13. rész

Sziasztok!
Bocsánat a késésért...
Ha jól számolom, ez az utolsó előtti rész még sulikezdés előtt. Persze minden csak rajtatok múlik. :))
Köszönöm a tetszikeket, összesen 26-ot kaptam. :) Persze a kommenteket is nagyon szépen köszönöm :$
Remélem tetszeni fog a rész. :DD :3 Mivel eddig nem volt semmi izgalmas, úgy gondoltam, hogy most csempészek bele egy kicsit. :))
A kövit 24 tetszik vagy 5 komment vagy 2 feliratkozó után hozom. :D
Pusziii <3

Harry

Ha finoman akarok fogalmazni, Paul nem nagyon volt oda az ötlettől, hogy regisztráltam egy társkereső oldalra.Sőt, kiabált velem egy sort, majd miután lenyugodott, próbálta megemészteni a hallottakat.
- És most mit akarsz tenni? Meddig titkolózol? Mert nagyon rendes lánynak tűnik. Most is főz rátok.
- Annyi biztos, hogy mindketten itt maradnak. Holnap le fogom zárni a dolgot az interjún, bár tudom, hogy nem lesz egyszerű. - sóhajtottam.
- Ebben igazad van. Addig fognak kérdezgetni, amíg szóról szóra mindent el nem mondasz. De ha nekem elmered azt is kotyogni, hogy...
- Nyugi, eszem ágába sincs a társkereső oldalról beszélni.- nevettem fel.
- Azt jól teszed.- veregette meg a hátam. - Viszont törölhetnéd azt az oldalt, mert ha valahogy mégis lebuksz, akkor....hát egy életen át magyarázhatod, hogy mit is kerestél te ott.
- Ezt nem tehetem. Minden este ott beszélgetünk. Csak így tudhatok meg többet róla.
- Szóval tetszik neked.- nevetett.
- Nem, dehogy.- fülig elvörösödtem, pedig azt a lányok szokták. De ez nekem akkor is nagyon kényes téma volt.
Jól van, nagyfiú, vigyázz magadra.- állt fel mellőlem. - És akkor holnap délelőtt 10-kor oda kell érned a rádióhoz.
- Meglesz.- pacsiztam le Paul-lal, aztán már ki is lépett az ajtón.
Ezután elterültem a kanapén, és az interjún gondolkodtam, hogy mit szabad mondanom, és mit nem. Még azt is ki kellett találnom, hogy mit mondjak Sophie-ékról. Nem mondhatom el a teljes igazságot, például, hogy hogyan találtam rájuk, mert akkor felbolygatnák Sophie magánéletét is. De erről még fogok vele beszélgetni...

Sophie

Épp elzártam a gázt a leves alatt, amikor Niall-t pilantottam meg. 

- Szia.- mosolyogtam rá. 

- Nagyon finom illatok vannak errefelé.- szagolt bele a levegőbe.- Az orrom ide hozott. 

- A leves már kész, a hús a sütőben van.- nevettem. 

- És az mennyi idő még? 

- Hát...nagyjából fél óra.

- Addig nem tudok várni.- biggyesztette le a száját. 

- Tudod mit? Addig hívjuk át a lányokat. Mármint a barátnőiteket. - csillant fel a szemem. 

- Legyen.- komorodott el, majd leült az egyik székre. Nagyon nem tetszett ez a viselkedés. 

- Hé, mi a baj?.- ültem le mellé. 

- Semmi.- sóhajtott. 

- Látom hogy van valami. Nekem elmondhatod.- biztatóan rá mosolyogtam. 

- A barátnőm, Amy, már nem is tudom, hogy a barátnőm-e. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de valahogy úgy érzem, hogy már nem szeret. A napokban már fel sem hív, mindig csak én keresem őt. És ez fáj. Ha megkérdezem, hogy szeret-e, akkor felháborodik, és azt mondja, hogy nem bízok benne. De így hogy lehetne bízni valakiben? .- nézett rám. A szívem is megszakadt, ahogy hallgattam. - Eddig még sikerült lepleznem az aggodalmamat, de most már nem megy.

- Sajnálom, Niall. Ha tudtam volna, hogy ez téged így érint, akkor nem hoztam volna fel a témát. 

- Nem a te hibád.- halványan elmosolyodott. 

- Egy próbát megér. Hívd csak fel.- kacsintottam. 

- Igazad van.- előhúzta a telefonját a zsebéből, aztán tárcsázni kezdett. 

Pár perc múlva kérdőn felé néztem. 

- Azt mondta, mint mindig, hogy nem ér rá. Viszont holnap találkozni akar velem. 

- Az jó, akkor megbeszélhetitek.- veregettem meg a vállát.- Fel a fejjel, minden rendben lesz. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán elmentem megkeresni a többieket. 

- Szia Zayn.- léptem be a szobájába. - Arra gondoltam, hogy áthívhatnád a barátnődet, szívesen megismerném. Már az ebéd is mindjárt kész. 

- Ez jó ötlet. Pont hozzá készültem, de akkor felívom, hogy jöjjön át ő.- 

- Köszi.- mosolyogtam, ezután pedig Louis-val futottam össze. Ugyanezt neki is elmondtam, és ő is örült az ötletnek, ahogy Liam is. Boldogan mentem vissza a konyhába, hogy befejezzem a főzést. Kivettem a húst a sütőből, majd az órára néztem. Sietve kaptam magamra a cipőmet, mert már Lily jöhetett haza az oviból. Az ajtóban Harry állított meg. 

- Hová mész?.- kérdezte. 

- Lily-ért.-.válaszoltam sietősen. 

- Gyere, elviszlek, úgy sincs semmi dolgom.

- Az jó lenne, köszönöm.- mosolyogtam rá. 

A kocsiba megint beállt az a bizonyos kínos csend, egészen addig, amíg Harry meg nem szólalt. 

- Holnap lesz egy interjúm, ami azért jó, mert tisztáznom kell dolgokat. - mondta. Nem értettem, de nem szóltam, hanem figyeltem.- Reggel a hírekben rólunk beszéltek, Lily-ről, rólad és rólam. Tulajdonképpen Paul is azért volt ott.- na innentől viszont már egyre jobban érdekelt a dolog.- Kitalálták, hogy te vagy a titkos szeretőm, Lily meg a lányunk. Tudom, elég idiótán hangzik, de egy idő után úgyis megszokod majd, hogy mindenféle hülyeséget kitalálnak. - folytatta, mielőtt megszólalhattam volna. - A holnapi interjú egy tökéletes alkalom lesz arra, hogy mindent tisztázzak. A kérdésem csak annyi lenne, hogy mit mondhatok rólatok? 

- Hazudni akarsz?.- néztem rá. 

- Nem feltétlenül. Csak nem szeretnék valami olyat is elfecsegni, amit te esetleg nem akarnál, hogy tudjanak róla. - egy pillanatra felém nézett. 

- Szerintem elmondhatnád az igazságot. Mekkora hír lenne, hogy Harry Styles a One Direction-ből befogadott két lányt, akik az éjszaka közepén a padon csöveztek.- nevettem.

- Elhiheted, hogy leszarom ha ezzel én leszek a nagy megmentő.- mutatta az idézőjeleket.- Ezt akkor is megtettem volna, ha nem én lennék Harry Styles a One Direction-ből, ahogy te fogalmaztál.- pillantását rám szegezte, miután leparkoltunk az óvoda előtt.

- Köszönöm Harry.- hálás voltam neki, mindenért. 

- Ne köszönd.- mosolygott. 

