27. rész

Sziasztok. :)
Itt a következő rész, ami végre egy kicsit hosszabbra sikerült. Köszönöm szépen a tetszikeket, és örömmel látom, hogy a rendszeres olvasóim is szaporodtak. :D <3
Remélem tetszeni fog a rész, igazából egy huzamban írtam az egészet. :)
A kövi 1 hét múlva fog jönni, ahogy szokott, szombaton, vagy vasárnap. :D
Pusziii<3

Sophie

Elég sokat kocsikáztunk az "úticél-ig", de nem bántam, mert nagyon jól szórakoztunk, énekelgettünk, amiben még a sofőr is részt vett. Az más kérdés, hogy neki és nekem is szörnyű hangunk volt, de Harry-t nagy öröm volt hallgatni. Milyen furcsa, hogy mindig sofőrnek hívom. Úgy éreztem, el jött az idő, hogy végre megtudjam, mi a neve.
- Elnézést uram, megkérdezhetném, hogy hívják?.- tettem fel a kérdést, ő pedig a visszapillantó tükörben rám mosolygott.
- Persze asszonyom, a nevem Matt.- mondta jó kedvvel.
- Értem, és Matt, megkérhetném, hogy szólítson Sophie-nak?.- kérdeztem zavartan.
A sofőr, úgy értem, Matt, Harry-re nézett.
- Nyugodtan szólítsa Sophie-nak, az nekem is jobban tetszene.- Harry elmosolyodott és egy apró puszit adott az arcomra.
- Rendben.- mondta ugyan olyan jó kedvvel Matt.
Látszik ezen a férfin, hogy imádja, azt, amit csinál. Bár ki ne imádná ezt a munkát, ha a világ szinte összes pontjára eljuthat?
- Pár perc, és megérkezünk.- mondta Harry, én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy hova is visz.
Harry-nek igaza volt, a kocsi hamarosan lassulni kezdett, aztán leparkolt egy árnyékos helyre. Még mindig fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk.
- Most már elárulod, hogy hova hoztál?.- kérdeztem barátomat.
- Sydney állatkertjébe.- mosolygott, majd megfogta a kezem, és a bejárat felé húzott. - Köszönjük Matt, nagyjából két óra múlva jövünk.- szólt oda még Matt-nek, én pedig leesett állal követtem.
Most komolyan egy állatkertbe hozott? Sydney-be? Alig tudtam elhinni.
- Várj.- torpantam meg, ő pedig furcsán nézett rám. - Nem fognak felismerni?
- Nem, mert hivatalosan zárva van az állatkert.
- És akkor mi miért mehetünk be?
- Mert kibéreltem.- ezer wattos mosolyt villantott, mintha ez természetes lenne.
- Tessék?
- Jól hallottad.- nevetett, aztán felkapott a vállára, mert én nem nagyon tudtam tovább menni. A meglepődöttségtől egyszerűen "leragadtak" a lábaim.
A pénztárnál egy kedves néni fogadott minket, majd adott egy kis térképet, és állat eledeleket. Mikor beljebb mentünk, egy öreg bácsiba botlottunk.
- Jó napot.! Örülünk, hogy ellátogattak az állatkertünkbe. Ha nem bánják, én is mennék magukkal, hogy adjak egy kis útbaigazítást, és így jobban megismerhetik az állatokat is. Sőt, ha ven kedvük, néhányhoz be is mehetnek.- mosolygott kedvesen.
- Ez jól hangzik, köszönjük.- mondta Harry, aztán kézen fogott és követtük a bácsit. Látszott rajta, hogy már régóta itt dolgozhat, hiszen az állatkert minden zegzúgát ismerte.
Először az afrikai oroszlánokhoz mentünk. Elég félelmetes volt, ezért nem mentem hozzá olyan közel, de Harry nagyon élvezte. A bácsi közben csak mesélt és mesélt az oroszlánokról.
