22. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a részt, hiszen ígértem, hogy most már hozni fogom. Megpróbálom megszüntetni ezeket a csúszásokat, és minden hétvégén egy újabb résszel jelentkezni. :D
Köszönöm szépen a tetszikeket, és a kommentet, amit kaptam. A határok megmaradnak, de oldalt is olvashatjátok. :D
Ma pedig 1Dday, én nagyon várom már, bár nem látom az egészet, mert nagyjából 10-kor elmegyek itthonról. Talán a végét még elcsípem, de ha lesz rá lehetőségem, akkor mindenképp vissza fogom nézni. :D
Jók legyetek, pusziiii. :DD

Emlékeztető!
Sophie

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. 

Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem.

Sophie

Sok mindent átéltem már, de még semmi nem fájt ennyire. Harry jelent számomra mindent, de most nagyon megbántott. Tudtam, hogy kihez kell mennem, ezért mikor kiszálltam a taxiból, már rohantam is, és kopogtattam az ajtón.
- Sophie.!- Ashley ajtót nyitott, és azonnal magához húzott.- Veled meg mi történt?.- terelt beljebb.
- Hol van Lily és Beth?.- kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előző kérdést.
- Beth szobájában alszanak. Annyit játszottak, hogy teljesen kimerültek. Nyugodj meg, semmit nem fognak hallani.- biztatóan megszorította a kezem, és leültetett egy székre, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
Mindent elmeséltem Ashley-nek, kezdve onnan, hogy elkezdtem hallgatózni, ő pedig döbbenten nézett rám, és először meg sem tudott szólalni.
- Sophie, ez elég hihetetlen. Most komolyan Tom Harry volt, Harry pedig Tom? Mivan?.- értetlenkedett, nekem pedig most először mosoly szökött az arcomra.
- Ahogy mondod.- bólogattam.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Biztos vagy benne, hogy neked van igazad?.- kérdezte.
- Szerintem igen. Nem értem, hogy miért nem lehetett elmondani az igazat? Azt mondta, hogy soha nem is akarta elmondani, és bízott benne, hogy ezt ő is eltudja felejteni.- sóhajtottam.
- Gondolj bele....te mit tettél volna a helyében?
- Valószínűleg ugyanezt.- szólaltam meg hosszas hallgatás után. - Jézusom, mekkora egy barom vagyok.
- Szerintem teljesen érthető, hogy azt gondolta, hogy ott fogod hagyni. És most kimondtad, hogy te is ugyanezt tetted volna.
- Ahj, de akkor is megbántott. - nem tudtam mitévő legyek. - Nagyon szeretem Harry-t, de nem tudom, jó ötlet-e vele maradni. Rengeteg olyan dolog van, ami miatt simán azt mondhatnám, hogy nem.
- Például?.- nézett rám furcsán barátnőm.
- Még csak most derült ki, hogy együtt vagyunk, és annyi gyűlölködő megjegyzést kaptam, pedig még meg sem jelentünk együtt sehol sem. Jó, persze kaptam pozitív visszajelzéseket is, de akkor is bántanak a sértő üzenetek. Nem biztos, hogy ezt hosszútávon eltudnám viselni. Perrie-t, Danielle-t és Eleanor-t imádják, én pedig úgy érzem, hogy totál kilógok a sorból.- a könnycseppek újra megjelentek az arcomon.
- Válaszolj egy kérdésemre: szereted Harry-t, vagy sem? - kérdezte barátnőm határozottan.
- Nagyon szeretem, mindennél jobban.- mondtam őszintén.
- Ez a lényeg, nem kell foglalkozni más véleményével. Biztos vagyok benne, hogy Harry is éppen annyira szeret téged, mint te őt, hiszen csak rá kell nézni, majd kicsattan, amikor együtt vagytok. Nagyjából én is sejtem, hogy mi fog rám várni, amikor Niall-el bejelentjük, hogy együtt vagyunk, de sajnos ezt el kell fogadni. - Ashley szavai olyan megnyugtatóan hatnak rám, hogy az valami hihetetlen. Ha ő nem lenne, akkor nem is tudom, hogy kihez mentem volna.
- Teljes mértékben igazad van. És köszönöm.- öleltem át.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok neked.- mosolygott.
Ashley telefonja megszólalt, ő pedig a kijelzőre pillantva elmosolyodott, és tudtam, hogy Niall keresi.
- Menj csak.- kuncogtam.

