16. rész

Sziasztok.!
Meghoztam a részt, még akkor is, ha nem lettek meg a tetszikek.....hogy miért? Mert imádom írni ezt a történetet, és akkor is írnám, hanem lenne egyetlen olvasóm sem. :)
Hosszabb lett, mint az előző, és remélem, hogy jobb is. :)
A határokból kicsit visszaveszek, így 21 tetszik után fogom hozni a következő részt. A többi határ megmarad (feliratkozók, kommentek).
Szavazni továbbra is lehet, aki még nem tette meg, fontos lenne. :D 
Na pusszancs. :)

Sophie

Harry egész interjúját végighallgattam, és elmondhatatlanul büszke voltam rá. Ahogy megbeszéltük, nem kertelt, és mindent elmondott szóról szóra, ahogy történt. Mikor vége lett az interjúnak, meg mondom őszintén, hogy boldog voltam, mert tudtam, hogy Harry hamarosan hazaér. Oké, tudom hogy ez így furcsa, de ha egyszer annyira hiányzik... :) Most hogy így belegondolok, nem tudnám megmondani, hogy mikor szerettem bele pontosan Harry-be. Talán már akkor, amikor megláttam....fogalma sincs. Örülök, hogy végre lezártam a dolgot Tom-mal, nem is értem hogy hihettem, hogy lehet valami köztünk, főleg interneten keresztül. Sosem hittem az ilyen társkeresős oldalakban, most meg aztán már végképp nem. Ez is csak Teena hülyesége volt....Elég rég említettem már Teena-t, de nem véletlenül. Eléggé haragszom rá, mert miután vége lett a sulinak, egyszer sem keresett, pedig elvileg a legjobb barátnők voltunk, és be kell hogy valljam, ő volt az egyetlen barátnőm. Mindig annyit hangoztatta, hogy így sajnál minket, úgy sajnál minket, de úgy látszik, hogy ez is csak egy mese volt. De mindegy, azt sem értem, hogy minek rágódok én ilyeneken, hiszen jelenleg én vagyok a földkerekségen a legboldogabb.
Lily mocorogni kezdett, ezért boldogan sétáltam oda az ágyához, és megvártam, hogy kinyissa azokat a gyönyörű szemeit.
- Jó reggelt hercegnő!.- imádom neki azt mondani, hogy "hercegnő", mert számomra ő tényleg egy kis hercegnő. - Hogy vagy?.- kérdeztem tőle mosolyogva, és adtam egy puszit a homlokára.
- Jól.- törölgette a szemeit. - Mikor megyünk az oviba?
- Kicsim, ma szombat van. Nincs ovi, majd csak holnapután.- eltűrtem egy hajtincset a füle mögé.
Arcáról szomorúság tükröződött. Elképesztő, hogy mennyire szeret oviba járni, és a barátaival játszani. :) Egy ideig törtem a fejem, hogy mivel engesztelhetném ki, amikor eszembe jutott valami, aminek biztos örülne.
- Figyelj Lily, mit szólnál, ha most felöltöznél, utána pedig elvinnélek a játszótérre, és addig lennénk ott, amíg csak szeretnél.- néztem rá. - Miután hazajöttünk, medencézhetnénk, estére pedig talán még egy kis mekizés is belefér.- nevettem fel.
- Komolyan?.- csillant fel a szeme.
- Persze.- az én kishúgomnak mindent.
- Sophie, úgy imádlak.- ugrott a nyakamba.
- Én is kicsim, el sem tudod képzelni, mennyire.- öleltem át, majd egy könnycsepp gurult le az arcomon. - Na de ha azt akarjuk, hogy ez mind beleférjen a napba, akkor sietnünk kell.- töröltem le a könnycseppet, és már hoztam is Lily-nek az aznapra szánt ruháját.
A haját kettéválasztottam, és befontam neki mindkét oldalon. Imádom így a haját, olyan kis aranyos vele.
- Sophie!
- Igen?
- Harry is jöhet velünk?.- kérdezte kishúgom.
- Ő sajnos most nem ér rá, nincs itthon.- válaszoltam. - De legközelebb mindenképp.- mosolyodtam el, még akkor is, ha nem is mondtam teljesen igazat. Harry nem jöhet velünk, mert híresség, bármikor megjelenhetnek a lesifotósok és a rajongók, és le is bukhatnánk, mert nem hiszem, hogy kibírnám a közelében úgy, hogy ne érjek hozzá.
- Akkor jó.- válaszolt boldogan.
A konyhába mentem, hogy készítsek pár szendvicset, mert tudtam, hogy nem fogunk egyhamar szabadulni a játszótérről, főleg hogy azt mondtam Lily-nek, hogy addig maradunk, ameddig csak akar.
Közben leesett, hogy én még mindig pizsamában császkálok, ezért miután bepakoltam a szendvicseket, rohantam az emeletre. Úgy láttam, Lily lefoglalta magát, valami mesét nézett a TV-ben.
Azt hiszem, én pont az ellentéte vagyok az úgymond normális lányoknak, mert náluk az a baj, hogy kevés a ruha, és ezért nem tudják mit vegyenek fel, nekem viszont olyan sok ruhám van, hogy egyszerűen lehetetlen választani közülük. Azért nem kis feladat, mire összeállítok egy olyan szettet, ami színben és minden másban is passzol. Végül egy ujjatlanra és egy fekete farmerre esett a választásom.

