem a lehető leggyorsabb ütemben dobogott.- Sophie és én úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a titkolózásnak, és tiszta vizet öntünk a pohárba. Mi sem értjük hogyan történt, de egymásba szerettünk. - Harry rám nézett, megfogta a kezem, felhúzott magához, és mindenki előtt megcsókolt.
- Annyira tudtam.- ugrott a nyakamba Perrie.
- Gratulálok.- jött oda sorban mindenki. Óriás nagy kő esett le a szívemről.
Jó volt látni, hogy Niall is tiszta szívből örül. Egy kicsit féltem tőle, hogy most esett túl egy szakításon, mi pedig Harry-vel bejelentettük, hogy együtt vagyunk, és hogy ehhez mit fog szólni, de elég jól fogadta. Félve néztem kishúgomra, aki csak ült a kanapén, szerintem fel sem fogta, hogy mi történt az imént. Leültem mellé, majd az ölembe húztam.
- Te szerelmes vagy Harry-be?- súgta oda nekem. Úgy látszik tévedtem, mégis megértette a dolgokat.
- Igen, kicsim.-pusziltam meg a homlokát.
- Jujj de jó.- ugrott a nyakamba.- Ne mondd el senkinek, de Harry a kedvencem. Bár Louis-t is nagyon szeretem, meg Liam-et, meg Niall-t, meg Zayn-t....- hadarta, én pedig csak nevettem.
- Értem. És nem fogom elmondani senkinek.- ígértem meg. Még egy puszit nyomtam az arcára, aztán újból a konyhába mentem, de ezúttal egy kis pezsgőért. Nem igazán érdekelt, hogy nem vagyok még 18. Természetesen gondoltam Lily-re is, neki kólát vittem, hiszen tudom, hogy imádja, bár nem nagyon szeretem, amikor kólát iszik.
- A boldog párra.- kiáltotta Louis, majd mindenki koccintott mindenkivel.
- Ránk.- súgta oda Harry.
- Ránk.- ismételtem, majd megcsókoltam.
Nagyjából délután 2 óra lehetett, amikor a lányok haza mentek, nekem pedig szembe jutott Ashley és Beth.
- Szeretnék kérdezni valamit.- mondtam, és amikor már mindenki rám nézett, folytattam. - Tegnap, amikor Lily-t elvittem a játszótérre, találkozott a barátnőjével. Amíg ők játszottak, én addig a testvérével beszélgettem. Képzeljétek, szinte ugyanolyan a történetünk, hasonló helyzetben vannak, mint mi is annak idején. Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy áthívhatom-e őket.? - néztem körbe a társaságon.
- Én benne vagyok.- szólalt meg Niall. Ó, ha tudnád, hogy te vagy a kedvence Ashley-nek...- gondoltam magamban.
- Nekem sincs kifogásom.- Liam.
- Én nemsokára megyek el itthonról, de oké.- Louis.
- Nekem is oké.- Zayn.
Végül Harry-re néztem.
- Na jó, rendben.- szólalt meg hosszas hallgatás után.
- Ú, köszönöm.- ugrottam a nyakába, majd utána mindenkit megöleltem.
Lily szó szerint repdesett az örömtől. Ezután pedig már tárcsáztam is Ashley-t.

18. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a részt, ismét 1 hét kihagyás után, de ha a tetszikek nem gyűlnek össze, akkor sajnos ez van. :/
A kommenteket köszönöm szépen. :) <3
Hogy könnyebb legyen összehozni a tetszikeket, lejjebb veszem, így 18 tetszik a határ. :) A többi marad, de oldalt úgyis olvashatjátok. :)
Na pusszancs. <3