Ashley

Boldogan vettem fel a telefont, de nem az szólt bele, akit vártam.
- Harry.- felismertem a hangját.
- Kérlek mondd, hogy Sophie nálad van.- zihált.
- Igen, itt van.- mondtam.
- Hála az égnek. Hogy van?.- a hangja aggodalmasabb lett.
- Mikor idejött, pocsékul volt, de beszéltem a fejével.- mosolyogtam, hiszen tudtam, hogy minden rendben lesz köztük.
- Készültem neki egy meglepetéssel. - ezután beavatott az ötletébe.- Remélem, hogy nem fogja visszautasítani.- sóhajtott.
- Nem fogja, hidd el. Viszont ha azt hiszed, hogy ennyivel megúsztad, akkor nagyon tévedsz. Még el kell beszélgetnem veled.- mondtam mosolyogva.
- Ó, rendben.- nevetett fel. - Köszönök mindent Ashley.- aztán már le is tette a telefont.
Sophie még mindig a konyhában ült, úgy láttam, hogy valamin nagyon gondolkodik. Nem akartam feltűnést kelteni, hiszen ő úgy tudja, hogy Niall hívott. A hűtőhöz sétáltam, és elővettem egy doboz narancslevet, majd mindkettőnknek töltöttem.
- Hogy érzed magad?.- kérdeztem.
- Hála neked, már jól.- mosolygott. - Azt hiszem, visszamegyek Harry-hez.- arcán egy kis pír jelent meg.- Bármennyire fáj, felébresztem Lily-t, aztán hazamegyünk.- erre a mondatra felkaptam a fejem.
- Ne.! - álltam fel.- Vagyis.....maradjatok még egy kicsit, ne ébreszd fel szegényt.- zavartan a fejemet vakartam.
- Ö, jólvan.- megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
Pár perc múlva kopogást hallottam, amit már olyan régen vártam, mert Sophie mindenáron haza akart már menni, alig tudtam mit kitalálni, hogy itt tartsam.

Sophie

Ashley elment ajtót nyitni, majd hallottam, hogy a nevemet kiáltja, így utána mentem. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit éreztem, amit akkor láttam. Az ajtóban állt valaki, arcát egy hatalmas csokor rózsa takarta el, majd miután énekelni kezdett, azonnal tudtam, hogy Harry az. A Little Things-et énekelte, amitől én újra könnyezni kezdtem. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi nem állhat közénk, hiszen annyira szeretjük egymást. A dal végén elemelte az arcától a rózsacsokrot, és aggodalmat tükröző arccal nézett rám, majd mikor meglátta, hogy bőgök, mint egy szerencsétlen, vonásai megenyhültek.
- Sophie, meg tudsz nekem bocsájtani?.- kérdezte.
Nem válaszoltam, csak oda rohantam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy felérjem, és a hajába túrhassak. Úgy imádom, hogy ilyen magas.
- Szeretlek.- suttogtam, miután elhúzódtunk.
- Én is, nagyon.- csókolt meg újra. - Ne haragudj rám.
- Pszt!.- a szájára tettem a mutatóujjam, majd elmosolyodtam.
A háttérből tapsot hallottam, Ashley volt az.
- Csak azt ne mondd, hogy te ezt tudtad.-
- Pedig tudtam.- nevetett. - Nem is Niall hívott, hanem Harry.
- Úristen.- kuncogtam, majd Harry-re ágaskodtam, annyira boldog voltam, hogy minden újra a régi. - Hozom Lily-t aztán mehetünk.
- Várj.- Harry szólt utánam. - Van még egy meglepetésem.
- Igazán?
- Mivel még nem voltuk sehol sem kettesben, mióta együtt vagyunk, azért kitaláltam, hogy elmehetnénk Ausztráliába. Egy randiféleség lenne.- zavartan a homlokát vakarta.
- Hogy mi? Egy randiféleség Ausztráliában? Harry, te megőrültél.- az állam a padlót súrolta a meglepettségtől.
- Nem tetszik az ötlet?.- aggódva kérdezte. 
- Már hogy ne tetszene, Harry nem is tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek.- a nyakába ugrottam, és össze-vissza puszilgattam. - És mikor megyünk?
- Akár már most.
- Most?
- Persze.- mosolygott.
- És Lily-vel mi lesz?
- Én vigyázok rá. Hidd el, Beth-el nagyon jól el lesznek.- kacsintott Ashley.
- Hát...nem is tudom mit mondjak.
- Ne mondj semmit, hanem inkább készülődj.- nevetett barátnőm.
- Oké, akkor elköszönök Lily-től. - Beth szobájába mentem, ahol a két kicsi még mindig aludt. Mindenképpen el akartam köszönni a kishúgomtól, hiszen fogalmam sincs, hogy mikor jövök haza. Óvatosan felébresztettem, majd miután elmondtam neki, hogy elmegyek egy időre, és itt lesz Beth-éknél, majd kicsattant az örömtől. Hosszasan megpusziltam, aztán elindultam kifelé.
- Köszönök mindent Ashley.- öleltem meg.
- Nincs mit, érezzétek jól magatokat.- intett, mi pedig Harry-vel elindultunk, hogy pár csodás napot töltsünk el együtt, és hogy a kapcsolatunkat egy újabb szintre emeljük.