- Dehogynem, ha te nem lennél, akkor....- 

- Shhh.- ujjával betapasztotta a számat.- Szívesen teszem.- végigsimított arcomon. Annyira elgyengültem, hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok.- Tudom, hogy most is lát minket egy csomó lesifotós, de az sem érdekel, ha holnap ez lesz a címlapokon.- mondta, majd fogalmam sincs, hogyan, de ajkaink egyszerre értek össze. Talán meg sem lehetne állapítani, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én előbb őt. Ajkaink lassan játszadoztak, egyikünk sem sietett. Sosem gondoltam volna, hogy életem első csókját egy szupersztártól fogom kapni egy kocsiban, de tetszett, és abban a pillanatban nem cseréltem volna senkivel. 

Pár perc után elváltunk egymástól, de csak a levegőhiány miatt. 

- Csodálatos vagy, rengeteg lány tanulhatna tőled.- suttogta. Homlokaink össze értek, de nekem ez kevés volt, újra megcsókoltam. 

Percek múlva zajra lettem figyelmes, észre vettem, hogy már sorban jönnek ki a gyerekek az épületből. 

- Mennem kell.- nevettem el magam zavartan, aztán épp kiszálltam volna a kocsiból, amikor Harry megfogta a csuklómat.
- Szeretném, ha ez nem itt érne véget.- kacsintott, én pedig fülig elvörösödtem.

12. rész

Sziasztok. :)

Meglettek a tetszikek, ezért a rész is itt van. :) 

Nincs mondanivalóm, csak annyi, hogy köszönöm szépen a komikat, látom őket, még akkor is, ha nem válaszoltam rájuk. De ezt mindenképp pótolni fogom. ;)

A következő részt 23 tetszik, vagy 5 komment, vagy 2 feliratkozó után hozom. :)

Puszipuszi. <3

Sophie

Reggel frissen ébredtem, úgy éreztem, hogy enyém a világ, tele voltam energiával. Kishúgom még mélyen aludt, biztos kimerült tegnap. Sosem szoktunk elmenni úgy vásárolni, hogy veszünk egy rakás cuccot, és szinte egész délután mászkálunk a városban, szerintem ez szokatlan volt neki.....és nekem is. 

Tegnap este örömmel rendeztem be a gardróbszekrényünket, felmérhetetlenül boldog voltam. A ruhák alig férnek el egymástól, úgy tele vannak tömve a szekrények. A cipőket is szépen elrendezgettem, nem mondhatom, hogy nincs mit felvennem. Külön raktam a papucsokat, a sportos cipőket, szandálokat, és a magassarkúkat is. Mikor végeztem Lily cuccainak a kirakásával is, úgy döntöttem, hogy ideje lenne lefektetni a kishúgomat, ezért lementem a nappaliba, mert utoljára ott láttam a fiúkkal. Mikor leértem a lépcsőről, meglepődtem a látványtól. Mind az öt srác ki volt terülve a kanapén, Lily pedig Niall hasán szuszogott. Elnevettem magam, hogy egy négy éves lány így ki tud "ütni" öt srácot. Nagyon édesek voltak, de nem hagyhattam ott Lily-t, mert ha netán Niall megfordul, akkor Lily leeshet a földre. Egyedül nem tudtam volna felvinni a szobába, ezért valakit muszáj volt felkeltenem. 

- Harry.- szólítottam meg a fiút. Göndör haja rendezetlenül a homlokába lógott, ajkai éppen csak elváltak egymástól. Mivel nem reagált, végigsimítottam az arcán, és újra megpróbálkoztam. - Harry, ne haragudj, de tudnál segíteni?.- erre viszont már mozgolódni kezdett, és lassan ki is nyitotta azokat a gyönyörű szemeit. Elmosolyodott. 

- Hm?.- hangja rekedtes volt. 

- Fel tudnád nekem Lily-t vinni a szobába? Mindenki elaludt.

- Persze.- felült, megrázta a haját, aztán felvette Lily-t, és a szoba felé vitte, ahova én is követtem.

- Köszönöm.- szóltam Harry-hez. 

- Nincsmit. Jóéjt.- mosolygott, majd mielőtt bármit szólhattam volna, kiment.

Na de visszatérve...letusoltam, és az újonnan vett ruháim közül az egyiket magamra kaptam.

Egy ujjatlan, színes pólóra esett a választásom, hozzá egy sima farmert vettem fel. A fülembe piros virágos fülbevalót tettem be, a kezemre pedig karkötőket húztam. Belebújtam a szandálomba, ezután pedig megcsináltam a hajam, ami abból állt, hogy csak simán lófarokba kötöttem, és eltűztem egy hajpánttal. A sminkemet egyáltalán nem vittem túlzásba, egy kis púder után átpödörtem a szempilláimat, és már késznek is nyilvánítottam magam. 

Mikor visszamentem a szobába, Lily még mindig aludt, ezért lefoglaltam magam a telefonommal, twittereztem. Rákerestem a fiúkra, és bekövettem őket, ezután pedig hogy még többet tudjak meg róluk, egy kicsit kutakodtam utánuk az interneten. Youtube videókat néztem meg, és sztorikat olvasgattam. Az X-Factor óta rengeteget változtak, alig ismerni rájuk, persze csak jó értelemben. A többi sztárral ellentétben ők nem szálltak el maguktól, csak az életük változott meg. Szóval pozitívan csalódtam bennük. 

Éppen egy blogot olvastam, amikor Lily mocorogni kezdett. (Amúgy elképesztő, hogy a rajongók miket ki nem találnak.) Az ágyához sétáltam, és homlokon pusziltam. 

- Jó reggelt kicsim.

- Sophieee.- felkiáltott, és a nyakamnál fogva ölelt magához. 

- Hogy aludtál? Emlékszel az estére?.- mosolyogtam. 

- Igen, mesét néztünk, aztán ugráltunk, Louis-val táncoltunk, és utána .... nem tudom.- merengett. 

- És utána mindenki kidőlt.- nevettem.- Harry hozott fel, Niall-en aludtál. 

Örültem, hogy Lily is jó kedvvel ébredt. Miután felöltöztettem, és összekötöttem a haját, elővettem egy cetlit, és írtam a fiúknak, hogy elmentünk, ne aggódjanak. Lily-t kézen fogtam, és elindultunk az óvoda felé. Nagyjából tudtam az utat, mert ismerős volt a környék, és szinte London minden pontját ismerem, mert egész életemben itt laktam. 

Miután Lily már az óvodában volt, úgy döntöttem, hogy bevásárolok egy kicsit, és elmentem a legközelebbi szupermarketbe. 

Harry

Épp a konyhába sétáltam, hogy főzzek egy kávét, amikor megláttam, hogy a hűtőre egy cetli van ragasztva. 

"Elvittem Lily-t az oviba, majd jövök. Sophie x.