Ez után a zsiráfok következtek, akik látszólag egy pár voltak. Velük nagy barátságot kötöttem, mert nagyon aranyosak voltak, és meg is etettem őket. Gyorsan előkaptam a telefonomat, és vagy ezer féle képet készítettem róluk, de ami azt illeti, egyik sem lett tökéletes, mert mindig elmozdultak. Hát ilyen az én szerencsém. :)
A kígyók következtek, amiket utálok, ha csak meglátom őket, kiráz a hideg, és legszívesebben kifutnék a világból, ezért ezt inkább kihagytam, és amíg Harry-re vártam (ő persze szívesen megnézte őket), pár majmon nevettem, akik összevesztek valamin.
Rengeteg állatot megnéztünk még, mindegyikről beszélni eltartana egy napig is, ezért már csak azt írom le, amelyikek a legjobban tetszettek. Az egyik kedvenceim a tengerimalacok voltak. Megsimogattuk, és megetettük őket.
Végül pedig a kengurukat néztük meg. Bemehettünk hozzájuk, a bácsi le is fotózott minket. Nagyon megtetszettek, annyira aranyosak. Még sosem láttam kengurut ezelőtt, és legszívesebben hazavittem volna az egyiket, bár tudtam, hogy ezt nem lehet. Alig tudtam elszakadni tőlük, de már mennünk kellett, mert esteledett, és a bácsi is kifáradt már.
- Köszönjük szépen, hogy megmutatta nekünk az állatkertet.- mosolyogtam rá boldogan az öregre.
- Részemről az öröm.- a kezét nyújtotta, amit elfogadtam. Harry-vel is kezet fogott, aztán visszamentünk a kocsihoz, ahol Matt türelmesen várt minket, éppen újságot olvasott.
Egész úton az állatokról beszéltem, szinte be sem állt a szám. Ezt nem tudom elégszer megköszöni Harry-nek. Annyi mindent tett már értem, és ezt én sehogy sem tudom viszonozni.
Mikor visszaértünk a tengerpartra, a szívem ismét kihagyott egy ütemet. A tenger mellett meg volt terítve, és mindenhol gyertyák égtek. Hihetetlen volt számomra, és el sem tudtam képzelni, hogy ezt mivel érdemeltem ki.
- Annyira köszönöm.- ugrottam Harry nyakába.
- Én köszönöm.- nevetett.
- Mit?
- Azt, hogy itt vagy nekem. Ennél több nem is kell.- mindezt a szemembe nézve mondta. Eddig bírtam, a meghatottságtól a könnyeim folyni kezdtek. Szorosan átöleltem Harry-t, és hosszasan megcsókoltam. Ebben a csókban ott volt minden, amit iránta érzek.
- Ezt meg hogyan, és mikor?.- mutattam az asztal felé.
- Vannak embereim.- mosolygott elégedetten. - Remélem éhes vagy.-az asztal felé húzott.
- Úristen, még a végén elhízok.- kuncogtam.- Ebédre palacsinta, most pedig este egy háromfogásos vacsora?
- Ha olyan kövér lennél, mint egy elefánt, nekem akkor is te kellenél.- mondta őszintén, és megcsókolt.
Vacsora közben rengeteget beszélgettünk, és egy üveg pezsgő is elfogyott. Remekül éreztem magam, és egy kicsit be is csiccsentettem.
- Szeretnék egy állatot.- mondtam halál komolyan.
- Tessék?.- Harry úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.
- Mondjuk egy kiskutyát.- folytattam.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért?
- Mert szegény kutya kikészülne a srácok mellett.- nevetett. - De azért még átgondolom.- kacsintott rám.
A vacsora után Harry ölbe kapott, és bevitt a házba, legalábbis megpróbált. A pezsgőtől ő is megszédült egy kicsit, így szó szerint beestünk az ajtón, de mindketten annyira röhögtünk, hogy folytak a könnyeink. Mikor végre eljutottunk az ágyig, egy "jóéjt csókot" adtunk egymásnak, aztán rögtön el is aludtunk.