#

Sziasztok.!
Nagyon rövid leszek: a részt jövő hétvégén hozom, vagy ha sikerül megírnom, hét közben valamelyik nap. Indokolni nem fogok, de szerintem úgyis sejtitek. :) Ne haragudjatok, pusszancs. <3
U.I.: nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddig összegyűlt 22 tetsziket, talán ennyit még nem is kaptam *-* 

21.rész

Sziasztok!
Ismét nem kaptam meg a 18 tetsziket, de mivel annyira szeretlek titeket, megírtam a részt. A kommenteket viszont köszönöm, abból a szokásosnál is többet kaptam. :)
Remélem, hogy a rész nem lett túl depis, de valami újdonságot akartam, és ezt ti is megszavaztátok. :) Miközben olvassátok, majd megértitek, hogy mire gondolok :)
A mostani szavazás úgy áll, hogy legyen emlékeztető, így most lett is. Nem akarok rizsázni tovább, jók legyetek, pusszancs. :)

Emlékeztető!
Ashley
Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel.
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után.
Niall
Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.
A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam.
- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá.

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott. 

- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.

- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld.   

Ashley

Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam.

Tudom, egy kicsit hosszúra sikeredett ez az emlékeztető, de maga a rész sem volt rövid. Azért megpróbáltam összeszedni a legfontosabbakat! :) Most pedig jöhet a friss rész. :)

 Sophie

Mondanom sem kell, hogy nagyon örülök Ashley-nek és Niall-nek. Egyrészt azért, mert szerintem nagyon összeillenek, a vörös és a szőke mindig tökéletes, másrészt azért, mert végre Niall-t boldognak látom, Ashley-nek pedig teljesült az álma. 

Az éjjel szinte nem is aludtunk, de muszáj volt felkelnünk, mert Lily és Beth már reggel 7-kor virrasztottak. 

Felöltöztettük őket, aztán kitalálták, hogy legózni akarnak. Ezt kihasználva Ashley-vel mi is felöltöztünk. Mivel nem hozott váltóruhát, én adtam neki, de ezt szívesen tettem, mert egyszerűen annyi ruhám van, hogy nem hiszem, hogy valaha is hordani fogom mindet. 

Én egy fekete-fehér pulcsit vettem fel fekete farmerral. 

Lily már szinte könyörgött, hogy engedjem át egy kicsit Beth-ékhez. Mivel Ashley-nek sem volt ellenvetése, így megengedtem. Miután kikísértem őket, a konyhába mentem, hogy készítsek egy kis reggelit, de megpillantottam Harry-t és Niall-t, amint nevetve beszélgetnek. Nem akartam közbeavatkozni, ezért inkább az ajtóból figyeltem őket. Nem szokásom kihallgatni mások beszélgetését, de nagyon érdekelt, hogy miről van szó, főleg hogy a barátom is része a beszélgetésnek. 

- Gratulálok haver, jó végre boldognak látni.- veregette meg Harry Niall vállát. - Durva volt, amikor bezárkóztál a szobádba, és még kajálni sem jöttél elő.

- Megviselt a szakítás, de úgy érzem, hogy Ashley mellett végre boldog lehetek. És hála Sophie-nak is, nélküle még lehet, hogy mindig a szobámban kuksolnék.- mondta komolyan a szőkeség. Ezen muszáj volt elmosolyodnom, ritkán hallok dicséretet magamról, és bevallom, hogy ez most jól esett. 