Mosolyogva téptem le a cetlit a hűtőről. Ezután lefőztem a kávét, majd a forró bögrével a kezemben ültem le a kanapéra. Épp hogy kényelmesen elhelyezkedtem, valaki kopogott, és mivel a fiúk még aludtak, muszáj volt nekem ajtót nyitni.
- Kapcsold be a tévét.- rontott be Paul, a menedzserünk.
- Miért?.- kérdeztem meglepődve. Egyáltalán nem számítottam Paul érkezésére, nem szólt róla, hogy jönni fog.
- Csak kapcsold be.-. sürgetett.
Úgy tettem, ahogy kérte, és a tévében megláttam a már ismerős riportert, amint éppen közli a legújabb sztárpletykákat.
"Ismét egy botrány a One Dorection fiúkkal, ezúttal a legfiatalabb taggal, Harry Styles-al. A minap egy járókelő sétálgatni látta a Regent's Park-ban az éjszaka közepén, majd ahogy elhajt az autójával egy fiatal lánnyal, és egy még fiatalabb, maximum 5 éves kislánnyal. És ha ez nem lenne elég, másnap egy másik szemtanú is felismerte a híres énekest, amint ugyanazokkal a lányokkal boldogan vásárolgatott, majd még egy cukrászdába is betértek. Vajon van egy eltitkolt szeretője, és egy lánya? De akkor ezt mégis hogyan sikerült eddig titokban tartania? Harry még nem adott erről az esetről beszámolót, de ezt az értetlen ügyet valahogy tisztáznia kell."
- Mi van?.- kiáltottam fel, közben pedig észrevettem a többieket is, akik időközben csatlakoztak hozzánk, és hasonlóan sokkot kaptak.
- Már megint felelőtlen voltál. És én is szeretném tudni, hogy kik ezek a lányok.- tette karba a kezét Paul.
- Biztos voltam benne, hogy ebből botrány lesz, csak nem akartam mondani.- Liam.
- Hah, először én is azt hittem, hogy gyereked van.- röhögött Niall.
- Örülök, hogy te boldog vagy.- szólaltam meg nem túl kedves hangnemben.
- Már ne haragudj, de nem neked kéne felháborodnod, mivel te hoztad ide őket.- támadott már Zayn is.
Utolsó reményemre, Louis-ra néztem.
- Bocs haver, de igazuk van.- mondta, és eltűnt.
- De ők fontosak nekem. - sóhajtottam.
- Én elhiszem, de ebből ki kell magyaráznod magad. Holnap lesz egy rádiós interjúd, ott tisztázhatsz mindent.
- Kösz Paul, rendes vagy.- halványan elmosolyodtam.
- Na de hadd halljam, kik is ők valójában? Hogy kerültek ide?.- leült mellém, és válaszra várva firtatott. A három srácra, Niall-re, Zayn-re, és Liam-re néztem, akik értették a célzást, és ott hagytak minket.
- Sziasztok, megjöttem.- lépett be az ajtón Sophie, még mielőtt elkezdhettem volna a mesélést, majd miután észrevette Paul-t, értetlenkedve nézett rám.
- Ő itt Paul, a menedzserünk. Paul, ő itt Sophie.- mutattam be őket egymásnak.
- Nagyon örülök. - mosolygott Sophie. - Hoztam egy kis kaját, és ha nem bánjátok, akkor be is vonulnék a konyhába.
- Persze, nyugodtan.- mondtam.
Miután ismét csak ketten maradtunk, belekezdtem.
- Ő az a lány.-
- És ki a másik?- kérdezte.
- Ő Lily, Sophie kishúga. Szó sincs semmiféle eltitkolt gyerekről.- nevettem fel kínomban.
Ezután pedig következett az a bizonyos "töviről-hegyire mindent elmesélek dolog."

11. rész

Sziasztok.!
Meglepő módon most nem a tetszikek miatt jelentkezem, hanem a feliratkozók miatt. :D Ugyanis lett +2 feliratkozóm *-* Egyébként utálom ezt a "rendszeres olvasók számlálót", mert azt írja h 26 feliratkozóm van, közbe meg csak 25. -.- na mindegy. :D
Azért sajnáltam, hogy nem gyűlt össze a tetszik. :/ A kommenteket köszönöm szépen, öszintén szólva ezek esnek a legjobban *-*
Nem vagyok túl rózsás kedvemben, családi gondok.....azért remélem hogy nem lett emiatt olyan pocsék az irományom. :3
A kövit 23 tetszik vagy 6 komment vagy 2 feliratkozó után hozom. :)
Pussz.

Sophie

Harry Range Rover-ébe pattantunk, én Lily-vel hátra ültem, mert még nincs neki gyerekülés. A kocsi a TopShop áruháznál állt meg, ami nem csak London, hanem a világ legnagyobb ruházati áruházának számít. Kívülről is hatalmas és gyönyörű volt, alig vártam már, hogy bemenjünk. 

Megfogtam Lily kezét, és Harry oldalán sétáltunk be. Nem láttam Harry-n, hogy el akarná rejteni magát, csak egy napszemüveg volt rajta, de nem hiszem, hogy álcának, mert hét ágra sütött a nap.
Hatalmas volt a nyüzsgés az áruház előtt is. Belépve a szemem elkerekedett, azt sem tudtam, hova nézzek. Ruha, táska, cipő minden mennyiségben. Egyszóval minden nő álma.
- Menj csak.- kacsintott rám Harry, és Lily-t átvette tőlem.
Nem is tudtam, hogy merre menjek, mert annyi mindent kiszúrtam már. Kiválasztottam egy farmert, egy pólót, és bementem velük egy öltöző fülkébe. Tetszett az összeállítás, ezért visszaöltöztem, és odamentem Harry-hez és Lily-hez.
- Kész is vagy?.- kérdezte döbbenten Harry.
- Igen, ezeket választottam.- nyomtam a kezébe a pólót és a nadrágot.
- Ez mind?.
Bólintottam.
- Innen egy rakás ruhával fogunk kimenni, nem pedig egy pólóval és egy farmerrel.- karon fogott, és visszahúzott a ruhákhoz. Nem tehettem mást, mint hogy újra elkezdtem válogatni a ruhák között. Hamarosan már rengeteg ruha volt a kosarunkban, és azt hittem, hogy már mehetünk, amikor Harry megszólalt.
- Most pedig szeretném, ha felpróbálnál valami elegánsat.- mosolygott, és a kezében tartott darabra mutatott. Egy fekete miniruha volt, de mégis annyira szép.

- Harry, ez már sok lesz.- néztem rá.
- Pedig még csak most jön a java.- kacsintott.- Még nem vettünk neked cipőt, Lily-nek pedig még semmit sem. Na sipirc, próbáld fel.- mosolygott.
A ruha csodálatos volt, minden tekintetben. Sosem volt még rajtam ilyen mini ruha, de tetszett.
- Szeretném, ha kijönnél.- hallottam meg Harry hangját.
Félénken húztam el a függönyt, hiszen mégis csak Harry-nek mutatom meg magam egy ilyen ruhában.
- Csodásan áll. Ugye, Lily? - mosolygott, és a gödröcskéi is látszódtak.
- Igeeeen!.- ölelt át Lily. 
- Köszönöm.- mondtam zavartan.
Végül Harry rengeteg mindent vett nekem, ruhákat, cipőket, és táskákat. Többesszámban. Nem csak egy pár cipőt vettünk, hanem legalább ötöt. Egy ideig próbáltam tiltakozni, de végül be kellett látnom, hogy nem fogok sikerrel járni.
Ezután egy gyerekboltba mentünk, ahol Lily-nek vásároltunk be. Ruhákat, cipőket vettünk, na meg egy gyerekülést, mert arra feltétlenül szükség lesz.
- Ki kér fagyit?.- kérdezte Harry, miközben "beüzemeltük" Lily-nek a gyerekülést.
- És veled mi lesz? Neked nem kell semmit sem venni?.- néztem rá a göndörre.
- Szeretnéd, hogy megmutassam a gardróbomat?.- mosolygott. - A ruháim háromnegyede még nem volt rajtam. - ja igen, ő sztár. - Szóval mehetünk fagyizni?- kérdezte, miután már a kormányhoz ült, én pedig mellé, az anyósülésre.
- Juppiii.- kiáltott fel Lily.
- Akkor ezt igennek veszem.- nevetett Harry, majd a gázra taposott.
Eleinte azt hittem, hogy egy sima fagyizóba fog vinni minket, ahol van egy egyszerű fagyigép, és tölcsérbe fogjuk kapni a fagyit. Hát tévedtem. Egy hatalmas cukrászdába ültünk be. Hamar jött is a pincérlány, aki felismerte Harry-t, és kért tőle autogrammot, meg közös fotót. Nem tudom miért, de zavart, ahogy ott illegette magát. Cuki, nyálas hangon vette fel a rendelést, elég idegesítő volt, de nem mutattam ki, hogy zavar. Lily-vel közösen rendeltünk egy fagyikelyhet, mert nem vagyok egy nagy fagyievő, és Lily sem tud sokat megenni.
Gyönyörűen nézett ki, alig vártam már, hogy megkóstolhassam, és kishúgom szemei is csillogtak. Harry is ugyanilyen kelyhet kért.