A sminkelést nem vittem túlzásba, ahogy sosem szoktam, ezért csak a szokásosat tettem fel. Egy kis púder után szempillaspirál, és szemceruza.
Ezután végre indulhattunk.

Niall

Először nem nagyon esett le, amit Amy mondott. Egyszerűen nem tudtam elhinni, azt hittem, hogy csak viccel. Na jó, mégis kit akarok becsapni? Ki lenne az az ostoba, aki ilyennek viccelődik?
- Niall, én sajnálom.....azt hittem, hogy működni fog, ezért is vártam még egy ideig ezzel. De most már tényleg itt volt az ideje, hogy ezt elmondjam. - mondta.
- De...hiszen pár napja még azt mondtad, hogy szeretsz. Most meg idehívsz, és azt mondod, hogy már nem. Akkor hogy is van ez?.- tényleg nem értettem. Végig hazudott, és csak játszott velem?
- Valójában csak azt hittem, hogy szeretlek. Sőt, inkább próbáltam elhitetni magammal. Sajnálom, de ez nekem nem megy. - sóhajtott.
- Amy, kérlek őszintén válaszolj egy kérdésemre. - néztem mélyen a szemeibe, ő pedig bólintott, így folytattam.- Esetleg nem azért hagysz el, mert valaki belelóg a képbe? .- muszáj volt megkérdeznem, nem bírtam magamban tartani.
- Nem fogok hazudni, hiszen ezt kérted. Igen, megismerkedtem valakivel.- ezt úgy mondta, hogy egy pillantra sem nézett rám. - De ugye azért lehetünk barátok? Ígérem, hogy bármiben számíthatsz rám.
- Amy, kérlek ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez már több a soknál. Mégis hogy gondolod, hogy ezek után barátok lehetünk? Most is végig hazudtál. Azt mondod, azért hagysz el, mert nem szeretsz, bla bla bla, közben meg már ki tudja mióta megcsalsz. - fakadtam ki.
- Niall, én...- magyarázkodott.
- Tudod mit? Hagyjuk a fenébe...- álltam fel. - A legdurvább az, hogy én még ezek után is szeretlek. Én mindig kitartottam melletted, sosem tudtalak volna megcsalni. - már a bőgés határán voltam. - Viszlát Amy.- néztem rá utoljára, és becsuktam magam mögött a Nando's ajtaját. 