- Hát igen, Sophie egy angyal.- vörösödött el Harry, a pulzusom pedig az egekbe szökött. - Na de mesélj már, hogy is jöttetek össze ilyen hamar?

Figyelmesen hallgattam tovább a beszélgetést, mert ez engem is érdekelt. Természetesen Ashley mindent elmesélt, de jó lenne hallani Niall szemszögéből is. 

A szőke nem habozott, azonnal boldogan mesélni kezdett. 

- Liam észre vette rajtam, hogy egyfolytában bámulom Ashley-t, és azt tanácsolta, hogy mondjam el neki az érzéseimet. Mivel Liam-nek szinte mindig igaza van, így azt tettem, amit mondott. Mikor lehetőségem volt rá, félrehívtam, és mindent elmondtam neki. És valamilyen csoda folytán ő is így érez irántam.- mosolygott magabiztosan Niall. 

- Hű haver, ez nem semmi. Azért a mi kapcsolatunk nem indult ilyen egyszerűen Sophie-val.- sóhajtott egyet a barátom. Nem értettem ezt a kijelentést. Tökéletesen emlékszem, hogy kezdődött. Amikor Lily-ért mentünk az óvodába, megcsókoltuk egymást, majd Harry szerelmet vallott nekem. Itthon pedig ugyanezt én is megtettem. Most ebben mi nem egyszerű? Még figyelmesebben hallgattam a beszélgetést. 

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Én...- dadogott.- Sophie, nagyon sajnálom. 

- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy sajnálod vagy nem sajnálod, azt kértem, hogy magyarázd meg ezt az egészet.

- Azt hiszem, én most megyek.- suttogta Niall, aztán kislisszolt. 

- Figyelek.- karba tettem a kezem, és Harry szemébe néztem, amiből most eltűnt az a szokásos csillogás, és most szomorúságot tükrözött.

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Végig te voltál Tom?.- a könnyeim patakokban kezdtek lefolyni az arcomon. - Végig hazudtál? Hogy voltál képes azt eltitkolni? .- zokogtam.
- Sophie...én csak féltem, hogy elhagysz. Nem akartalak elveszíteni. El sem tudod hinni, hogy milyen boldog voltam, amikor kiderült, hogy azt a lányt hoztam haza, akibe beleszerettem a társkereső oldalon. Az egész olyan lehetetlennek tűnt, nem is értem, hogy történhetett ez meg, de úgy érzem, hogy ez életem legnagyobb csodája..- a kezem után nyúlt, de én elhúztam.
- Féltél, hogy elhagylak? Szerintem meg tudtuk volna beszélni, sőt, lehet hogy egy jót nevettünk volna rajta, hogy ez mekkora véletlen. De így....most már félhetsz, hogy elhagylak.
- Tessék?
- Nem tudom, Harry, hogy ezt megtudom-e bocsátani. Még akkor is, ha az életemnél is jobban szeretlek.- már szinte fuldokoltam a sírástól. Borzasztó nehéz volt feldolgozni. - Harry, egy tartós kapcsolat alapja a bizalom.
- Tudom, de nem volt erőm ezt elmondani.- sóhajtott. - Kérlek, bocsáss meg nekem.- a szívem szakadt meg, amikor Harry szeme könnybe lábadt, de mégis annyira haragudtam rá.
- Te akkor is képes voltál irogatni nekem azon az oldalon, amikor már itt voltam a házban. Emlékszem, hogy nem tudtam aludni, és felmentem az oldalra, ahol Tom is fent volt, vagyis te....El sem hiszem, hogy a másik szobából írtál. - vettem egy nagy levegőt, majd folytattam.- Őszintén szólva én is kezdtem szerelmes lenni, és annyira vágytam egy képre, vagy arra, hogy elkérd a telefonszámom....és Harry....miattad lemondtam róla, és kitöröltem magam az oldalról. De már kezdem érteni, hogy miért volt olyan egyforma a gondolkodásmódotok. Hiszen Harry és Tom ugyanaz a személy....jézusom, ezt még meg kell emésztenem. Végig beléd voltam szerelmes....
- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. A nappaliban ott ült a négy srác, és kiváncsi pillantásokkal néztek rám, de velük sem tudtam most foglalkozni.
Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem. Út közben eszembe jutott, hogy Danielle-nek megígértem, hogy ma elmegyek a táncórára, ezért gyorsan tárcsáztam. Közben fogtam egy taxit, mert nem lenne jó, ha holnap velem lenne tele az újság, és mindenki erről csámcsogna.
- Szia Sophie.- köszönt boldogan Danielle. 
- Szi-szia. - köszöntem még mindig zokogva.
- Hé, mi a baj?.- kérdezte, de úgy éreztem, hogy ezt most nem tudom elmagyarázni.
- Ígérem, hogy majd elmondom. Most csak azért hívlak, hogy visszamondjam a mai táncórát. Megtennéd, hogy kérsz nekem egy másik időpontot?
- Természetesen.- mondta.
- Köszönöm szépen, és ne haragudj- aztán már ki is nyomtam a telefont. Újra hatalmába kerített a sírás, és egészen az úticélomig hangosan bőgtem, még az sem érdekelt, hogy a taxisofőr egyfolytában engem nézett a visszapillantó tükörben.