Alig bírtam lenyelni az utolsó falatot, szó szerint émelyegtem. Harry még kért a fiúknak is, aztán indulhattunk, már haza. Olyan furcsa ezt kimondani, hogy haza...de most már a fiúkkal élünk együtt, és ezen semmi nem fog változtatni. Soha többet még csak a közelébe se megyek a szülői házamnak.
A csomagok becipeléséhez segítség kellet, ezért beszóltam a fiúknak.
- Sziasztok. Tudnátok segíteni a csomagokat behozni?.- kérdeztem a tévéző négy sráctól.
- Muszáj?.- kérdezte Niall, felém se fordulva.
- Hoztunk fagyit.- na erre mindenki felpattant, és már szinte tolakodtak a csomagokért. Jót nevettem rajtuk.

Harry

Imádtam a délutánt. Hogy miért? Mert Sophie-val lehettem, és a gyönyörű kishúgával. Amikor kijött abban a ruhában, alig bírtam magamon uralkodni, olyan gyönyörű volt. Boldog voltam, mert láttam rajtuk, hogy ők is boldogok. 

Miután hazaértünk, a fiúk nekiestek a fagyinak, én pedig addig körbevezettem őket a házban. 

- Harry, beszélhetnénk?.- kérdezte Sophie.

- Persze. Liam, tudnál egy kicsit Lily-re vigyázni?.- kiáltottam. 

Azért Liam-nek szóltam, mert benne bízok a legjobban. Nem biztos, hogy ilyen könnyen rábíznám a másik három fiúra Lily-t. 

Bementünk a szobájukba, majd leültünk az ágyra. 

- Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon köszönöm a mai napot. De tényleg, mindent. Életemben nem láttam még Lily-t ilyen boldognak, és én sem éreztem ilyen jól magam már egy ideje.- a szemebe nézve mondta mindezt. 

- Igazán nincsmit. Szívesen tettem, mert megérdemlitek.- mosolyogtam rá. 

- Még egyszer köszönöm.- mondta, majd átölelt, engem pedig először kirázott a hideg, majd valami elképesztő forróság járta át a testemet.

10. rész

Sziasztooook! :)
Itt vagyok a 10. résszel, ahogy ígértem. :D
Szó szerint a számra fagyott a mosoly, amikor megláttam, hogy 22 (!) tetsziket, és 6 kommentet kaptam. Plusz még lett 3 feliratkozóm is az utolsó bejegyzésem óta. :$  Annyira imádlak titeket. *-*
A részről annyit mondanék, hogy nem lett a legjobb, de remélem hogy olvasható. :D
A következő rész 23 tetszik, vagy 6 komment, vagy 2 feliratkozó után jön :))
Puszillak titeket. <33

Sophie

Elég sokat sétáltunk, mire elértünk egy lépcsőhöz. Harry-nek igaza volt, hatalmas ez a ház. A lépcsőről leérve koppanást éreztem a fejemen. A földre néztem, és megláttam egy répát (?). Értetlenkedve vettem fel a padlóról, és Harry felé fordultam magyarázatért.
- Erről beszéltem.- nevetett.
Még mindig nem értettem, de azért elmosolyodtam, mert láttam, hogy Lily is nagyon jól szórakozik. Tovább mentünk, míg nem a nappaliban találtuk magunkat, ahol megláttam a négy srácot. Amint észre vettek, felugrottak, és mint a katonák, elkezdtek tisztelegni. Elég vicces látvány volt, ezért elnevettem magam.
- Srácok, elég lesz.- csitította őket Harry, de persze az ő szája sarkában is ott bujkált a mosoly.
- Ah, szóval nálad van a répám.- az egyik barna hajú közeledett felém, mérges arcot vágva.
- Csak azért, mert a fejemen landolt.- elég furcsa helyzet volt. Most tényleg egy répán megy a vita? Megragadta, majd kivette a kezemből a zöldséget, és beleharapott.
- A répáimat nem bánthatja senki.- tette karba a kezét.
- Már megbocsáss, de te dobtad nekem. - vágtam vissza.
- Jól van, elég lesz. - szólt közbe Harry. - Azt tudni kell, hogy Louis imádja a répát, és az neki szent.- mosolygott Harry. Szóval Louis-nak hívják....- De most már elkezdhetnénk.
- Szia, Liam vagyok.- nyújtotta a kezét a másik barna srác.
- Szia, Sophie vagyok, ő pedig a kishúgom, Lily.- mutattam be magunkat.
Végül mindenkivel összeismerkedtünk, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg igaza volt Harry-nek. Rosszabbak, mint az 5 évesek, de annál kedvesebbek. Niall például kikapta a kezemből Lily-t, és játszani kezdett vele. Aztán beszélgetni....vagyis inkább felvilágosítani.
- Jól figyelj Niall bácsira. Ha az oviban egy fiú a közeledbe merészkedik, mondd azt neki, hogy "takarodj innen, mielőtt ott középen megrúglak, és rántotta lesz a tojásaidból"- totál komolyan magyarázott.
- Jó-jó, elég lesz, Niall. Még csak 4 éves.- szóltam rá a szőkére. Szegény kishúgom nem nagyon érthette a dolgot, de azért boldogan bólogatott, és nevetett.
- Mesélj magadról egy kicsit. Hogy is kerültél ide? - kérdezte Liam.
Nem haboztam, neki álltam mindent elmesélni.

Liam 

Hiába hallottam már a történetet Harry-től, Sophie szájából valahogy szívszorítóbb volt. Láttam az arcán, hogy csak másodpercek választják el a sírástól, de tartotta magát a kishúga miatt. Tényleg mindent elmesélt, semmit sem hagyott ki...vagyis de. De mégis miért kezdene el nekünk regélni Tom-ról? Meg is lepődtem volna... 

A mesélés végén Zayn ment oda először hozzá, hogy megölelje, majd sorban mindenki így tett. 

- És amúgy...ha azt mondom neked, hogy One Direction, akkor rémlik valami? - kérdezte Niall. 

- Nem. De miért? Kellene? - nézett ránk értetlenül. 

A fiúkkal egymásra néztünk, és szinte szavak nélkül is értettük egymást : hogy elmondjuk. 

Most mi voltunk soron, hogy regéljünk, igaz egymás szavába vágva, de azért azt hiszem, hogy mindent sikerült elmondani. 

- Most komolyan nem hallottál még rólunk? - tárta szét a kezét Louis. 

- Nem. Mióta Lily megszületett, be sem kapcsoltam a TV-t, és a rádiót. Egyszerűen nem volt időm.- magyarázta. 

- És az internet? 

- Azt is csak azért kapcsolom be, hogy felmenjek egy oldalra, nagy ritkán.- Harry-re néztem, akinek falfehér volt az arca. 

- Értem.- elmosolyodtam, valahogy segítenem kellett Harry-n. 

- De azért tényleg elképesztő, hogy sztárokkal vagyok körülvéve.

- Nem is akármilyen sztárokkal. - kacsintott Zayn. 