 Sophie

Mire visszaértünk a mekiből, már mindenki az asztalnál ült. Gondolom körbe járt a hír, hogy kajáért mentünk. Aztán amikor már mi is leültünk az asztalhoz, feltűnt, hogy kevesebben vagyunk, valaki hiányzik. Nem tartott soká, hogy rájöjjek, Niall az. Remélem nincs komolyabb baja, hiszen ma egész nap nem is láttam.
- Niall hol van?.- kérdeztem úgy általánosságban mindenkitől.
- A szobájában.- csámcsogott Zayn.
- Szóltatok neki, hogy jöjjön?.- elég furcsa, hogy pont Niall nincs itt, akinek mindene a kaja, pláne, ha mekis kajáról van szó.
- Persze, de azt mondta, hogy nem éhes. Egész napra bezárkózott a szobájába..- mondta Liam.
Nagyon nem tetszett ez az egész Niall-el kapcsolatban, hiszen ő mindig olyan vidám, most pedig még csak elő sem jött a szobájából. Ez így nem maradhatott....
- Azt hiszem, felmegyek hozzá.- álltam fel. - Megtennétek, hogy addig figyeltek Lily-re?
- Felesleges felmenned, nem beszél senkivel.- Louis.
- Azért teszek egy próbát.- megpusziltam Lily-t, aztán elindultam Niall szobája felé.
Bentről zenét hallottam, és tudtam, hogy Niall gitározik. Általában akkor szokott gitározni, ha nagyon boldog, vagy nagyon padlón van. És kétlem, hogy az elsőről lenne szó.
Kopogtattam.
- Bárki vagy, hagyj békén.- abba hagyta a gitározást, és kikiabált.
- Niall, Sophie vagyok, kérlek engedj be.
- Ne haragudj, de most nem szeretnék senkivel sem beszélni. És nem szeretném, ha ilyen állapotban látnál.
- Csak segíteni szeretnék. Kérlek.- erősködtem.
Hallottam a zár kattanását, aztán az ajtó kinyílt. A látvány, ami fogadott, az leírhatatlan, és eléggé kétségbeejtő. Niall-nak fel voltak dagadva a szemei, és vörösek voltak, a szobában pedig fényképek és papírzsebkendők hevertek a padlón és az ágyon.
- Niall, Jesszusom, mi van veled? .- öleltem át azonnal, de ő csak szipogott. Annyira sajnáltam, bár még fogalmam sem volt, hogy mi a baja, de sejtettem. Amy....
Pár percig csak álltunk egymást ölelve. Végül leültünk az ágyra, és Niall teljesen megnyílt nekem, és mindent elmesélt.
Annyira összetört....mióta is vagyunk itt? Nem tudom pontosan....talán egy hete, vagy kettő, de mindig olyan boldog volt, egy pillanatra se hervadt le a mosoly az arcáról. Erre most tessék.A lány, akibe fülig szerelmes volt, most megcsalta, és szerintem nem is sejti, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozott neki.
- El tudott ezt hinni? Pedig olyan boldog voltam, hogy felhívott és találkozót kért...azt hittem, hogy megbeszéljük a dolgokat, és minden rendben lesz. Úgy látszik tévedtem. Elég nagyot.- nevetett fel keserűen.
- Sajnálom, Niall. Minden rendben lesz. Tudom, hogy ezt így könnyű mondani, de higgy nekem. .- átöleltem.
- Köszönöm Sophie. Jól esett most kiönteni valakinek a szívemet, egész megkönnyebbültem.- végre megjelent egy őszinte mosoly a szája sarkában.
- Igazán nincs mit. Tudod, hogy mindig számíthatsz rám. Éppen ezért most hoztam neked valamit, aminek biztos örülni fogsz.- nevettem, aztán elővettem két mekis tasakot.
- Sophie, te egy Isten vagy. Nem is tudom, hogy mihez kezdenénk itt nélküled.- áradozott, majd gyorsan neki is esett a kalóriadús hamburgereknek. Követtem a példáját, kézbe fogtama  saját burgeremet, majd csendben, csámcsogva falatoztunk, néha pedig belekortyoltunk a kólánkba.
- Ez most nagyon jól jött, nem is tudom, mikor ettem ma utoljára. Talán mielőtt elmentem...khm.- elcsuklott a hangja.
- Nem lényeg, Niall. Ne is gondolj rá. - veregettem meg a hátát. - Kérhetek valamit?
- Akármit.- mosolygott.
- Játszanál nekem valamit a gitárodon?
- Kérésed számomra parancs.- kézbe fogta a gitárt, és belekezdett Jason Mraz-tól az I'm yours-ba. Annyira imádom ezt a számot, boldog leszek tőle.
- Ez csodás volt. Viszont most már mennem kell, Lily-t el kéne altatnom, már későre jár.
- Ne haragudj, hogy feltartottalak. .- állt fel velem együtt az ágyról.
- Egyáltalán nem tartottál fel. Tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. - mosolyogtam.