Sophie

Lily-vel nagyon jól szórakoztunk, egy kicsit visszamentem én is gyerek módba, amit csak lehetett, kipróbáltam. Persze én már nem bírom annyi ideig, mint a kishúgom, ezért hamar ki is dőltem, és inkább csak a padon ülve figyeltem.
A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, mosolyogva vettem fel.
- Szia Harry.
- Kicsim. Merre vagytok? Aggódom.- a hangja tényleg aggodalmat tükrözött.
- Csak Lily-t hoztam el a játszótérre. Tudod, hogy mennyire szeret az oviben, és mivel ma nem mehet, gondoltam ezzel feldobom a kedvét. - muszáj volt elmosolyodnom, tetszett, hogy Harry ennyire figyel ránk.
- Akkor jó.- hallottam, ahogy kifújja a levegőt. - De viszont siethetnétek, mert lassan beleőrülök a hiányotokba. - nem láttam ugyan, de tudtam, hogy mosolyog.
- Ez kölcsönös.- nevettem. - Sietni fogunk, már amennyire lehet. Fogalmam sincs, Lily mikor fog kidőlni. Képzeld, mindent kipróbáltatott velem.
- Nem semmi a kiscsaj. Pont ugyanolyan, mint a nővére.- ahw, hogy lehet valaki ilyen aranyos?
- Erre inkább nem mondok semmit.- fülig elpirultam. - Viszont jut eszembe, SMS-ben eltudnád nekem küldeni Danielle számát?
- Nocsak, mégis érdekel a tánc?
- Nem azt mondom, hogy érdekel, csak kiváncsiságból felhívnám. Még amúgy is kéne valami meló.
- Na, álljunk meg egy kicsit. Ha csak azért akarsz beszélni Danielle-lel, hogy legyen munkád, szó sem lehet róla, hogy megadom a telefonszámát. Tudod nagyon jól, hogy rám mindig számíthattok, sőt a többi srácra is.
- Tudom, Harry, de nem akaszkodhatunk egész életünkben rátok. - sóhajtottam.- És érdekel a tánc is. - nem hazudtam, tényleg így van, szívesen kipróbálnám magam újra. Viszont az is benne van a dologban természetesen, hogy pénz is kell, hiszen az milyen már, hogy Harry egyfolytában töm pénzzel?
- Jólvan, elküldöm. - enyhült meg. - De mégegyszer mondom, ha bármi kell, csak szólnod kell.
- Tudom. És köszönöm.
- Siessetek kicsim, és vigyázzatok magatokra. Csókollak.- mondta, és le is tette a telefont.
Teljesen le voltam sokkolva. Annyira szeretem Harry-t, hogy az valami hihetetlen, még akkor is, ha ezt így még nem mondtuk ki egymásnak. És az, hogy kicsimnek szólít....hát az felfoghatatlan. Harry Styles pont engem választott...hát még hozzá kell szoknom a gondolathoz. :)

15. rész

Sziasztok. :)
Azért hozom most így péntek késő este a részt, mert holnap reggeltől egészen vasárnapig nem leszek itthon. Hogy őszinte legyek most írtam meg az egészet, azért remélem, hogy olvasható. :D Köszönöm szépen a tetszikeket, és a kommenteket. A következő részt jöv. szombaton hozom. A feltételek még mindig maradnak. :D
Pusszii. :D
U.I.: Happy Birthday Nialler. <3
U.I.2.: Bocsánat, hogy rövidke..

Sophie

Elmondhatatlanul boldog voltam. Minden gondolatom Harry körül forgott, a közelében akartam lenni, de tudtam, hogy a kishúgom mellett a helyem. Semmit nem aludtam, még a szemeimet sem bírtam lecsukni. Hat órakor viszont támadt egy ötletem, amiről azt gondoltam, hogy egy hiper-szuper ötlet. Attól még, hogy nem lehetek Harry-vel, üzenetet írhatok neki. Nem tudtam, hogy ő alszik-e, vagy hasonlóképp van, mint én, de azért tettem egy próbát, és írtam neki egy SMS-t. Nem telt bele fél perc, azonnal jött is a válasz, amit mosolyogva olvastam el. Ezután neki álltunk skype-olni. Annyira jó volt látni, és még mindig félmeztelen volt. Egyfolytában nevettem, néha még be is kellett fognom a saját számat, hogy nehogy felébresszem Lily-t. Aztán nyolc órakor eljött az az idő is, hogy Harry-nek mennie kellett.