26.rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a blog talán legunalmasabb és legrövidebb részét, de sajnos most csak ennyi tellett tőlem. A következő rész várhatóan izgalmasabb lesz. :)
Nem akarok regélni, csak annyit, hogy köszönöm szépen a tetszikeket, a kommenteket és a pluszokat. :)
Puszpusz. <3

Sophie

Harry azt mondta, hogy egy közeli palacsintázóban fogunk ebédelni, onnan pedig egy meglepetés helyre megyünk. Nem tudtam, hogy mire számítsak, ezért azt sem tudtam, hogy mit vegyek fel.
- Kicsim, valami részletet kérlek árulj el, mert nem tudom, hogy mit vegyek fel.
- Nem kell kiöltöznöd.- kacsintott, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.
Már mindketten farkaséhesek voltunk, ezért a gyorsaság kedvéért együtt zuhanyoztunk le. Megszárítottam a hajamat, Harry pedig ezalatt felöltözött. Egy sima fekete térdnadrágot és egy fehér ujjatlant viselt, pilóta napszemüvege pedig a fejére volt csúsztatva. Furcsa volt így látni, mert szinte mindig, úgymond hivatalos ruhát vesz fel, még otthon is, amit már megszoktam. Viszont örömmel konzultáltam, hogy még így is borzasztóan szexi.
Én is előkotortam egy egyszerű ruhát. Az idő gyönyörű volt, így rövidnadrágot és rövid ujjút vettem fel. Szinte minden Amerikai mintás volt rajtam.

Nem sminkeltem, a hajamat is csak lófarokba kötöttem. Feltettem a napszemüvegemet, aztán már indulhattunk is. Mikor kiléptünk a házból, megpillantottam ugyan azt a kocsit, ami ide hozott minket, és még a sofőr is ugyan az volt. Ekkor esett csak le, hogy nem is gondoltam arra, hogy mivel fogunk menni. Szerencsére Harry mindent észben tart.
A sofőr kedvesen fogadott, majd pár perc múlva már száguldottunk a járgánnyal. Közbe-közbe a mellettem ülő csodára néztem, aki láthatólag totál ellazult, és boldog. Öröm volt így látni, ezáltal pedig az én jó kedvemet sem vehette el senki.
Az út nem volt hosszú, nagyjából negyed óra. A palacsintázó egy eldugott helyen volt, de ennek ellenére rengeteg kocsi állt előtte, így arra gondoltam, hogy biztos egy nagyon jól menő hely.
Harry kisegített az autóból és intett a sofőrnek, hogy várjon meg minket. Kézen fogva mentünk be az épületbe, én pedig mosolyogva néztem körbe, hiszen nem akárki volt az oldalamon.
Egy elkülönített részbe ültünk le.
- A srácokkal mindig ide jövünk, ha Ausztráliában vagyunk.- lelkendezett Harry. Nagyon lelkes volt, mint egy kisgyerek.
- Akkor már szinte törzsvendégek vagytok itt.- mondtam.
- Mondhatni.- mosolygott.
Hamarosan egy pincérlány jött oda hozzánk. Mikor meglátta Harry-t, az arca vörös lett, de nem nagyon érdekelt, mert  Harry ügyet sem vetett rá.
- Jó napot. Mit hozhatok?.- kérdezte, és próbált nem Harry-re nézni.
- Sophie?.- nézett rám barátom.
- Én azt kérem, amit te.- mosolyogtam. Abban a pillanatban a szeme elsötétedett, és úgy nézett rám. A szívem kihagyott egy ütemet.
- Kérlek, válassz.- hangsúlyozta.
- Mondtam már, azt kérem, amit te.- végig nyaltam a számon, mire elkerekedett a szeme. A pincérlány türelmesen várt, bár zavarban volt.
- Kérnénk két hortobágyi húsos palacsintát, és két narancslevet.- adta le végül a rendelést, de közben végig engem nézett. A lány elslisszolt.
- Kérlek Sophie ne játszd ezt, mert különben kénytelen leszek haza vinni téged, és mindketten tudjuk, hogy mi lesz akkor.- mondta halál nyugodtan.
- Én nem játszok semmit.- nevetgéltem.
Harry élesen beszívta a levegőt, és rám nézett.
- Mondd, mit teszel te velem?.- suttogta, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
- És te velem?.- mélyen beszívtam az illatát.
Egy percig csak csendben ültünk, amit hamar meguntam, és inkább beszélgetést kezdeményeztem.
- Hogy hogy nem ismernek itt fel?.
- De felismernek, csak már annyiszor jártunk itt, hogy ugyan úgy viselkednek velünk, mint bárki mással.- elmosolyodott.
- Hát az a pincérlány eléggé zavarba jött tőled. Most is csak téged néz.- a fejemmel a lány felé biccentettem, aki éppen a narancsleveket töltötte ki, és mindvégig Harry-t nézte. Természetesen a narancslé mindenfelé folyt, csak oda nem, ahova kellett volna. Ügyetlenül takarította fel a ragadós italt.
- Én nem vettem észre.- rántotta meg a vállát. Magamban cigánykereket hánytam, amiért egyáltalán nem érdekli a lány.
Pár perc múlva megérkezett a rendelés, és imádkoztam, hogy szerencsétlen lány nehogy bakizzon.
Mikor ránéztem az ételre, a hasam korogni kezdett, és mohón faltam a palacsintát, ami mennyei volt. Már értettem, hogy miért járnak ide a srácok.
Harry elégedetten nézett rám, mikor letettem a villámat.
- Ízlett?.- kérdezte.
- Nagyon.- mondtam, és kifújtam a levegőt. Tele voltam. Harry is befejezte az evést, rendezte a számlát, aztán útnak indultunk, de fogalmam sem volt, hogy hova, és inkább nem is kérdezősködtem.

25. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam 2014 első részét, amit remélem, hogy már sokan vártatok.
Ha megengeditek, akkor összefoglalnám a blog 2013-as évét. :) Akit nem érdekel, az nyugodtan görgessen lejjebb, neki jó olvasást kívánok a részhez. :D
Először is, kezdeném az áprilissal, hiszen minden ekkor kezdődött, ekkor alapítottam a blogot. Pontosan április 7.-én hoztam az első bejegyzést, ami először egy köszönés volt, majd ezután rögtön feltettem az első részt is. :) A visszajelzések vegyesek voltak, de mivel ez már a 3. blogom, megtanultam, hogy csak a jókra kell összpontosítani, mert ha nem így lenne, akkor már rég nem írnék blogot.
A második rész szinte csak pozitív visszajelzéseket kapott, aminek nagyon örültem, mert szívemet-lelkemet beleadtam a részek írásába. Bátran folytattam tovább az írást.
Minden tökéletesen ment, egészen az 5. részig. Ekkor egy kicsit feladtam, jöttek az egyre gyakoribb késések, és úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a blogot. A bezárás egy pillanatra sem fordult meg a fejemben! Tudom, hogy korán jött ez, de az indokok megvoltak, ha valakit érdekel, akkor nyugodtan olvasson vissza, most nem írnám le még egyszer.
Aztán július 23.-án ismét jelentkeztem, tele ötletekkel. Ez köszönhető volt a nyári szünetnek is. :)
Azóta pedig mondhatni tökéletesen működik a blog. Bár vannak most is késések, de a visszajelzések többsége jó, ami csakis NEKTEK köszönhető! Rengeteg olvasóm van, ami erőt ad, hogy írjak tovább. Nélkületek sehol sem lennék! Persze vannak rosszabb napok is, amikor nem tudok úgy koncentrálni az írásra, és ez meg is látszik a részeken, na meg a tetszikeken is, de feladni nem fogom, szóval nem ússzátok meg. :D
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy köszönöm, köszönöm, és köszönöm szépen, hogy vagytok nekem. :)
Remélem, hogy ez az év is sikeres lesz a blognak, és hogy velem maradtok. :)
Mivel már így is ennyit regéltem, nem írok bevezetőt erről a részről. :D
Köszönöm, hogy elolvastad!