- Tudom. És tényleg köszönök mindent.- intett, én pedig kiléptem a szobájából.
Annyira boldog voltam, és büszke magamra, legszívesebben átöleltem volna magam.  A hosszú folyosón sétálgatva viszont eszembe jutott, hogy Harry-vel holnap bejelentjük, hogy együtt vagyunk. A szívem vadul kalapálni kezdett, már nagyon izgultam. A nappaliban mozizás folyt, egy mesét néztek, gondolom Lily miatt. Meglepődve tapasztaltam, hogy el van rakodva, és mosogatva. Azonnal tudtam, hogy Liam volt, ezért egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, és eltátogtam egy "köszönöm"-öt. Ő csak mosolygott, majd nézte tovább a mesét. Nem tudom, hogy mi volt olyan izgalmas benne, de nagyon belemerültek. Sajnos Lily-t el kellett vinnem, aminek nem nagyon örült, de aztán végülis igazat adott nekem, mert belátta, hogy fáradt, és álmos. Így gyorsan megfürdettem, pizsamát adtam rá, aztán olvastam neki egy rövidebb mesét, aminek szinte már az elején el is aludt.
Arra gondoltam, hogy gyorsan én is lezuhanyozok, és lefekszek, így talán hamarabb reggel lesz, és túlesünk ezen a bejenetéses dolgon....tudom, nem vagyok normális, de ha egyszer az ember annyira izgul....
Viszont ebben a telefonom csörgése akadályozott meg. Örömmel olvastam el a kijelzőn lévő nevet, Danielle.
- Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, viszont van egy fantasztikus, sőt még annál is fantasztikusabb hírem a számodra.-hadarta gyorsan.
- Szia. Nem zavarsz. Nagyon felkeltetted a kiváncsiságomat.
- Beszéltem a főnökkel, és azt mondta, hogy örömmel lát a csapatban. Holnapután kellene reggel bejönnöd, és megnézné, hogy mit tudsz. Ha megfelelsz, akkor akár már el is kezdhetsz készülni velünk az X-Factor túrnéra.- hallottam a hangján, hogy milyen lelkes.
- Úristen Danielle, ez tényleg fantasztikus hír. Alig várom már. Nem, lehetek elég hálás neked.
- Semmiség. - kuncogott. - Akkor holnapután érted megyek, és együtt elmehetünk, megmutatnák neked ott mindent.
- Rendben, köszönöm szépen. Jóéjt. - mondtam, aztán kinyomtam a telefont.
Boldogan terültem el az ágyon, amikor kopogást hallottam. Ajtót nyitottam.
- Harry, mi a fenét ke...- nem tudtam befejezni, egy hosszú csókkal elhalgattatott.
- Téged.- válaszolt a félbehagyott kérdésemre. Egyszerűen csodásan nézett ki, a fekete feszülős pólója tökéletesen hozzásimult a kidolgozott testéhez.
- Képzeld, Danielle az előbb hívott, és azt mondta, hogy holnapután enyém lehet a munka. - újságoltam. Kicsit tartottam a reakciójától, hiszen tudja, hogy miért kell elsősorban ez a munka, de meglepően jól fogadta.
- Ez nagyon jó hír. - tűrt egy hajtincset a fülem mögé. - Gratulálok.- puszilt szájon.
- Köszönöm. Viszont éppen indulni akartam zuhanyozni....- óvatosan céloztam arra, hogy egyedül akarok maradni.
- Hm. Jól hangzik.- mosolygott.
- Természetesen egyedül.- kacsintottam.
- Persze, tudom, csak vicceltem.- nevetett. Tudod, hogy nem siettetek semmit.
Ó, ez igazán jó hír.
- Köszönöm. - óvatosan felé hajoltam, és szájon pusziltam.
- Hé.- nézett rám elégedetlenül.
Ekkor hirtelen megragadtam a tarkóját, és keményen magamhoz húztam, és úgy csókoltam meg. Mikor elváltunk, mindketten kapkodtunk a levegőért.
- Hát ez nem volt semmi.- kacsintott elismerően. - Esetleg mégegyszer megismételhetnénk?.- ó, hát persze, ahányszor csak akarod...gondoltam, viszont tudtam, hogy nagyon hangosak vagyunk, és Lily-t bármikor felébreszthetjük, már így is mocorgott.
- Nem Harry. Na sipirc.- finoman a mellkasára tettem a kezem, és elkezdtem kitolni a szobából.
- Jó éjt, kicsim.- mondta, és ez valami mennyeien hangzott a szájából. Meg tudnám szokni.
- Jó éjt.- nem bírtam ki, még egyszer utoljára meg kellett csókolnom. Magamba szívtam azt az istenien finom Harry illatot, aztán becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam letusolni.
Mire újra visszamentem a szobába, láttam, hogy jött egy SMS-em....Harry-től.

