21.rész

Sziasztok!
Ismét nem kaptam meg a 18 tetsziket, de mivel annyira szeretlek titeket, megírtam a részt. A kommenteket viszont köszönöm, abból a szokásosnál is többet kaptam. :)
Remélem, hogy a rész nem lett túl depis, de valami újdonságot akartam, és ezt ti is megszavaztátok. :) Miközben olvassátok, majd megértitek, hogy mire gondolok :)
A mostani szavazás úgy áll, hogy legyen emlékeztető, így most lett is. Nem akarok rizsázni tovább, jók legyetek, pusszancs. :)

Emlékeztető!
Ashley
Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel.
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után.
Niall
Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.
A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam.
- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá.

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott. 

- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.

- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld.   

Ashley

Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam.

Tudom, egy kicsit hosszúra sikeredett ez az emlékeztető, de maga a rész sem volt rövid. Azért megpróbáltam összeszedni a legfontosabbakat! :) Most pedig jöhet a friss rész. :)

 Sophie

Mondanom sem kell, hogy nagyon örülök Ashley-nek és Niall-nek. Egyrészt azért, mert szerintem nagyon összeillenek, a vörös és a szőke mindig tökéletes, másrészt azért, mert végre Niall-t boldognak látom, Ashley-nek pedig teljesült az álma. 

Az éjjel szinte nem is aludtunk, de muszáj volt felkelnünk, mert Lily és Beth már reggel 7-kor virrasztottak. 

Felöltöztettük őket, aztán kitalálták, hogy legózni akarnak. Ezt kihasználva Ashley-vel mi is felöltöztünk. Mivel nem hozott váltóruhát, én adtam neki, de ezt szívesen tettem, mert egyszerűen annyi ruhám van, hogy nem hiszem, hogy valaha is hordani fogom mindet. 

Én egy fekete-fehér pulcsit vettem fel fekete farmerral. 

Lily már szinte könyörgött, hogy engedjem át egy kicsit Beth-ékhez. Mivel Ashley-nek sem volt ellenvetése, így megengedtem. Miután kikísértem őket, a konyhába mentem, hogy készítsek egy kis reggelit, de megpillantottam Harry-t és Niall-t, amint nevetve beszélgetnek. Nem akartam közbeavatkozni, ezért inkább az ajtóból figyeltem őket. Nem szokásom kihallgatni mások beszélgetését, de nagyon érdekelt, hogy miről van szó, főleg hogy a barátom is része a beszélgetésnek. 

- Gratulálok haver, jó végre boldognak látni.- veregette meg Harry Niall vállát. - Durva volt, amikor bezárkóztál a szobádba, és még kajálni sem jöttél elő.

- Megviselt a szakítás, de úgy érzem, hogy Ashley mellett végre boldog lehetek. És hála Sophie-nak is, nélküle még lehet, hogy mindig a szobámban kuksolnék.- mondta komolyan a szőkeség. Ezen muszáj volt elmosolyodnom, ritkán hallok dicséretet magamról, és bevallom, hogy ez most jól esett. 

- Hát igen, Sophie egy angyal.- vörösödött el Harry, a pulzusom pedig az egekbe szökött. - Na de mesélj már, hogy is jöttetek össze ilyen hamar?

Figyelmesen hallgattam tovább a beszélgetést, mert ez engem is érdekelt. Természetesen Ashley mindent elmesélt, de jó lenne hallani Niall szemszögéből is. 

A szőke nem habozott, azonnal boldogan mesélni kezdett. 

- Liam észre vette rajtam, hogy egyfolytában bámulom Ashley-t, és azt tanácsolta, hogy mondjam el neki az érzéseimet. Mivel Liam-nek szinte mindig igaza van, így azt tettem, amit mondott. Mikor lehetőségem volt rá, félrehívtam, és mindent elmondtam neki. És valamilyen csoda folytán ő is így érez irántam.- mosolygott magabiztosan Niall. 