- Tényleg, énekeljetek valamit.- lelkesedett fel Sophie.

Nem kellett kétszer kérnie, egy kupacba ültünk, Niall kézbe fogta a gitárját, és bele kezdtünk a legelső dalunkba, a What Makes You Beautiful-ba. 

- Ó, hát ez....ez valami khm.- nevetett Sophie zavartan. Lily csak az ölében ülve tapsikolt. :) - Ha szépen akarom magam kifejezni, akkor azt mondom, hogy ez baromi jó volt.

- Egyszer el kell jönnöd egy koncertre. - Harry. 

- És Lily?

- Hát ő is jön. Biztosra állítom, hogy nem unatkozna. - mosolyogtam rá a lányra. 

- És te miben vagy jó?- kérdezte Louis. 

- Hát...semmiben.- sóhajtott. 

- Ezt nem hiszem el. Valamiben biztos.

- Kiskoromban imádtam táncolni, de már nem is tudom hány éve abba hagytam. - meglepődtem. 

- Akkor jobb lesz, ha minél előbb bemutatom neked Danielle-t. - mosolyogtam rá. - Ő a barátnőm, és táncosnő.

- Az szuper. - nevetett.

Sophie 

Most, hogy már közelebbről megismertem a fiúkat, elég jó véleménnyel vagyok róluk. Nagyon kedvesek, és Lily-t is befogadták, nem riadnak vissza egy négy évestől, ami tiszteletre méltó. Az igaz, hogy egy kicsit zizzentek, de én biztos vagyok benne, hogy valahol ott van az érzelmes oldaluk is. 

Harry-vel épp vissza mentünk a szobába, hogy megmutassa a meglepetését. Nem hittem, hogy rejthet még akármit is az a szoba, de nagyot tévedtem. Harry elővett egy kis távirányítót, megnyomott egy gombot, és a fal szétnyílt (!).Az állam a padlót súrolta a meglepődöttségtől. Van egy saját beépített gardróbunk. Atyám..

- Tudom, hogy szinte még üres, de azt terveztem, hogy együtt elmehetnénk vásárolni.- vakargatta a tarkóját. 

- Jajj Harry, köszönjük szépen.- szinte a nyakába ugrottam örömömben. Aztán kapcsoltam, és zavartan elhúzódtam tőle, bár a bódító illatát megérezve ez nem volt egyszerű feladat. 

- Nincs mit.- mosolygott. - Akkor mehetünk vásárolni?.- kérdezte. 

-.Harry, én nem szeretném, ha miattunk költekeznél.- sóhajtottam. 

- Hahó, sztár vagyok, elfelejtetted? .- nevetett. Gödröcskéi látszódtak, amitől szinte elolvadtam, ezért nem is mertem a szemébe nézni, mert tuti, hogy fülig elvörösödtem volna. 

- Tudom, de akkor is, én nem akarom, hogy....- 

- Na elég legyen, gyertek.- karon ragadott, és elkezdett kihúzni a szobából.

- De várj, hadd öltözzek át.- torpantam meg. 

- Erre semmi szükség, így vagy tökéletes.- kacsintott, én pedig azt hittem, úgy kell majd összekaparni a padlóról.

So sorry...

Sziasztok!!
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, de természetesen ennek oka van. Azt már mondtam, hogy festés van nálunk, és mivel ez idő alatt ki kellett húzni az internetet, nem tudtam jelentkezni. Sőt, mikor végeztünk, már nem jött vissza az internet, valami okból elromlott. Ma jöttek a szerelők, így végre netközelbe jutottam. A rész holnap jön estefelé, addig kárpótlásul megmutatnám a szobám sarkát, amit imádok *-*

Akkor holnap este jövök a résszel.
Pusziii <33

9. rész

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, meghoztam a következő részt. :D Annyira-de annyira boldog vagyok, hiszen a kért 8 tetszik helyett 13-at kaptam, hárman írtatok kommentet (ezt külön köszönöm!) és már 20 (!) feliratkozóm van <3
Nem lehetek elég hálás ezért. :D
Ez a rész minden eddiginél hosszabb lett, és ezentúl várhatóan ilyen hosszú lesz az összes. :)
A következő részt 15 tetszik után, vagy 5 komment után, vagy 2 feliratkozó után hozom :$

Harry

Amikor visszamentem a szobámba, már egyáltalán nem voltam álmos. Nem tudtam elhinni, hogy azt a lányt hoztam haza, akivel már több hónapja írogatok. Ilyen még a filmekben sincs...