Annyira várom már a holnapot, azt akarom, hogy mindenki megtudja, hogy csakis téged szeretlek. 
Harry x. 

Elpirultam az SMS-t olvasva. Eldőltem az ágyon, és úgy válaszoltam.

Én is várom már, csak egy kicsit izgulok. Félek a reakcióktól. 
S. x. 

Nem lesz semmi gond. Ígérem. 
Viszont most már ideje aludnod, jó éjt kicsim.!
Ui: egyébként tetszik az aláírásod. :)
Harry x. 

Remélem is. Jó éjt Harry. Szeretlek. 
S. x. 

Csak azért is így írtam alá. És azt is megírtam neki, hogy szeretem., De még mennyire....
Boldogan tettem le a telefont az éjjeliszerényemre, és hamar álomba is zuhantam. 

17. rész

Sziasztok!
Egy hét kihagyás után jelentkezem most. Múlt héten azért nem hoztam új részt, mert nem gyűlt össze a 21 (!) tetszik, ami miatt egy kicsit elkeseredtem. Végül most mivel 2 tetszik van az előző részen, ezért hoztam egy elég hosszú részt, ami hiába hosszú, szerintem elég gagyi, de sajnos ez most ilyenre sikerült.
A feltételek maradtak (oldalt olvashatjátok.)
A két kommentet pedig köszönöm, tudjátok, hogy elolvasom, és nagyon örülök nekik, még akkor is, hogy ha nem válaszolok. :$
Jók legyetek, kitartás a sulihoz, pusszancs <3. !