- Hű haver, ez nem semmi. Azért a mi kapcsolatunk nem indult ilyen egyszerűen Sophie-val.- sóhajtott egyet a barátom. Nem értettem ezt a kijelentést. Tökéletesen emlékszem, hogy kezdődött. Amikor Lily-ért mentünk az óvodába, megcsókoltuk egymást, majd Harry szerelmet vallott nekem. Itthon pedig ugyanezt én is megtettem. Most ebben mi nem egyszerű? Még figyelmesebben hallgattam a beszélgetést. 

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Én...- dadogott.- Sophie, nagyon sajnálom. 

- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy sajnálod vagy nem sajnálod, azt kértem, hogy magyarázd meg ezt az egészet.

- Azt hiszem, én most megyek.- suttogta Niall, aztán kislisszolt. 

- Figyelek.- karba tettem a kezem, és Harry szemébe néztem, amiből most eltűnt az a szokásos csillogás, és most szomorúságot tükrözött.

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Végig te voltál Tom?.- a könnyeim patakokban kezdtek lefolyni az arcomon. - Végig hazudtál? Hogy voltál képes azt eltitkolni? .- zokogtam.
- Sophie...én csak féltem, hogy elhagysz. Nem akartalak elveszíteni. El sem tudod hinni, hogy milyen boldog voltam, amikor kiderült, hogy azt a lányt hoztam haza, akibe beleszerettem a társkereső oldalon. Az egész olyan lehetetlennek tűnt, nem is értem, hogy történhetett ez meg, de úgy érzem, hogy ez életem legnagyobb csodája..- a kezem után nyúlt, de én elhúztam.
- Féltél, hogy elhagylak? Szerintem meg tudtuk volna beszélni, sőt, lehet hogy egy jót nevettünk volna rajta, hogy ez mekkora véletlen. De így....most már félhetsz, hogy elhagylak.
- Tessék?
- Nem tudom, Harry, hogy ezt megtudom-e bocsátani. Még akkor is, ha az életemnél is jobban szeretlek.- már szinte fuldokoltam a sírástól. Borzasztó nehéz volt feldolgozni. - Harry, egy tartós kapcsolat alapja a bizalom.
- Tudom, de nem volt erőm ezt elmondani.- sóhajtott. - Kérlek, bocsáss meg nekem.- a szívem szakadt meg, amikor Harry szeme könnybe lábadt, de mégis annyira haragudtam rá.
- Te akkor is képes voltál irogatni nekem azon az oldalon, amikor már itt voltam a házban. Emlékszem, hogy nem tudtam aludni, és felmentem az oldalra, ahol Tom is fent volt, vagyis te....El sem hiszem, hogy a másik szobából írtál. - vettem egy nagy levegőt, majd folytattam.- Őszintén szólva én is kezdtem szerelmes lenni, és annyira vágytam egy képre, vagy arra, hogy elkérd a telefonszámom....és Harry....miattad lemondtam róla, és kitöröltem magam az oldalról. De már kezdem érteni, hogy miért volt olyan egyforma a gondolkodásmódotok. Hiszen Harry és Tom ugyanaz a személy....jézusom, ezt még meg kell emésztenem. Végig beléd voltam szerelmes....
- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. A nappaliban ott ült a négy srác, és kiváncsi pillantásokkal néztek rám, de velük sem tudtam most foglalkozni.
Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem. Út közben eszembe jutott, hogy Danielle-nek megígértem, hogy ma elmegyek a táncórára, ezért gyorsan tárcsáztam. Közben fogtam egy taxit, mert nem lenne jó, ha holnap velem lenne tele az újság, és mindenki erről csámcsogna.
- Szia Sophie.- köszönt boldogan Danielle. 
- Szi-szia. - köszöntem még mindig zokogva.
- Hé, mi a baj?.- kérdezte, de úgy éreztem, hogy ezt most nem tudom elmagyarázni.
- Ígérem, hogy majd elmondom. Most csak azért hívlak, hogy visszamondjam a mai táncórát. Megtennéd, hogy kérsz nekem egy másik időpontot?
- Természetesen.- mondta.
- Köszönöm szépen, és ne haragudj- aztán már ki is nyomtam a telefont. Újra hatalmába kerített a sírás, és egészen az úticélomig hangosan bőgtem, még az sem érdekelt, hogy a taxisofőr egyfolytában engem nézett a visszapillantó tükörben.