Sophie

Reggel a tenger és a madarak hangjára ébredtem. Azt hiszem, ilyen nyugodt reggelem még sosem volt. Kint a nap verőfényesen sütött, Harry pedig mellettem még édesen szuszogott, és a karjaival teljesen körbezárt. Nem bántam, hiszen gyönyörű kilátásom volt az arcára és a meztelen mellkasára, ami egyenletesen emelkedett fel és le. A szája éppen hogy nyitva volt, a haja pedig mindenfelé állt.
Úgy döntöttem, hogy meglepem valamivel, mire felébred, ezért megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, ami nem volt egy könnyű feladat. Óvatosan leszedtem magamról a kezeit, mire felmorgott, és a másik oldalára fordult. A lélegzetem is elakadt, de szerencsére nem ébredt fel.
A konyhába mentem, hogy csináljak egy kis reggelit, de aztán leesett, hogy semmi kaja nincs még a házban. A telefonomra pillantottam, ami 11:34-et mutatott. Mivel már majdnem dél volt, amúgyis hülyeség lett volna a reggeli. Aztán arra gondoltam, hogy keresek egy közeli boltot, de ezt az ötletet is elvetettem, mert fogalmam sincs, hogy merre vagyunk, eltévedni meg egyáltalán nem akarok. Főleg nem akkor, amikor életem szerelmével kettesben vagyunk az ausztráliai tengerparton.
Minden napomat a kávéval kezdem, és ez most sem maradhatott el. Harry is kávézik és egy kicsit megörültem, hogy legalább ezzel meglephetem. Amíg a kávé főt, eszembe jutott, hogy írok egy SMS-t Ashley-nek. Lehuppantam az egyik székre, majd felszisszentem. Egy kicsit fájt még az este után, de én voltam a hülye, hiszen gondolhattam volna rá, mielőtt cselekszek. Kézbe kaptam a telefont, és neki álltam pötyögni.
"Szia Ashley. Mi újság van arra felé? Hogy bírsz a két kicsivel? Aggódom, és egy kicsit bűntudatom is van. Nem tudom, hogy hálálhatnám ezt meg."
Eközben a kávé is lefőtt, így neki álltam kitölteni kis csészékbe. Mielőtt bevittem volna Harry-hez, írtam hozzá egy kis üzenetet, amit remélem, hogy díjazni fog.
Örömmel láttam, hogy még mindig ugyanúgy alszik, mint amikor kijöttem a szobából. Leraktam a kisszekrényre a koffein bombát, majd halkan kislisszoltam. A telefonom rezegni kezdett, és Ashley képe villant fel. Azonnal felvettem.
- Szia Ash.- köszöntem.
- Szia. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Kérlek Sophie, ne aggódj már ennyire, főleg most ne, amikor végre ketten vagytok Harry-vel. Minden rendben van a kicsikkel, nem is hinnéd, hogy mennyit játszanak. Egyszerűen fáradhatatlanok.- nevetett. - Éppen most fogunk ebédelni.
- De mégis csak te vigyázol Lily-re. Tudom, hogy jó helyen van nálad, de akkor is bűntudatom van. - sóhajtottam.
- Ne legyen. Legalább Beth sem unatkozik. Ugyan Sophie, Lily egy tüneményes kislány, a légynek sem tudna ártani.
- Ez mondjuk igaz.- elmosolyodtam.
- Tegnap este átmentünk a srácokhoz is, és megnyugtatlak, még egyben van a ház. Na de inkább mesélj. Milyen volt az este Harry-vel?.- a hangjából ki lehetett venni, hogy fülig ér a szája.
- Mire célzol?.- kérdeztem úgy, mintha nem érteném.
- Jajj ne csináld már, megtörtént?.- faggatózott tovább, én pedig totál elvörösödtem.
- Öö...igen.- mondtam mosolyogva.
- Áááá de jó.- sikítozott, amit a fülem bánt. - És jó volt?.- kérdezte, amikor egy kicsit sikerült lenyugodnia.
- Igen jó volt, de ne hozz már ennyire zavarba. - nevettem.
- Jólvan, hagylak. De csak egyenlőre, mert ha haza jöttetek, mindenről tudni akarok.- a hangja komoly volt.
- Igenis, főnökasszony. Jók legyetek, puszilok mindenkit.
- Átadom. Szia.- mondta, aztán bontottam a vonalat.
Ó, istenem, Ashley és az ő piszkos fantáziája. Visszagondoltam a tegnap estére, és önkéntelenül is muszáj volt elmosolyodnom. Minden annyira tökéletes volt, és egyáltalán nem bántam meg.
Gyorsan megittam a kávét, ami már csak langyos volt, majd úgy döntöttem, hogy amíg Harry alszik, én megmártózom a tengerben. Ismét beosontam a szobába, hogy elővegyek egy bikinit. Na ilyenkor jön jól a nők pakolási mániája, mert legalább nem hagytam otthon. Harry semmit nem árult el, ezért mondhatni a 'sötétben tapogatóztam', így jobbnak láttam inkább mindenfélét bepakolni. Hiper szuper sebességgel rohantam ki a szobából a fürdőbe, ahol még ott voltak a tegnapi csodálatos este nyomai. A pezsgő, és a leégett gyertyák.....elmosolyodtam az emlékekre. Magamra kaptam a bikinit, bekentem magam naptejjel, majd kézbe fogtam egy törülközőt és egy plédet, aztán már mentem is.