Sophie

Már késő délutánra járt, de Lily még mindig nem fáradt el - vagy csak jól leplezte, hogy ne kelljen haza mennünk. Őszintén szólva én már abban elfáradtam, hogy néztem, mit csinál. Nagyon féltem, nem tudnám elviselni ha valami baja lenne.
Harry készségesen betartotta az ígéretét, és elküldte nekem Danielle telefonszámát. Azonnal el is mentettem, majd tárcsázni kezdtem. Reméltem, hogy felveszi. Ez a harmadik csörgés után meg is történt, aminek nagyon megörültem.
- Halo.- szólt bele a készülékbe.
- Szia Danielle. Sophie vagyok. Harry...szóval a fiúkkal lakom. - kis híján azt mondtam, hogy "Harry barátnője vagyok". Ez két okból is hiba lett volna. Először is még titkoljuk a kapcsolatunkat, senki nem tud róla. A másik ok pedig az, hogy bárhol felbukkanhat egy fotós, vagy rajongó, aki ezt meghallhatta volna.
- Ó, persze. Mi újság? .- kérdezte vidám hangon.
- Csak azért kereslek, hogy még mindig áll-e az ajánlatod, vagyis hogy szólnál-e a főnöködnek az érdekemben. - makogtam.
- Hogy őszinte legyek, alig vártam már hogy felhívj ezzel a kérdéssel. És tudtam, hogy hívni fogsz.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Szenvedélyem a tánc, csak már nagyon rég csináltam.- És hogy a kérdésedre válaszoljak, mindenképp szólni fogok a főnökömnek.
- Köszönöm szépen.- lelkendeztem.
- Ez csak természetes. Holnap hívlak, hogy mi a helyzet.
- Rendben, az nagyon jó lenne. Még egyszer köszönöm Danielle. Szia.- mondtam, aztán letettem a telefont.
Egy nagyot sóhajtottam. Talán végre lesz munkám, ráadásul olyan, amihez értek, és imádom is. Remélem Harry is örülni fog.
- Az ott a kishúgod?.- hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít. Váratlanul ért, annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy valaki ül mellettem. Vajon mióta ülhet itt?
- Igen.- mosolyogtam rá a vörös hajú lányra. Hirtelen nagyon irigy lettem, mert ez a lány egyszerűen gyönyörű szép.
- Nagyon hasonlít rád. Ugyan olyan szép, mint te.- nézett rám. Most komolyan egymásra irigykedünk?! :)
- Ó, köszönöm. És ő pedig a te húgod?.- néztem Lily felé, aki mellett ott állt egy szőke hajú kislány, csodálatos kék szemei pedig már messziről látszódtak. Valahogy olyan ismerősnek tűnt....aztán rájöttem, hogy biztos az óvodából. Lily csoporttársa lehet.
- Igen.- válaszolt a lány. - Egyébként Ashley vagyok, a húgom pedig Beth.
- Én Sophie vagyok, a húgomat pedig Lily-nek hívják. És ha jól sejtem, ők csoporttársak az oviban, ugye?.
- Azt hiszem, és úgy látom, nagyon jó barátnők is.- nevetett fel. Valóban nagyon jól kijött egymással a két kicsi.
- Várjunk csak....te annyira ismerős vagy nekem.- szólalt meg egy idő után Ashley. - Te a One Direction-ös fiúkkal laksz, ugye?.- csillant fel a szeme. Bólintottam. - Úristen.- kiáltott fel. - Niall a kedvencem. Annyira aranyos, és cuki és awh.- áradozott, én pedig csak nevettem. - De sajnos van barátnője. Mondjuk mindegy, miért akarna egy olyan lánnyal lenni, mint én?
- Hé, ne viccelj. Sosem tudhatod.- kacsintottam rá. - Te gyönyörű vagy.
- Megmondanád neki, hogy imádom? És ha legközelebb találkozunk, hoznál tőle egy autogrammot?.- totál izgatott volt.
- Persze. De ha szeretnéd, rákérdezek, és ha úgy van, legközelebb el is jöhetsz hozzánk.
- Na ne.- ledöbbent, látni kellett volna azt az arcot. - Jézusom, az annyira jó lenne.- lelkendezett.
- Egyébként tényleg igaz amit Harry mondott rólatok reggel az interjúban?.- kérdezte. Szóval tényleg ekkora rajongó lenne, hogy mindent tud róluk?
- Igen. - sóhajtottam.
- Sajnálom. - nézett rám, és láttam rajta, hogy komolyan is gondolja. - Egyébként ha érdekel, nekem is van egy elég érdekes történetem.