Természetesen Sophie nem tud erről semmit, hiszen nem látott még rólam képet, és azt hiszi, hogy Tom-nak hívják azt, akivel beszélget. Nem kelthettem feltűnést, ezért visszaírtam neki a társkereső oldalon, és egészen reggel 8-ig beszélgettünk.
Hangokat hallottam lentről, és szinte biztos voltam benne, hogy a fiúk felkeltek. Gyorsan magamra kaptam egy fehér pólót és egy fekete farmert, majd lerohantam a földszintre. Nem lenne szerencsés, ha Sophie és a fiúk összetalálkoznának, mielőtt tájékoztatom őket, hogy milyen helyzet állt elő. Sophie nem tudja, hogy rajtam kívül még 4-en laknak ebben a házban, és a srácok sem tudják, hogy itt van egy lány (!) a kishúgával.
Igazam lett, ugyanis Zayn, Niall és Louis a TV előtt ültek, Liam pedig reggelit készített. Ez általában minden reggel így megy, csak még én is ott ülök a három fiú között, Liam meg kiszolgál minket. Hát igen, nem is tudom mi lenne velünk Liam nélkül...az egész csapatból egyedül csak ő rendmániás, így el is pakol. Tudom, szemetek vagyunk...
- Jó reggelt.- köszöntem, miközben levágódtam az egyik fotelba.
- Reggelt.- nézett rám a csapat.
- Liam, ide tudnál jönni egy percre?.- kiáltottam, ugyanis a konyhában volt.
Pillanatokon belül megjelent, és csatlakozott hozzánk.
- Srácok, valami fontosat kell elmondanom.- egy mélyet sóhajtottam.
- Harry, ugye nem ejtettél teherbe senkit?.- aggódó pillantást vetett rám a szőke fiú.
- Niall, normális vagy?.- szisszentem fel. A többiek dőltek a nevetéstől. - Nem ejtettem teherbe senkit, és ha tudni akarod, már rég nem is voltam együtt úgy senkivel. De most már rátérnék a lényegre.- megköszörültem a torkom, és a már komoly pillantásokkal illető fiúkra néztem. - Az éjjel ide hoztam egy lányt.- nem kerteltem, a lényegre tértem.
- Mi?.- Zayn elkezdett köhögni, gondolom félre ment neki az ásványvíz. És még nem tudnak mindent.
- Te nem vagy normális...ha Danielle ezt megtudja, "enyhén" be fog pöccenni, így is elég féltékeny típus.-hördült fel Liam.
- És hoztam még egy kislányt is.- nem foglalkoztam az előbbi támadásokkal.
- Haver, az előbb mondtad, hogy nem ejtettél teherbe senkit, de az azért durva, hogy már örökbe fogadtatok egy gyereket.
- Louis, te nem vagy komplett. A lány neve Sophie, a kislány pedig Lily, a húga. - közöltem, majd mindenki elgondolkozott egy kicsit.
- Az a Sophie? És az a Lily? De...Nem, az nem lehet, mondd hogy nem.- elsőnek Niall-nek esett le. Természetesen a fiúknak mindenről beszámoltam, így ők is annyit tudtak már Sophie-ról, mint én. Még jó hogy, hiszen a "testvéreim", és megbeszéltük, hogy többé nincs titkunk egymás előtt.
- Ez valóban hihetetlen, először én sem tudtam elhinni. De ugyanaz a lány...- mondtam.
- És most mit fogsz tenni? Egyáltalán mikor találkoztatok?.- kérdezte Liam.- Mikor este lefeküdtünk, még sehol sem voltak, vagy igen?
- Nem, akkor még nem voltak itt.- elmosolyodtam, mert ritkán látom őket úgy, hogy egytől egyik rám figyelnek, és koncentrálnak. - Nem tudtam elaludni, ezért elindultam kocsikázni. Megálltam a Regent's Park-nál, és ott ültek a padon. Nem hagyhattam ott őket, mivel szó szerint ki lettek dobva az utcára, ezért csak ide hozhattam őket. És hogy most mit fogok tenni? Egyszerű a válasz: itt maradnak. Itt maradnak, mert nem tudnak hova menni. Persze Sophie-nak sejtelme sincs, hogy ki vagyok, nem tudja hogy én vagyok Tom. -magyaráztam.
- De gondolom az leesett neki, hogy te vagy Harry Styles a One Direction-ből. Ajánlom Harry, hogy ne csak egy rajongó legyek, aki így akar közel kerülni hozzánk. - emelte fel az ujját Liam.
- Nem hinném, hogy tudja, ki vagyok, illetve kik vagyunk. - magabiztosan állítottam.
- Jól van haver, felőlem maradhatnak, de nem akarok botrányt, és ha emiatt Danielle-lel összeveszünk, neked annyi.- Liam.
- Oké, apu.- öleltem meg. - És ti mit szóltok?.- kérdeztem a többiektől, akik tátott szájjal néztek maguk elé, szerintem próbálták feldolgozni a hallottakat.
- Maradhatnak. - elsőként Zayn-től jött a válasz. A többiek is rábólintottak, így elégedetten indultam meg a lépcső felé, de még utoljára hátra néztem.
- Most akkor bemutatnám őket. - mosolyodtam el. - Ja, és lepődjetek meg, ha majd Sophie elkezd mesélni.- kacsintottam. Elvégre az furcsán venné ki magát, ha a fiúk elő állnának azzal, hogy "ja, tényleg, Harry is mondta", mikor még én sem tudom a történetet...persze idézőjelben.
Mikor felértem az emeltre, még egy gyors pillantást vetettem a tükörbe, megigazítottam a hajam, mert azzal még nem foglalkoztam, és pár csepp parfümöt is fújtam magamra, hiszen mégis csak HOZZÁ készülök. Igen, nagybetűvel.
Tudtam, hogy nem alszik, mert Lily biztosan felébredt már, így bátran lépkedtem a szoba felé. Bekopogtam, majd léptek hangjára lettem figyelmes, így boldogan könyveltem el magamban, hogy jók a megérzéseim. Így utólag visszagondolva miért is járt nekem ilyeneken az eszem? Na, mindegy.
Az ajtó kinyílt, majd megláttam ŐT, ahogy jó kedvvel néz vissza rám. Nem hittem volna, hogy lehet gyönyörűbb is, mint a képen, pedig de. Nagyon is. Barna haja hullámokban omlott a vállára, a szeme tele volt ragyogással.
- Szia.- köszöntem.
- Szia.- köszönt ő is, aztán arrébb lépett, én pedig bementem.
Lily az ágyon ücsörgött, látszólag fogalma sem volt, hogy hol van, vagy hogy én ki vagyok.
- Jó reggelt, Lily. Hogy aludtál?.- mosolyogva sétáltam oda a kislányhoz.
- Köszi, jól.- rám pillantott.
- Várjunk, te honnan tudod, hogy Lily-nek hívják?.- Sophie értetlenül nézett rám. A hideg is kirázott, a kezem pedig elkezdett remegni. Csak eddig ment a titkolózás?
- Öö...még az éjjel említetted.- vágtam rá, próbáltam nem feltűnést kelteni.
- Igazad lehet. Bocsi, csak fáradt vagyok.- zavarában elkezdett nevetni.
- Semmi baj.- mosolyodtam el. - Figyelj, valamit el kell mondanom.
- Ha arról van szó, akkor már itt se vagyunk.
- Nem, dehogy. - megfogtam a kezét, és leültettem magam mellé.- Gondolom már feltűnt, hogy mekkora ez a ház.
- Igazából nem nagyon, mert nem tudtam arra figyelni az éjjel. Viszont ez a szoba hatalmas.- körbe nézett.
- Pedig elég nagy. De majd körbe vezetlek titeket. - kacsintottam. - A lényeg az, hogy nem egyedül lakom itt, hanem még négy másik sráccal.
- Tessék?
- A barátaim.
- Persze, csak tudod....még négy fiú.- kiemelte a "fiú" szót.
- Tudom.- nevettem. - De hidd el, nem lesz gond velük. Agyilag olyanok, mint az 5 évesek, de erre majd te is rájössz előbb-utóbb. Ne gondolj semmi rossza.
- Akkor jó.- elmosolyodott.
- Most viszont szeretnélek bemutatni titeket, ha nincs akadálya.
- Persze, csak előtte letusolnék, és Lily-t is megfürdetném.- pillantását rám emelte.
- Akkor megmutatom, hogy hol lesz a ti fürdőtök. Mert van 3 .- elkerekedett szemekkel nézett rám, mire elkezdtem nevetni.

Sophie 

Eleinte azt hittem, hogy rosszul hallok. 3 fürdő? Hú...Mondjuk ahogy körbe néztem a szobában, egyre hihetőbbé vált ez a 3 fürdős dolog. Hatalmas szobát kaptunk, még egy kisebb tömeg is elfért volna benne. 

Lily-t ölbe vettem, aztán követtem Harry-t. Még mindig a szobámban voltunk, aminek a miértjét akkor érettem meg, amikor kinyitott egy ajtót. Igen, a szobából nyílik egy fürdő. Egy saját fürdő, ami csak a miénk Lily-vel. Egy kisebb sokk jött rám....

- Harry, ez....- 

- Tudom.- mosolygott. - És még nem láttál mindent. Majd később körbe vezetlek. És még ez a szoba is rejt titkokat.- kacsintott. - Itt vannak a törölközők, szólj ha szükséged van valamire. 1 óra múlva visszajövök. - mondta, aztán kiment. A biztonság kedvéért rázártam az ajtót. 

Harry elképesztően kedves srác, még nem találkoztam hozzá foghatóval. Teljesen nyugodt, és még Lily-vel is nagyon el van. Hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen nem szeretnék az első utamba kerülő srácba bele esni. Az is lehet, hogy ez csak egy álca, és igazából egy vadállat. Nem, az nem lehet, mert amikor ide hozott, megesküdött, hogy semmi rossz szándék nincs benne. És még csak jelét sem látom annak, hogy rosszat akarna nekünk.
Gyorsan letusoltam, hajat mostam, Lily-t megfürdettem, megszárítottam a hajam, magamra kaptam egy szürke, lenge pólót egy neonzöld farmerrel. A sminkkel nem vacakoltam sokat, hamar kész lettem. Lily-t is felöltöztettem, nagyon cukin nézett ki. 

Elég furcsa volt ebben az új fürdőben mozogni, de az biztos, hogy meg tudnám szokni. :) Rögtön beleszerettem, mert gyönyörű. 

Harry betartotta az ígéretét, mert hamarosan újra megjelent, hogy bemutassa a többieket. Fogalmam sincs miért, de még egy csepp izgalom sem volt bennem. Megfogtam Lily kezét, és követtük Harry-t. 