20. rész

Sziasztok!
20. rész!! El sem hiszem...éppen ezért egy jó hosszú részt dobtam most össze nektek, remélem nem feleslegesen. :)
Köszönöm szépen a tetszikeket, ugye hogy nem olyan nehéz összehozni azt a 18-at? :)
Úgy gondoltam, hogy ebben a részben egy kicsit beleleshettek más szereplők "gondolataiba" is, nem csak a főszereplőjébe.
A következő részről még fogalmam sincs, megpróbálom valahogy összehozni jöv. szombatra, mert ugye újra elkezdődik az iskola (-.-) vele együtt pedig a tanulás is. Kiráz a hideg, ha rágondolok. Bezzeg a szünetek olyan hamar elmennek. :(
Köszönöm azt is, hogy oldalt szavaztatok egy kérdésemre, ennek is lesz majd jelentősége, ígérem. :) Most viszont vagy egy újabb kérdésem, örülnék, ha szavaznátok erre is. :)
Nem is tudom mit mondhatnék még, ilyenkor általában mindent elfelejtek....ja igen, a legfontosabbat majdnem kihagytam. A SOML klipje holnap fog kijönni (VÉGRE), én már alig várom. Ami azt illeti, én hétfőn, és szerdán is egész nap itt ültem a gép előtt, és halálra izgulva magam vártam a klipet....feleslegesen. Nem tudom, hogy ki találta ki ezeket az időpontokat, de az elmehet a p*csába, mert nem egyszer lettem ideges.:s
Az hiszem, hogy ennyi...a határokat tudjátok, de oldalt is kint van. :)
Na pusz.<3

Ashley

Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel. Előbb gondoltam volna arra, hogy visszamondja az egészet, hiszen sztárokkal él együtt, nem pedig hétköznapi emberekkel.
Azonnal elkezdtem izgulni, mert folyton csak az járt a fejemben, hogy végre láthatom Niall-t személyesen is. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden lány álma egyszer találkozni a fiúkkal, és nekem ez az álom most valóra válik. Örökké hálás leszek ezért Sophie-nak.
Természetesen a legtöbbet azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, hogyan sminkeljem ki magam, és mit kezdjek a hajammal. De először is letusoltam, és megmostam a hajam.
A gardróbszekrényem előtt állva arra jutottam, hogy nem fogok nagyon "csicsás" ruhákat magamra aggatni, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Valami szolidabbat kerestem, ami gyorsan a kezembe is akadt. Kék ujjatlan, farmer nadrággal, szerintem tökéletes.