- Persze hogy érdekel. - egy pillantást vetettem a két önfeledten játszó kislányra, aztán minden figyelmemet Ashley-nek szenteltem.
- A szüleim elváltak 4 éve, tehát Beth születése után úgy pár hónappal. Rengeteget ment a vita, hogy hova kerüljünk. Anyám azt mondta, hogy nála lennénk jó helyen, hiszen Beth még kicsi volt, és azzal érvelt, hogy szüksége van az anyjára. Apám pedig mindenáron magának akart minket. A bíróság végül apánkhoz helyezett minket, mert apám valami hülye ürüggyel megnyerte a pert. Anyu teljesen kiakadt, nem tudta elviselni, hogy nem láthat minket, ezért öngyilkos lett.- itt tartott egy kis szünetet. Nagyot sóhajtottam, sajnos ismerős érzés, hogy milyen elveszíteni egy édesanyát. - Apám ennek hatására inni kezdett, mert bűntudata lett, hiszen ő maga is jól tudta, hogy nem volt jogos az a vád, amit a bíróságon felhozott anyu ellen, és csak ezért kerültünk hozzá. Először csak keveset ivott, napi két doboz sörrel kezdett, de ma már mindent megiszik, amit elé raksz. Sőt, már munkahelye sincs, én adok neki pénz a saját keresetemből, hogy ne halljon éhen, de hiába, mert mindet piára költi. Természetesen nem apámmal élünk, egyszerűen nem tudnám elviselni, ha Beth minden nap részegen látná az apját. Elhiheted, hogy nekem is épp elég azt csinálni. - Bólintottam. Totál lesokkolt. - Így hát albérletben lakunk, amiben van egy fürdő, WC, konyha, és egy szoba. Azonkívül semmi. Épp hogy elférünk, de örülök, hogy van tető a fejünk felett. Biztos felmerül benned a kérdés, hogy hogyan tudok az apámnak pénz adni, az albérletet fizetni, és még magunkat is eltartani. A válasz egyszerű: több munkám is van. Épp hogy végzek az egyik helyen, már futok is a másik helyre. Persze csak akkor, amikor Beth oviban van. Hát nagyjából ennyi lenne a történet, röviden.
- Jesszusom, sajnálom.- valahogy úgy éreztem, hogy meg kell ölelnem, tehát meg is tettem. Valamilyen szinten átéreztük a másik fájdalmát, hiszen nagyon hasonló a történetünk. Ott ültünk a paon ölelkezve, és könnyezve, amikor Lily futott oda hozzánk.
- Sophie, Beth átjöhet játszani?.- azonnal letöröltem a könnyeimet.
- Persze kicsim.- mosolyogtam rá.
- De majd csak holnap, mert már későre jár, hamarosan indulunk haza.- Ashley.
- Oké.- boldogan futott vissza Beth-hez.
A továbbiakban még rengeteget beszélgettünk, nagyon jól kijöttünk egymással. Úgy érzem, hogy egy új, igazi barátra leltem.
Már sötétedni kezdett, amikor elindultunk haza a játszótérről. Ashley-vel számot cseréltünk, így holnap tudom majd értesíteni a fejleményekről.Út közben megcsörrent a telefonom. Nem kellet megnéznem, tudtam, hogy Harry az.
- Szia Harry.- mosolyodtam el.
- Sophie.! Hol a fenében vagytok ennyi ideig?.- hangja aggodalmas volt. Még hozzá kell szoknom, hogy ennyire védelmez valaki minket, hiszen ez nem volt mindig így...
- Épp most megyünk haza fele.
- De azt mondtad, hogy elviszel a mekibe.- szólt közbe Lily.
Hát igen, a kicsik nem nagyon felejtik el, ha ígértünk nekik valamit.
- Vagyis a mekibe megyünk, aztán majd úgy haza.- javítottam ki magam.
- Már későre jár, és sötétedik. Előbb gyertek haza, aztán kocsival hárman elmegyünk. És ne is akarj ellenkezni.- ahj, pedig már pont mondtam volna, hogy nem kell. Szinte belelát a fejembe.
- Jó, rendben, akkor húsz perc múlva hazaérünk.
- Vigyázzatok magatokra.
- Úgy lesz. Szia Harry.- már le akartam tenni a telefont, amikor meghallottam Harry hangját, így újra a fülemhez emeltem a készüléket.
- Sophie!
- Igen?
- Ugye tudod, hogy....hogy szeretlek?.- és kimondta. Először mondta ki, hogy szeret. A testemet valami elképesztően jóleső érzés járta át. 
- Tudom, Harry.- mondtam, aztán mosolyogva letettem a telefont.