Köszönöm *-*

Atya Úr Isten!!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar összegyűlnek a tetszikek. *-* :$ És 3 komit is kaptam, pár óra alatt :3 Imádlak titeket, de ezt már annyiszor elmondtam :P
Mivel ilyen aktívak voltatok, estére meghozom a következő részt. Időpontot nem tudok mondani, mert jelenleg festés van nálunk, és nem akarok csúszni. :)
Pussz. <3

8. rész

Sziasztok,
meghoztam a következő részt. :) Köszönöm szépen a komikat, imádlak titeket. :D <3
Ismét gazdagodtam újabb 3(!) feliratkozóval, KÖSZÖNÖM! :)
Kitaláltam, hogy a következő részeket nem időpont alapján fogom hozni, hanem tőletek függ, hogy milyen aktívak vagytok. :D Tehát a következő rész 8 tetszik vagy 4 komi vagy 2 feliratkozó után jön! :DD
Hajráá. :D
Remélem nem lett nagyon rossz a rész, de a következő sokkal-de sokkal hosszabb lesz, ígérem. :D
Nagyjából ennyi, pusziiiii. <3

Sophie

Rengeteget sétáltunk, már nagyon elfáradtam, és Lily is alig bírta nyitva tartani a szemét, így nem tehettem mást, mint hogy a legközelebbi padra leültünk. Kishúgomnak alig kellett pár perc, az ölembe dőlt, és elaludt. Nekem nem hogy aludni nem volt kedvem, de még élni sem. Kitört belőlem a zokogás, és ki tudja, hogy hány percen, talán órán át töröltem folyamatosan a szememet, fuldokolva, mert rájöttem, hogy az életem romokban hever. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít. Nem ijedtem meg, egyáltalán nem, abban a pillanatban azt hittem, hogy ennél már semmi sem lehet rosszabb. Az éjjeli homályban alig láttam az arcát, csak a göndör haja látszódott egy kicsit, és így tudtam csak követni, hogy pontosan hol van. Nem tudom miért, de elmondtam neki, hogy mi történt velünk. Olyan megnyugtató volt, hogy valaki törődik velem, még akkor is, ha soha nem láttam azelőtt. Utána pedig valami olyat mondott, amitől még a levegő is megállt bennem...hogy elvisz magához. Nem tudtam elképzelni, hogy ártani akarna nekünk, hiszen ha akart volna, akkor már rég megtette volna, így elfogadtam a nagylelkű ajánlatot. 

Az úton nem beszéltünk, csak Lily szuszogását lehetett hallani. Mikor majd felébred, valószínűleg fogalma sem lesz, hogy miért vagyunk egy idegen házban, és hogy hogyan kerültünk oda. Át kell gondolnom a válaszomat. 

Nagyjából fél óra után állt meg a kocsi egy hatalmas ház előtt, de nekem csak egy röpke percnek tűnt, mert jó néhányszor elbambultam. A srác (a nevét még nem tudom, ezért csak srác) megint készségesen a segítségemre sietett, és az ölébe fogta Lily-t, így én is ki tudtam szállni a kocsiból. A házkulcsot átadta nekem, mert ugye ő nem tudta volna kinyitni az ajtót. Egy ideig vacakoltam vele, a kezem is remegett, mert eszembe jutott, hogy mégis mi a fenét keresünk itt, de aztán sikeresen bejutottunk. Követtem az új ismerőst, akivel egy szót sem szóltunk egymáshoz azóta, hogy elindultunk a parkból. Az emeletre vezető lépcsőn, szinte hangtalanul osontunk fel, míg végül egy szobába nem értünk.
- Ez így megfelel?.- fordult felém a srác, miután lerakta Lily-t az ágyra. Akkor először láttam meg az arcát, mert fel volt kapcsolva a villany. Göndör haja összekócolódva hullott a homlokába, zöld szeme pedig szinte égetett, ahogy rám nézett érdeklődve. Egészen elmélyültem a látványától, ezért egy köhintéssel visszarázott a valóságba.
- Öhm. Persze, tökéletes.- motyogtam zavartam, amikor leesett, hogy mit csináltam.
- Akkor én megyek is. - lépett az ajtó felé.
- Figyelj..öööö
- Harry.- segített ki mosolyogva.
- Köszönöm Harry. De tényleg, mindent.- hálálkodtam. - Én Sophie vagyok.
Ő csak továbbra is mosolygott, aztán kiment. Soha nem lehetek elég hálás ennek a srácnak. Bocsánat, Harry-nek. :)
A továbbiakban lefeküdtem Lily mellé, és próbáltam elaludni, de sehogy sem ment, így inkább elővettem a telefonomat, és felmentem a társkereső oldalra. Fogalmam sincs, hogy hajnali ötkor mit kerestem ott, de meglepődve vettem észre, hogy Tom is online van.

Harry 

Van valami nagyon furcsa ebben a lányban. Mintha hasonlítana valakire....várjunk csak. Azt mondta, hogy....hogy Sophie-nak hívják? Nem, az nem lehet.
Sietősen kutattam a telefonom után, amit persze, hogy nem találtam. Miért is lenne meg, amikor az ember keresi. Megnéztem az ágy alatt, az éjjeliszekrényemen, a ruhásszekrényemben is kerestem (?), végül egyszerűen csak a fotelomba dobott farmerem zsebében volt. Meg is lepődtem volna, ha innen már minden simán megy. A zseb mélynek bizonyult, így mire kihalásztam a telefont, fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el. Persze miután már a kezemben tartottam, leejtettem, de hogy ez hogyan sikerült, arról fogalmam sincs, és nagy puffanással ért földet. Igen, szétesett. Minden kiesett belőle. Már csak akkor lettem volna a legboldogabb, ha be sem kapcsol, és tönkrement. Ez szerencsére nem következett be, így miután mindent visszapakoltam bele, és bekapcsolt, végre megnyithattam a társkereső oldat.
Azonnal rámentem Sophie adatlapjára, és alaposan szemügyre vettem a képét....ami már nem volt ugyanaz. Láttam, hogy pár perce frissítette. Nem tudtam elhinni....a képen szereplő Sophie, és a másik szobában lévő Sophie ugyanaz a személy lenne? Vagy csak elképesztő a hasonlóság köztük? És még a nevük is egyforma? Túl sok minden kavargott egyszerre a fejemben, szinte sokként érintett ez a felfedezés.
Eszembe jutott, hogy ha Sophie online van, és tényleg ő az, aki nálam van, akkor ha most átmegyek hozzá, valószínűleg nem azt fogom látni, hogy alszik. Csak egy ürügy kellett, ami hamar meg volt.
Pár perccel később bekopogtattam, ő pedig ajtót nyitott.
- Sz-szia. Ne haragudj, csak az előbb meg sem kérdeztem, hogy szükséged van-e valamire. Biztos éhes lehetsz.
- Köszönöm, de megvárnám a reggelt. 5 óra van már. .- elmosolyodott, majd előkapta a telefonját és felém mutatta, gondolom hogy megnézzem az időt. De nekem valami más teljesen elvonta a figyelmemet. Mégpedig a társkereső oldal, ami meg volt nyitva a telefonján.
- Ööö..igen, igazad van. Bocsánat. Szia.- zavartan csuktam be magam mögött az ajtót, meg sem várva a válaszát.
Szóval ő az... el sem hiszem. És most mit csináljak? Nem akarom elveszíteni, így nem mondhatom el neki. Igen, ez a legjobb megoldás. Most inkább azt kell kitalálnom, hogy hogyan fogom elmondani a többieknek, hogy mit keres itt egy lány a négy éves kishúgával.