Harry

Muszáj volt elköszönnöm Sophie-tól, hiszen az interjú fontos volt nekem. Ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy tisztázhassam a dolgokat.
A szokásos módon rendbe tettem magam. Miután teljesen elkészültem, nem bírtam megállni, hogy ne nézzek át Sophie-hoz. Elég nevetségesen hangzik, hogy az előbb skype-oltunk, most meg már átmegyek hozzá, de most nincs sok időm, viszont ha az előbb mentem volna át hozzá, tuti, hogy ott ragadtam volna. Egy hajrázást követően bekopogtam az ajtón, ami szinte másodpercek alatt kinyílt. El kellett mosolyodnom, hiszen Sophie csak egy hosszabb pólóban és egy francia-bugyiban volt. Mondanom sem kell, hogy beindult a fantáziám.
- Szia édes.- nyomtam egy hosszú puszit a szájára.
- Mész is?.- biggyesztette le a száját.
- Muszáj.- pusziltam meg mégegyszer.
- Akkor legalább ne csak puszilgass.- nevetett, aztán a nyakamnál fogva magához húzott egy szenvedélyes csókra.
- Talán igazad van, ezt többször lehetne alkalmazni.- mosolyogtam, aztán egy újabb csók után elindultam.
London hatalmas, így másfél órámba telt, mire a rádióhoz értem. Mivel nem először jártam már ott, tudtam, hogy van egy hátsó bejárat, kifejezetten híres emberek részére. Ezért is nem jött velem Paul, mert egyedül is meg tudom oldani. Miután már a stúdiúban voltam, a műsorvezetővel ismerősként köszöntöttük egymást, aztán helyet foglaltam. Még mielőtt adásba kerültem volna, beszélgettünk egy keveset. Aztán véget ért Miley Cyrus We Can't Stop c. száma, és elkezdődött az interjú.
- Mint már említettem, a mai nap lesz egy sztárvendégünk, akiről még nem árultam el semmiféle ismertető jelet. Most viszont már itt van a stúdióban velem szemben a One Direction göndörhajú szívtiprója, Harry Styles. Szia Harry.- fordult felém mosolyogva. Igazából úgy kell eljátszanunk ezt az interjút, mintha most estem volna be, pedig már előtte rég beszélgettünk. - Hogy vagy? - tette fel az első kérdést. Igen, általában mindig ezzel kezdődik. 
- Köszönöm, jól. Most van egy kis szabadidőm, és ezt próbálom pihenésre használni.- válaszoltam.
- Igen, a minap le is "kapott" pár lesifotós, ahogy éjjel egy parkban sétálgatsz..- megmondtam, vagy megmondtam?
- Nálam ez is a pihenés egyik módja. Szeretek kikapcsolni, és erre a séta is nagyon alkalmas.
- Viszont a sétáláson kívül készült rólad pár másfajta kép is.- szegény srác bocsánatkérően nézett rám. Ez a munkája, sajnos ezeket a kérdéseket kell feltennie nekem.
- Igen?- kérdeztem vissza úgy, mintha nem érteném.
- Több olyan fotó is napvilágot látott, amin két fiatal lánnyal vagy. Mesélnél róluk egy kicsit, hogy kik ők?
- Igazából ezt a kérdést vártam.- nevettem el magam, de persze egyáltalán nem találtam viccesnek a helyzetet.- Egyáltalán nem fogok kertelni, végre szeretném tisztázni a dolgot, és remélem, hogy ezek után nem fognak ezzel nyaggatni. - Szóval Sophie-ról és Lily-ről van szó, akikkel a parkban találkoztam, ugyanis a szüleik kidobták őket. Egy padon ültek, és egyből arra gondoltam, hogy segítenem kell rajtuk, ezért haza vittem őket. Igen, mindenki tökéletesen hallja, haza vittem őket. Azóta is a One Direction házban laknak velünk, és nagyon boldogok, én pedig örülök, hogy segíthettem rajuk. A fiúknak sincs semmi ellenvetésük, szóval nagyon jól megvagyunk, már heten. .- elmosolyodtam a végén.
- Ez igazán kedves gesztus volt tőled. Most biztos büszkék rád a rajongóid. De gondolom vannak olyanok is, akik ezt nem annyira díjazzák...
- Ezt egyáltalán nem azért tettem, hogy bárkinek is imponáljak. Ha nem lennék úgymond híresség, ezt akkor is megtettem volna. Utálkozók pedig mindig voltak, vannak és lesznek, de próbálok nem törődni velük.
- Teljesen igazad van. Köszönöm szépen Harry, hogy eljöttél erre a rövidke kis interjúra.
- Én is köszönöm.
- Most pedig jöjjön egy Avicii szám. - mondta a műsorvezető, ezzel pedig én már nem voltam adásban.
Elköszöntem mindenkitől a stúdióban, majd megkönnyebbülve indultam haza, hiszen örültem, hogy végre tisztázhattam magam.