Harry

A szememet lassan nyitottam ki, nem akartam még felébredni. Amikor megláttam, hogy üres mellettem az ágy, egy kicsit megrémültem, mert arra gondoltam, hogy Sophie elhagyott a tegnap este után. Aztán oldalra fordultam, és a kisszekrényemen egy csésze kávét pillantottam meg, és egy kis üzenetet. 

'Jó reggelt bébi x' 

Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ő írta. A kávé még langyos volt, amiből arra következtettem, hogy nem rég tehette ide. Gyorsan megittam, mert kíváncsi voltam, hogy hol lehet. Csak egy farmert húztam magamra, beletúrtam a hajamba, hogy legyen valami formája, aztán a konyhába mentem. Nem volt ott, így tovább mentem. Már szinte mindenhol megnéztem, amikor az ablakon kinézve megpillantottam Őt. A tengerben fürdött, és meg kell hogy mondjam, a látvány valami csodálatos volt. Az ajtónak támaszkodtam, és onnan néztem őt. Nem vett észre, szóval nyugodtan tudtam csodálni, és közben visszagondoltam az estére. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy nekem adta magát. Az egész olyan tökéletes volt, és most már biztos vagyok benne, hogy ő az, akit egész életemben kerestem. Mellette ki tudok kapcsolódni, és nem gondolok egyfolytában a munkára. Persze imádom azt, amit csinálok, de néha kell egy kis szabadidő is, és ez a kis "nyaralás" tökéletes erre.

Sophie észre vett, és amikor meglátta, hogy bámulom, elmosolyodott, és felém jött. Ledermedtem, és vártam, hogy mi fog történni. Szó nélkül hosszasan megcsókolt. Amikor hideg, vizes bőre hozzá ért a meztelen mellkasomhoz, kirázott a hideg, de közben a csókja forróságot árasztott. 

- Köszönöm a kávét. És az üzenetet is.- mosolyogtam. 

- Nincsmit. Csináltam volna reggelit is, de nincs itt semmi kaja.

- Ú, basszus tényleg. Gyere, elmegyünk egy étterembe, biztos hogy éhes vagy már.- megfogtam a kezét, hogy bemenjünk, de ő ellenállt. 

- Igen, az vagyok, de ami azt illeti, nem ételre.- huncut mosolyra húzta a száját, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. A tenger felé kezdett húzni, és tudtam, hogy mi a terve.  Lehúzta rólam a nadrágomat, de mielőtt bármi is történhetett volna, még volt egy kérdésem. 

- Figyelj, jól vagy?.

- Csodásan. Harry, nézz körül, ennél jobbat kívánni sem lehet- mosolygott. 

- De én úgy értem, hogy.....szóval milyen volt neked a tegnap este? Mert nem akarom, hogy miattam legyen fájdalmad.- a szemébe néztem. 

- Minden tökéletes volt, ne aggódj. Egy kicsit fáj még, de ez hozzá tartozik. - mondta, és egy apró csókot lehelt a számra.- Mással ezt el sem tudtam volna képzelni. 

- És akkor így is biztos vagy benne, hogy ezt akarod?- kérdeztem. 

- Hát persze, de várj.....te nem szeretnéd?.- arcára rémület ült ki. 

- Ugyan már, dehogynem szeretném, csak féltelek. 

- Ne félts.- megragadta a kezem, és behúzott a tengerbe.