7. rész

Meghoztam a 7. részt ! :) Köszönöm szépen a komikat és a pipákat is. :DD
A következő részt jövő héten vasárnap hozom, 2 komi után ;)
Megint változtattam a blog kinézetén, szerintem így jobb. :D
Természetesen lehet pipálni és kommentelni is. :$ 
Pussz. <3

Harry

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, amikor a srácokkal megbeszéltem a dolgot. Félve mentem le a lépcsőn, a lábaim szinte remegtek. A nappaliban ültek, és mind a három fiú kezében ott volt a laptopja. (Louis a szobájában volt.) Most vagy soha alapon fogtam magam, és eléjük álltam. Töviről-hegyire mindent elmeséltem, pont ugyan úgy, ahogy Louis-nak is. Csak hadartam és hadartam, amikor Niall közbeszólt.
- Haver, ez rendben van.- mosolyodott el.
- Tényleg?.
- Igen. Csak azért máskor indokold is meg, hogy miért zárkózol be a szobádba órákra.- szólalt meg Liam.
- Úgy lesz.- örömömben felpattantam, és kezdeményeztem egy óriás csoportos ölelést.
- Mit szólnátok, ha elmennénk kajálni?.- vetette fel az ötletet Zayn.
Senki nem kifogásolta, és még ki sem kellett mondania, de Niall már az ajtóban állt, indulásra készen. Felszóltam Louis-nak, és miután elmeséltem neki, hogy minden rendben van, boldogan indultunk el a Range Rover-em felé.

Kérdés sem volt, hogy hova megyünk enni. Hát persze, hogy a Nando's-ba. Niall fel is nyársalt volna, ha megpróbálok egy másik kajálda felé menni. 
Teli hassal álltam fel az asztal elől, alig bírtam megmozdulni, de ahogy elnéztem, a többiek sem voltak másképp. Természetesen pár lány oda jött hozzánk, miután befejeztük az evést, de ez nem olyan volt, mint napközben. Mivel este volt, nem voltak sokan, és ennek örültem. Nem azért, mert semmi kedvem nem volt hozzájuk, hiszen a rajongókra mindig van időm, imádom őket, hanem mert émelyegtem a sok csirkétől. Néhány kép és autogramm kiosztása után vissza indultunk a "One Direction házba". A többiek azonnal felmentek a szobájukba, gondolom lefeküdni, de én teljesen frissnek éreztem magam, nem tudtam volna aludni. Tétlenül járkáltam a nappaliban, amikor eszembe jutott, hogy már régen írtam Sophie-nak, és már a többieket sem zavarnám. Attól még, hogy megígértem nekik, hogy több időt szánok rájuk, nem fogom Sophie-t elhanyagolni, hiszen abból ítélve, amiket mesél, szüksége van rám. Oké, ez úgy hangzott, mintha én lennék az Isten, de tényleg így érzem. Fogalmam sincs, hogy min megy keresztül, ezért is hallgatom meg olyan szívesen.
Szóval kézbe kaptam a telefonom, és felmentem arra az oldalra. Még mindig kép nélkül, és Tom névvel vagyok "látható". Még Sophie-nak sem küldtem magamról képet, de nem is kérte. Furcsa lehet, hogy mindig csak ezen a közösségin írogatunk, sosem beszéltünk még telefonon, vagy skype-on, pedig már elég sok mindent tudunk egymásról. Egy részem nagyon kiváncsi, hogy milyen is lehet élőben ez a lány, de a msik részem viszont azt súgja, hogy maradjunk meg inkább egymásnak csak egy internetes barátnak. Nem akarom magam bajba keverni, mert szinte biztos, hogy ismerni a One Direction-t. És ha a One Direction-t ismerni, akkor nagy valószínűséggel engem is. Örülök, hogy most végre leszálltak rólam a fotósok, és nem kergetnek mindenhova, és Paul-t sem szeretném magamra haragítani.
Ledöbbentett, amikor megláttam, hogy Sophie nem írt, és még az előző üzenetemre sem válaszolt. Ekkor gondoltam mindenre. Például hogy gondok vannak a családjában, vagy egyszerűen csak rám unt. Azért írtam neki pár sort, hogy ha net-közelben lesz, írjon.
Úgy döntöttem, hogy a többiek példájára én is lefürdök, és lefekszek aludni. Aha, persze....Hajnali háromkor még mindig csak magam elé bámultam a sötétbe. Ötletem sem volt, hogy mégis mit kellene tennem, hogy álmos legyek, így csak tovább szenvedtem. Négykor viszont már nagyon elegem volt, ezért felvettem egy melegítőt, és bepattantam a kocsimba.

Nem tudtam, hogy merre megyek, nem volt úticélom, csak kerültem egyet a városban. London mindig elvarázsol. Főleg éjszaka gyönyörű, amikor ki van világítva. Senkit nem láttam, csupán néha kerültem el egy-egy autót. Egy parkolóhelyen megálltam, mert éppen sétálni volt kedvem. Ahogy kiszálltam, megcsapott a hűvös levegő, ezért egy kicsit feljebb húztam a cipzárt a pulcsimon, és a kapucnit is a fejembe húztam.Zsebre tettem a kezem, aztán elindultam. Szintén nem tudtam, hogy merre, csak vitt a lábam. Egy idő után feltűnt, hogy a Regent's Park-ban vagyok. London összes parkja közül is egyszerre felismerném, mert kiskoromtól kezdve gyakran járok ide, mondhatni a kedvenc helyem.
Miközben tovább ballagtam, valami furcsa hangra lettem figyelmes. Nem szoktam sötétben félni, így most sem ijedtem meg. Inkább betudtam annak, hogy a mai napom zsúfolt volt, és csak beképzelem az egészet. Nem halkultak a hangok, sőt, inkább egyre hangosabbak lettek, ahogy mentem tovább. Aztán az egyik padon megpillantottam egy lányt....és igen, tőle jöttek a hangok, mert hangosan zokogott, az ölében pedig egy kislány feküdt, és békésen szunyókált. Hirtelen nem tudtam mitévő legyek, hiszen mégsem hagyhattam ott, de attól is féltem, hogy elhajt a fenébe. Végül az utóbbit választottam, és leguggoltam a pad elé.
- S-segíthetek valamiben?.- kérdeztem meg félénken. Lassan felemelte a fejét, szerintem addig észre sem vett, hogy ott vagyok.
- Te ezt úgy sem értenéd.- törölte meg a szemeit.
- De lehet, hogy tudok valamiben segíteni. Miért vagy itt az éjszaka közepén, és miért fekszik az öledben egy kislány?- többet akartam megtudni, hiszen csak így segíthettem.
Vett egy mély lélegzetet, és rám nézett.
- A szüleim kidobtak, már ha annak lehet őket nevezni. Az ölemben pedig a lány a kishúgom.- mesélte, majd újra kitört belőle a zokogás.
- Ezt nem hagyhatom...pár méterre van innen a kocsim, haza viszlek titeket. Mármint hozzám..- ajánlottam fel.
Úgy nézett rám, mint valami most szabadult sorozatgyilkosra, ezért újra megszólaltam.
- Ne aggódj, nincs bennem semmi rossz szándék. Soha nem bántanálak.- halványan elmosolyodtam, ami megtette a hatását, mert amikor felé nyújtottam a kezem, ő elfogadta. Ölbe vettem a kislányt és sétálni kezdtem a számomra ismeretlen lánnyal az oldalamon az autó felé.
A hátsó ülésre ült be, amit meg is értettem, én pedig átadtam neki a még mindig alvó kislányt. Miközben beindítottam a kocsit, csak arra tudtam gondolni, hogy segítenem kell nekik, mert nagyon nagy szükségük van rá.