Niall

Feszülten ültem a Nando's-ban, és Amy-re vártam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar mondani. Kicsit furcsa lehet, hogy a Nando's-ban üldögélek, de mivel direkt lefoglaltam, egy árva lélek sem volt ott rajtam kívül, és a pincérlányon kívül, egészen addig, amíg Amy meg nem érkezett....
Mint mindig, most is gyönyörű volt. Miközben felém lépkedett, felálltam, hogy köszöntsem őt. Épp meg akartam csókolni, de ő eltolt magától.
Nem értettem, és magyarázatra várva néztem rá.
- Figyelj Niall, ne most...- mondta, aztán leült. Vele szemben én is helyet foglaltam, és még mindig kérdőn néztem rá. Elég rosszul esett, hogy már meg sem akart csókolni. Ennyira válságban van a kapcsolatunk?
- Azért akartam veled találkozni, mert valami fontosat szeretnék mondani. .- nézett rám.
- És mi lenne az?.- kérdeztem kiváncsian.
- Niall, én már nem vagyok beléd szerelmes....

14. rész

Sziasztok!
Szombatra ígértem a részt, ezért itt is van, mert meglettek a tetszikek. :)) 
Kinek hogy telt az első hét a suliban? Nekem eddig elég jól ment, bár már két dogán is túl vagyok....
Annyira de annyira jó kedvem van most, ugyanis holnap megyek megnézni a This Is Us-t. :) Alig várom már, totál be vagyok zsongva. :D Ezért is most összedobtam egy megszokottnál hosszabb részt. :) 
Úgy örülök, hogy már itt tartok a történetben. :) Imádom a Sophie-Harry részeket írni, ilyenkor totál beleélem magam a helyzetbe, ezért is ezek a részek mindig egy kicsit hosszabbra sikerülnek. Remélem nem bánjátok. :DD Előre szeretnék elnézést kérni, ha egy kicsit csöpögős.
A következő részt jöv. szombaton hozom, a feltételek nem változtak. :)
Pusszii. :))<33
U.I.: Oldalt szavazzatok, fontos lenne. :)

Sophie

A hazafele-úton nem nagyon szólaltunk meg, leginkább csendben néztünk magunk elé, csak Lily törte meg a csendet néha, és mesélt a napjáról. Amúgy Lily nagyon szeret oviba járni, szerencsére ezzel nincs gond, és sok barátja is van, aminek nagyon örülök.
Harry-vel mindenféleképpen tisztáznunk kell a dolgokat, ez nem maradhat így. Mindketten örlődünk - tudom, hogy Harry is - és miután megebédeltünk, és a lányok is hazamentek, beszélni fogok Harry-vel.
A házba belépve a fiúkat az asztalnál ülve találtam, és megpillantottam három lányt, akik terítettek. Egyikőjük egy szőke, fehérbőrű lány volt, a második lány ennek a teljes ellentéte. Barna haja hullámokban omlott a vállára, és a bőre is egy kicsit sötétebb volt. A harmadik lány is nagyon kedvesnek tűnt, neki is barna haja volt, és meseszép arca.
- Sziasztok.- köszöntem.
- Szia. Eleanor vagyok.- jött oda hozzám mosolyogva az egyik lány. Azonnal irigykedni kezdtem, hiszen gyönyörű volt.
- Szia, én Danielle vagyok.- adott két puszit a hullámos hajú lány. Meglepődtem, de viszonoztam a gesztust.
- Én pedig Perrie vagyok.- végül a szőke hajú állt elém.
- Nagyon jól néznek ki a kaják, biztos nagyon finomak. Ügyes vagy.- mosolygott Eleanor. - Mindig is szerettem volna jól főzni, de valahogy ez nem az én műfajom.- nevetett.
- Ha gondolod megtaníthatok pár könnyű kaját.- ajánlottam fel.
- Az nagyon jó lenne. Szerintem Louis is díjazná. Igaz, kicsim?.- adott egy csókot az említett fiúnak. Szóval Eleanor Louis barátnője. Azt már tudtam, hogy Liam barátnője Danielle, ebből pedig kizárásos alapon kitalálhattam, hogy Perrie Zayn barátnője. 
- Hogy bírod elviselni?.- néztem nevetve a lányra.
- Hidd el, őt sem kell félteni.- válaszolt gyorsan Louis. Elmosolyodtam, mert nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy a lányok is ilyen kedvesek.
- És ki ez a kis csöppség? .- guggolt le Perrie Lily-hez.
- Lily vagyok.- szólalt meg azon a kis cuki hangján.
- A kishúgom.- egészítettem ki mosolyogva.
- Nagyon aranyos.- nézett rám a szőke lány.
- Hé, ehetnénk már?.- kiáltott oda Niall, aki mint egy kisóvodás, már az asztalnál ült.
- Nyugalom, haspók.- veregettem meg a vállát nevetve.