Megszárítottam a hajam, kettéválasztottam, majd két oldalon eltűztem. A sminkeléssel nem húztam az időt, csak szempillaspirált és szájfényt használtam. A fülembe egy majdnem vállig érő fülbevalót raktam, a nyakamba pedig medálos nyakláncot akasztottam.
Ezután elkészítettem Beth-t is, majd belebújtam a szandálomba, kézbe fogtam a táskámat, felraktam a napszemüvegemet, aztán indulhattunk is. Beth nagyon boldog volt, hogy újra találkozhat Lily-vel, végig ugrándozott mellettem. A gyomorgörcsöt leszámítva én is boldog voltam. :)
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
A kapuban két "nagy ember" állt, gondolom azért, hogy elüldözzék a lesifotósokat és a mindenre képes rajongókat. Különben szerintem semmi nyugalmuk nem lenne itt.
- Jó napot, Sophie hívott meg minket ide.- mondtam az egyik nagydarabnak.
- Megkérdezhetem, hogy hívják?.- nézett rám mogorván.
- Az én nevem Ashley, ő pedig a kishúgom, Beth.- magyaráztam.
- Ó, menjenek csak beljebb, Sophie már nagyon várja magukat. - a tekintete meglágyult, és elmosolyodott. - És kérem ne haragudjanak, de sosem lehet tudni.- szólt utánunk.
- Ugyan, hiszen ez a munkája.- mosolyogtam rá, most már sokkal higgadtabban.
A másik nagy ember kinyitotta előttünk a kaput, így már beljebb mehettünk. Örültem, hogy végre túljutottunk ezen az "óvintézkedésen".
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott. - Na de gyere már, Louis mindjárt megy Eleanor-hoz, de téged még megvárt, mert nem akart bunkónak tűnni. - wow, ez nem semmi, Louis Tomlinson megvárt - gondoltam magamban. Még csak nem rég jöttünk, de az már hányadik sokk?
A nappaliba érve megpillantottam mind az öt srácot, a szívem pedig abban a pillanatban a lehető leggyorsabban kezdett el verni. Érkezésünkre felénk kapták a fejüket, én pedig zavaromban nem is tudtam, hogy mit csináljak.
- Sziasztok.- a köszönés mellett döntöttem.
- Szia.- köszöntek egyszerre.
- Louis vagyok.- nyújtott kezet (!) a répafiú.
- Én Ashley vagyok.- mosolyogtam rá. - Nem szükséges bemutatkoznotok, tudom a neveteket.- néztem körbe zavartam.
- Ó, ne haragudj. Akkor úgy látszik, hogy csak Sophie az egyetlen ezen a bolygón, aki nem ismert minket.- nevetett fel.
- Hé.- Sophie játékosan belebokszolt Louis vállába.
- Pedig így volt.- szólalt meg Niall. Ó, az én Niall-em. Annyira édes, hogy azt megfogalmazni nem lehet. A pillangóim életre keltek a hasamban.
Természetesen az összes srác oda jött hozzám, és köszönt, ami nagyon kedves volt tőlük. Niall-en látni lehetett, hogy megviselte a szakítás, de ezt próbálta leplezni.
Louis, ahogy Sophie mondta, hamarosan elment.
- Sophie azt mondta, van egy kistestvéred. Nem hoztad el?.- kérdezte Zayn, miután mindenki leült a kanapéra, és szó szerint én kerültem a középpontba. Záporoztak hozzám a kérdések.
- Dehogynem. Azt hiszem, Lily-vel játszanak valahol.- válaszoltam.
- Haver, de hülye vagy, ez tök egyértelmű.- röhögte ki Harry Zayn-t.
- Biztos vagyok benne, hogy te sem tudtad.- védte meg Zayn-t Liam.
Harry zavarba jött, és inkább meg sem szólalt. Egyébként Harry nagyon aranyos srác, látszik, hogy mennyire szereti Sophie-t, el sem akarja engedni maga mellől. Mint megtudtam, csak délelőtt jelentették be, hogy együtt vannak.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után. A szobája Lily-vel egyszerűen gyönyörű, és akkora, hogy egy kisebb lakás is kijönne belőle. Amit az ember eltudni képzelni, minden megtalálható benne. A gardróbszekrény pedig....hát azt hiszem, hogy minden lány álma egy ilyen.
Sophie-nak igaza volt, tényleg rengeteg fürdőruhája van.
- Melyik a kedvenced? Nem szeretném pont azt kiválasztani.
- Nincs kedvencem, úgyhogy nyugodtan felveheted bármelyiket.- mosolygott.
Hamarosan meg is találtam a nekem valót. Egy párducmintás, nyakba akasztós akadt a kezembe. Sophie egy fekete-fehér csíkosat választott, ami igazán jól állt neki.

Megkerestük Lily-t és Beth-t, majd rájuk is adtunk egy fürdőruhát. Nagyon izgultam, amikor a lépcsőn lefelé tartottunk, hiszen mégiscsak egyszerre négy srác fog fürdőruhában látni. De legjobban Niall reakciója aggasztott. Sosem voltam megelégedve a testemmel, és ez szerintem mindig is így lesz. Látva Sophie önbizalmát, és a mosolyt az arcán, megpróbáltam én is erőt venni magamon. 

Niall

Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.