A házban senkit sem láttam, arra gondoltam, hogy biztos a szobájukban vannak. Viszont Harry az ajtóban állt, és amint meglátott minket, egy nagyot sóhajtott.
- Na végre. Annyira aggódtam.- mondta, aztán közeledett, én pedig hátráltam egy lépést, még mielőtt megszegnénk a megállapodást, vagyis azt, hogy még titkoljuk a kapcsolatunkat. Harry azonnal vette a lapot, és inkább Lily-hez ment oda, felemelte, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Harry, nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba viszed ezt az aggodalmaskodást?
- Beszélhetnénk?- nézett rám, mintha meg sem hallotta volna a kérdést.
- Persze.
- Louis! .- kiáltotta el magát, a srác pedig már ott is volt. - Megkérhetlek, hogy vigyázz egy kicsit Lily-re? Csak öt perc lenne, beszélni szeretnék Sophie-val.
- Hogyne.- mosolygott. 
- Egy pillanat hercegnő, és már jövök is.- kacsintottam Lily-re.
Harry megragadta a csuklómat, és húzni kezdett a szobájába. Becsukta mögöttünk az ajtót, majd egyből nekem esett.
- El-sem-tudod-hinni-hogy-mennyire-hiányoztál.- tagolta, miközben végig csókolgatott.
- Te is nagyon hiányoztál.-  a hajába túrtam, és úgy húztam magamhoz.
- És nem viszem túlzásba az aggodalmaskodást.- mosolyodott el.
- Pedig de.- kötözködtem.
- Csak nem akarom, hogy bármi bajotok essen.
- Nem fog.- mosolyogtam rá.
- Annyira szeretlek.- nézett a szemembe, a gyomromban a pillangók pedig felébredtek, és mozgolódni kezdetek.
- Én is szeretlek, Harry. - egyszerűen nem tudom eltitkolni az érzéseimet, őszintén kimondtam, amit érzek. Meglepődve nézett rám, mintha el sem hinné, amit hallott.
Megállás nélkül faltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
- Nem bírom tovább, kérlek mondjuk el a többieknek, és az egész világnak, hogy együtt vagyunk. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád csak azért, mert valaki megláthat.
- Lehet róla szó.- mosolyogtam.
- Komolyan?
- Igen, holnap reggel elmondhatjuk.
- Köszönöm.- csókolt meg újra.
- Viszont most már menjünk, mert ez már több, mint öt perc.- nevettem.
- Oké.- még egyszer megcsókoltuk egymást, és mivel úgy beszéltük meg, hogy reggel mondjuk el a "nagy hírt", úgy tettünk, mintha mi sem történt volna.
Louis-t és Lily-t a konyhában találtuk meg, éppen egy bödön fagyit ettek.
- Mehetünk a mekibe!.- kiáltotta Lily, majd eldobta a fagyis kanalat, és felvette a kabátját.
- Hé, csak úgy itt hagysz?.- vágott szomorú fejet Louis.
- Biztos, hogy még éhes vagy ennyi fagyi után is?.- kérdeztem a kishúgomat.
- Persze. - vágta rá.
- Jól van. Egyébként mindenki itthon van?.- kérdeztem a két sráctól.
- Niall a szobájában búslakodik, fogalmam sincs, hogy mi baja van, nem akarta elmondani.- na ne.....beszélnem kell Niall-el, ha haza jöttünk. - Viszont Zayn és Liam a szobájában vannak, és nagyban skype-olnak.- nevetett.
- Akkor hozhatnánk mindenkinek kaját. - néztem Harry-re.
- Szerintem is.- mosolygott.
Ezután elindultunk a McDonald's-ba, Lily legnagyobb örömére. Biztos voltam benne, hogy egy halom pénzt ott fogunk hagyni. Ha rajtunk kívül nem lenne más vendég, akkor is meggazdagodnának. Azon pedig egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy mi van, ha meglátnak...már nem tud érdekelni. :)

Ashley

Beth