oké, tudom hogy itt Perrie nem szőke, de képzeljétek szőkének. :)))

Lily-t az asztalhoz ültettem, majd miután már mind az öt fiú is elfoglalta a helyét, a lányokkal elkezdtük kihordani a kajákat. Evés közben beszélgettünk, még akkor is, ha nem illik, de szerettünk volna többet megtudni egymásról.
- És hogy találkoztatok a fiúkkal?.- kérdezte Danielle, miközben a konyhában pakoltunk, én személy szerint mosogattam.
Mivel szerintem a lányoknak illik tudni az igazságot, ezért nem hazudtam, mindent pontosan ugyan úgy meséltem el, ahogy az történt.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez egy ilyen kényes téma.- nézett rám sajnálóan Dani.
- Nem az.- mosolyogtam rá, nyugtatásképp. - Már nem érdekel, lezártam ezeket a dolgokat magamban. Innentől kezdve az apám nem az apám. Szerencsére Lily nem is keresi, amit nem csodálok, hiszen alig találkoztak, és nem is foglalkozott vele. Harry-nek örökké hálás leszek, amiért elhozott ide minket, és a többi srácnak sem lehetek elég hálás, hogy befogadtak.
- Sajnálom.- mondta Perrie.
A továbbiakban csatlakoztunk a fiúkhoz, akik Lily-t szórakoztatták, pontosabban Louis a földön hevert négykézláb, Lily a hátán, Liam fogta Lily kezét, hogy le ne essen (hála égnek, hogy van köztük egy értelmesebb is :)), a többiek meg csak dőltek a röhögéstől. Végül én is elnevettem magam, ahogy a lányok is.
Nagyon jól elvoltunk, mesét néztünk (Lily kedvéért), de ahogy elnéztem, a többiek is élvezték :) beszélgettünk, nevettünk, de mivel már későre járt, Lily-t megfürdettem, aztán elaltattam. Egy puszit nyomtam a homlokára, aztán visszamentem a társasághoz, ugyanis a lányok még mindig itt voltak. Viszont már nagyon szerettem volna Harry-vel beszélni....
- Amúgy mivel foglalkozol, Sophie?.- kérdezte Eleanor.
- Jelenleg nincs munkám, nemrég érettségiztem. - válaszoltam.
- Sophie nagyon jól táncol.- kacsintott rám Liam. Mérges pillantással néztem rá, ha a tekintettel ölni lehetne, Liam már nem lenne köztünk. 
- Tényleg? Ha gondolod szólhatok az érdekedben a főnökömnek. Az X-Factorban szoktam táncolni.- mosolygott lelkesen.
- Hát nem is tudom.....- egyáltalán nem akartam leégetni magam, vagy ezer éve nem táncoltam. Fogalmam sincs, hogy jött az Liam-nek, hogy jól táncolok, mikor még sosem látott.
- Naaaa.- noszogatott Harry.- Csak próbáld meg, és ha nem megy, még visszaléphetsz.
- Legyen.- adtam be a derekam.
- Juj de jó.- ugrott a nyakamba Danielle.
- De tényleg csak megpróbálom.- mondtam, mielőtt túlságosan beleélte volna magát.
- Úgyis imádni fogod.- nevetett.
- És ti mivel foglalkoztok?.- kérdeztem a másik két lánytól.
- Én modellkedem. - mosolygott Eleanor
Ezen meg sem lepődtem, hiszen El-nek tökéletes az alakja, és az arca is gyönyörű.
- Én énekelek egy bandában. Little Mix a neve.- válaszolt Perrie is.
- Nagyon gáz, ha még nem hallottam rólatok?.- néztem a szőkére.
- Ugyan Sophie, hogyan lenne már gáz? Még rólunk sem hallottál azelőtt, pedig szinte a karrierünk csúcsán vagyunk. Ugyan.- legyintett viccelődve Louis, ezzel meglőzve, hogy Perrie válaszolhatott volna.
- Jól van, na.- vágtam szomorú fejet. A többiek elnevették magukat.
A lányok éjfél körül mentek el, én pedig mint valami őrült, úgy rontottam rá Harry-re.