Épp a srácokkal pakolásztunk egy kicsit a kertben, kivittünk egy csomó üdítőt, meg nasit, amikor megláttam őket, hogy jönnek ki hozzánk. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam. Tökéletes teste van, bár láttam rajta, hogy zavarban van. 

- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá. Hát lebuktam, eddig tartott.

Hamarosan már mindenki a medencében volt, és nagyon jól éreztük magunkat. A csöppségek is boldogan játszadoztak és fröcskölték egymást. Mikor már elfáradtunk, és teljesen kiáztunk, kiültünk a medence szélére, és chips-et ettünk, miközben beszélgettünk. Időközben Louis is visszajött, és csatlakozott hozzánk. 

- Őszintén szólva, nem hittem, hogy valaha is bejutunk ide Beth-el. Azok a nagydarabok ott a kapuban elég ijesztőek.- nevetgélt Ashley, én pedig szó szerint ittam a látványt. 

- Épp ez a lényeg. Volt idő, amikor olyan sok lesifotós volt itt, hogy ki sem tudtunk mozdulni, ami elég idegesítő. Így már nem fenyeget ez a veszély.- magyarázta Zayn, Ashley pedig megértően bólogatott. 

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Amíg Sophie-val felmentek elaltatni a kicsiket, Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott.

Talán igaza van. Ha most nem beszélek vele, lehet, hogy többet nem is lesz rá alkalmam. Elhatároztam, hogy ha lejön, félrehívom. De közben az is felmerült bennem, hogy ez nem-e gyors egy kicsit? Aztán megint csak Liam szavai jutottak az eszembe. Neki mindig igaza van, és mindig tudja, hogy mit kell tenni. Ez abban is megmutatkozik, hogy milyen régóta együtt vannak Danielle-lel. Tökéletesen működnek együtt.

Egy vígjátékot néztünk meg, nem is tudom, hogy mi volt a címe. Igazából nagyon nem is néztem a filmet, inkább azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani Ashley-nek. Komolyan mondom, lassan visszajön a tizenöt éves énem.
A filmnek - számomra túlságosan is hamar - vége lett, mindenki a saját szobája felé ment, én pedig most vagy soha alapon odamentem Ashley-hez.
- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.
- Komolyan?.- néztem rá meglepődve.
- Halál komolyan.- mondta.
- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld. 
Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, azonnal megcsókoltam, de amikor nem csókolt vissza, egyből elhúzódtam.
- Kérlek ne haragudj, tudom, hogy ez nagyon gyors volt.- féltem, hogy ezzel elveszíthetem őt.
Aztán a következő pillanatban valami olyat tapasztaltam, amire még álmomban sem gondoltam volna. Megcsókolt. Ő csókolt meg engem, még pedig durván és szenvedélyesen egyszerre. Levegő után kapkodtunk mindketten, amikor elváltunk.
- Ashley, lennél a barátnőm?.- kérdeztem zihálva.
- Niall, már az X-Factoros produkciód óta a barátnőd akarok lenni.- nevetett. - Tudod, nagyon régen volt már barátom. Csak egy volt, de az is megcsalt. Remélem, hogy benned bízhatok. És mi lesz a médiával, na meg a rajongókkal?.
- Velük nem kell foglalkoznod. Az az idióta pedig, aki megcsalt, nem is tudja, hogy mit veszített. - magamhoz húztam, és az illatát belélegezve homlokon csókoltam.
- Mennem kell. Majd reggel találkozunk. - kibontakozott az ölelésemből, és megcsókolt. - Jóéjt Niall.
- Jóéjt, Ashley.- mosolyogtam, és még visszahúztam magamhoz egy csókra.

Ashley

Örömömben azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam. Mikor Beth-el idejöttünk, még nem gondoltam, hogy a nap végére elmondhatom magamról, hogy Niall barátnője vagyok.
Azonnal rohantam Sophie szobájába, hogy beszámoljak neki mindenről. Már félig aludt, de miután mindent részletesen elmeséltem neki, együtt ugráltunk az ágyon sikongatva. Még szerencse, hogy Lily Beth-el aludt a vendégszobában. Gyorsan átmentem a holmijaimért, és átcuccoltam Sophie-hoz. Egész éjjel mást sem csináltunk, csak a történtekről beszéltünk, meg róla és Harry-ről. Örülök, hogy ráleltem egy ilyen csodálatos barátnőre, mint ő.