- Beszélhetnénk?.- kopogás nélkül léptem be a szobájába. Nem nyújthattam valami szép látványt, hiszen a sok futkozástól ziháltan vettem a levegőt (nagy a ház, szoknom kell). Viszont ő annál jobban nézett ki. Egy szál boxerben volt, a haja pedig a szokásosnál is kócosabb volt.
- Persze, gyere be.- mosolygott, gondolom észrevette a zavartságomat. Ő persze élvezte a helyzetet.
- Szeretném, ha előtte magadra vennél valamit.- indultam volna kifele. Igen, csak volna. Csuklómnál fogva húzott vissza, és olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a homlokunk összeért. Ugyanazt az érzést éreztem, mint a kocsiban. Totál lefagytam, és még gyorsabban kezdtem venni a levegőt, ha ez egyáltalán lehetséges volt.
- Miért kéne felöltöznöm? Nem látsz olyat, amit nem szabadna.- mosolygott. Még mindig ugyanúgy álltunk, bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elszakadni tőle. Ahogy meleg bőréhez hozzáért a kezem, az valami varázslatos volt.
- I-igazad van.- dadogtam, aztán finoman eltoltam magam tőle. Ő még mindig csak mosolygott, én pedig éreztem, hogy teljesen elönt a pír.
- Szóval akkor beszélhetünk?.- kérdeztem.
- Persze. Miről lenne szó?.- leült az ágyra. Mutatta hogy én is üljek le mellé, ezen egy másodpercet sem gondolkodtam.
- Hát a mai napról. Úgy értem...arról, ami a kocsiban történt.- próbáltam értelmesen elmagyarázni.
Elmosolyodott.
- Áh, értem. Őszintén szólva élveztem.- kacsintott.- Nagyon is.- simított végig az arcomon.
Mielőtt újra elgyengülhettem volna, megfogtam a kezét, és elemeltem az arcomtól.
- De Harry!.- kiáltottam fel. - Engem nem az érdekel, hogy élvezted-e vagy sem. Az érdekelne, hogy miért csináltad? .- észre sem vettem a nagy magyarázásban, hogy felálltam. - Holnapra tele lesz velünk az internet, minden újság címlapján az lesz, hogy megcsókoltál. Vagy ki tudja, lehet hogy már most mindenhol mi vagyunk.- kiabáltam tovább, de ő csak türelmesen hallgatott, szerintem arra várt, hogy fejezzem már be, de nekem még volt egy kérdésem, ami talán a legfontosabb.- És...miért mondtad azt, hogy "szeretném, ha ez nem itt érne véget"?.- ezt már halkan kérdeztem.
- Ennyi?.- kérdezte.
- Azt hiszem.- sóhajtottam, majd visszaültem mellé.
- Először is nem hiszem, hogy én csókoltalak meg téged. Honnan tudhatod, hogy nem te csókoltál meg engem? Olyan egyszerre történt. Nem érdekel, hogy tele lesz velünk minden, vagy már tele van, rohadtul leszarom, mert ez az én életem, felnőtt férfi vagyok és azt csinálok, amit akarok, senkinek semmi beleszólása. És hogy miért mondtam azt a végén? .- nézett a szemembe, és megfogta a kezeimet. - Mert komolyan gondoltam. Nem szeretném, ha ez véget érne.
Hosszú hallgatás után végre megbírtam szólalni.
- De Harry, miért? Miért kínzol?
- Kínozlak? Ezt hogy érted?.- nézett rám érdeklődve. Azt hiszem, ezzel teljesen elárultam magam. - Csak nem te is....?.- elgondolkodott, de nem folytatta, pedig pontosan tudtam, hogy mire gondol.
- De igen. Az Isten szerelmére, Harry Styles, vedd már észre, hogy totál beléd estem.- és itt volt az a pont, hogy könnyezni kezdtem.
- É-én nem tudtam. Csak sejtettem. Vagyis reméltem.- most az először láttam Harry-n, hogy fogalma sincs, mit mondjon.
- Nem tudom hogy történt. Talán a legelején, amikor ide hoztál minket. Ahogy tudtál, mindig segítettél, és Lily-vel is úgy bántál, ahogy még férfi nem bánt vele. És ez tetszett, mert szüksége volt rá. - szipogtam.
- Hé.- suttogta, és felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.- Velem is ugyanígy volt. Megláttalak, és tudtam, hogy kellesz nekem.- elmosolyodott, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- És akkor most mi lesz?- kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet.
- Tisztázzunk valamit. .- komolyodott el. - Eddig mindig oda figyeltem, hogy mit csinálok, nehogy bármibe is beleköthessenek az emberek. Nem néztem rá egy lányra sem, mert tuti azt is leírták volna. De most eldöntöttem, hogy többet nem adok mások véleményére, úgy élem az életem, ahogy akarom. És most veled és Lily-vel akarom élni az életem.- egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. - Igazából alig vártam már, hogy végre megkeress, és hogy megmagyarázhassam az érzéseimet. Amikor megláttalak, majd kiugrottam a bőrömből, mert tudtam, hogy végre pontot tehetek az "i"-re. Tehát csak annyit szeretnék kérdezni, hogy Sophie Lemmer, lennél a barátnőm?.- erre a kérdésre megint elkezdtem a bőgést, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Ebbe a csókba megpróbáltam mindent beletenni. Azt, hogy mit érzek iránta, és hogy milyen régóta várok erre a kérdésre.
- Ezt igennek vehetem? .- kérdezte, miután elváltunk egymástól.
Újból megcsókoltam, hogy térjen már észhez.
- Szóval igen?- mosolygott. Tudtam, hogy most már csak játszik, de megadtam neki az örömöt, és akárhányszor megkérdezte, mindig csak egy csókkal válaszoltam. Nem tudtam megunni, lehetetlen volt. Ahogy csókol, az leírhatatlan. Pillanatok alatt az ágyon elterülve feküdtem, Harry pedig felettem volt, úgy csókolóztunk. Nem akartam elhamarkodott döntést hozni, ezért amikor Harry még csak a derekamat simogatta, abba még nem szóltam bele, de amikor már elkezdte felfelé húzni a pólómat, megállítottam.
- Ne haragudj.- nézett rám megrémülve.
- Semmi baj, csak nem akarok ennyire sietni.- mosolyogtam rá bíztatóan.
- Én várok.- kacsintott.
- Kérhetek valamit?
- Amit csak akarsz.- puszilta meg a homlokom, majd legurult mellém. 
- Szeretném, ha ezt még egyenlőre senkinek sem mondanánk el. Még a fiúknak sem.
- Mondtam, hogy nem érdekel a mások véleménye, de kérésed számomra parancs. De azt tudnod kell, hogy nagyon nehéz lesz megállnom, hogy ne érjek hozzád..- nevetett.
Nagyjából hajnali négy körül mentem vissza a szobámba. Egészen addig beszélgettünk, csókolóztunk, beszélgettünk, csókolóztunk és beszélgettük. :) Nem akartam, hogy Lily reggel úgy ébredjen, hogy nem vagyok mellette. Egyáltalán nem voltam fáradt, ezért még egyszer - és eldöntöttem, hogy utoljára - felmentem arra a társkereső oldalra, hogy elköszönjek Tom-tól, hiszen bármennyire is szimpatikus volt nekem, Harry most mindennél fontosabb, és nagyon szeretem. Elég rég beszéltünk már, és ahogy láttam, nem is írt nekem, ezért eldöntöttem, hogy én sem fogok írni neki, csak szimplán töröltem magam az oldalról.
Viszlát Tom.!

Information...

Sziasztok!
Nem résszel jöttem, mert egyrészt még nem lettek meg a tetszikek, másrészt pedig már elkezdődött az iskola is ): Ezért mivel nincs annyi időm már, mint azelőtt, kitaláltam, hogy a részeket szombatonként fogom hozni. Persze csak akkor ha a tetszikek vagy a komik, vagy a feliratkozók meglettek.!
Ennyi lenne...
Pussszz <33