20. rész

Sziasztok!
20. rész!! El sem hiszem...éppen ezért egy jó hosszú részt dobtam most össze nektek, remélem nem feleslegesen. :)
Köszönöm szépen a tetszikeket, ugye hogy nem olyan nehéz összehozni azt a 18-at? :)
Úgy gondoltam, hogy ebben a részben egy kicsit beleleshettek más szereplők "gondolataiba" is, nem csak a főszereplőjébe.
A következő részről még fogalmam sincs, megpróbálom valahogy összehozni jöv. szombatra, mert ugye újra elkezdődik az iskola (-.-) vele együtt pedig a tanulás is. Kiráz a hideg, ha rágondolok. Bezzeg a szünetek olyan hamar elmennek. :(
Köszönöm azt is, hogy oldalt szavaztatok egy kérdésemre, ennek is lesz majd jelentősége, ígérem. :) Most viszont vagy egy újabb kérdésem, örülnék, ha szavaznátok erre is. :)
Nem is tudom mit mondhatnék még, ilyenkor általában mindent elfelejtek....ja igen, a legfontosabbat majdnem kihagytam. A SOML klipje holnap fog kijönni (VÉGRE), én már alig várom. Ami azt illeti, én hétfőn, és szerdán is egész nap itt ültem a gép előtt, és halálra izgulva magam vártam a klipet....feleslegesen. Nem tudom, hogy ki találta ki ezeket az időpontokat, de az elmehet a p*csába, mert nem egyszer lettem ideges.:s
Az hiszem, hogy ennyi...a határokat tudjátok, de oldalt is kint van. :)
Na pusz.<3

Ashley

Amikor a telefonom megcsörrent, és a kijelzőn megláttam Sophie nevét, nem számítottam arra, hogy azt fogja mondani, hogy menjünk el hozzájuk Beth-tel. Előbb gondoltam volna arra, hogy visszamondja az egészet, hiszen sztárokkal él együtt, nem pedig hétköznapi emberekkel.
Azonnal elkezdtem izgulni, mert folyton csak az járt a fejemben, hogy végre láthatom Niall-t személyesen is. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden lány álma egyszer találkozni a fiúkkal, és nekem ez az álom most valóra válik. Örökké hálás leszek ezért Sophie-nak.
Természetesen a legtöbbet azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, hogyan sminkeljem ki magam, és mit kezdjek a hajammal. De először is letusoltam, és megmostam a hajam.
A gardróbszekrényem előtt állva arra jutottam, hogy nem fogok nagyon "csicsás" ruhákat magamra aggatni, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Valami szolidabbat kerestem, ami gyorsan a kezembe is akadt. Kék ujjatlan, farmer nadrággal, szerintem tökéletes.

Megszárítottam a hajam, kettéválasztottam, majd két oldalon eltűztem. A sminkeléssel nem húztam az időt, csak szempillaspirált és szájfényt használtam. A fülembe egy majdnem vállig érő fülbevalót raktam, a nyakamba pedig medálos nyakláncot akasztottam.
Ezután elkészítettem Beth-t is, majd belebújtam a szandálomba, kézbe fogtam a táskámat, felraktam a napszemüvegemet, aztán indulhattunk is. Beth nagyon boldog volt, hogy újra találkozhat Lily-vel, végig ugrándozott mellettem. A gyomorgörcsöt leszámítva én is boldog voltam. :)
Sophie pontosan lediktálta, hogy hova is kell mennünk, bár szerintem magunktól is könnyedén oda találtunk volna, mert ekkora ház nem sűrű fordul elő Londonban, többet látni társasházakat.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember dolgozik azon, hogy ilyen gyönyörű legyen a kert és az udvar.
A kapuban két "nagy ember" állt, gondolom azért, hogy elüldözzék a lesifotósokat és a mindenre képes rajongókat. Különben szerintem semmi nyugalmuk nem lenne itt.
- Jó napot, Sophie hívott meg minket ide.- mondtam az egyik nagydarabnak.
- Megkérdezhetem, hogy hívják?.- nézett rám mogorván.
- Az én nevem Ashley, ő pedig a kishúgom, Beth.- magyaráztam.
- Ó, menjenek csak beljebb, Sophie már nagyon várja magukat. - a tekintete meglágyult, és elmosolyodott. - És kérem ne haragudjanak, de sosem lehet tudni.- szólt utánunk.
- Ugyan, hiszen ez a munkája.- mosolyogtam rá, most már sokkal higgadtabban.
A másik nagy ember kinyitotta előttünk a kaput, így már beljebb mehettünk. Örültem, hogy végre túljutottunk ezen az "óvintézkedésen".
Kopogtattam a bejárati ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Sophie-t pillantottam meg, aki ragyogó mosolyt villantott felém. Gyönyörűen nézett ki.
- De jó, hogy megjöttetek.- terelt minket beljebb. Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A ház olyan csodálatos kívülről, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél csodálatosabb már nem is lehet, pedig igen, belülről még szebb. Lily közben felbukkant, és azonnal el is tűnt Beth-tel.
- Ismerős reakció.- nevetett Sophie.
- Hát ez mesés.- szólaltam meg először. 
- Tudom. Na gyere, bemutatlak a fiúknak.- kezdett befelé húzni.
- Várj. - torpantam meg. - Úgy félek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.- bíztatóan megszorította a kezem.- Mellesleg Niall újra szingli.- suttogta.
- Na ne.- döbbentem le teljesen. - Úristen.- kaptam a számhoz a kezem.
- Szabad a pálya.- kacsintott. - Na de gyere már, Louis mindjárt megy Eleanor-hoz, de téged még megvárt, mert nem akart bunkónak tűnni. - wow, ez nem semmi, Louis Tomlinson megvárt - gondoltam magamban. Még csak nem rég jöttünk, de az már hányadik sokk?
A nappaliba érve megpillantottam mind az öt srácot, a szívem pedig abban a pillanatban a lehető leggyorsabban kezdett el verni. Érkezésünkre felénk kapták a fejüket, én pedig zavaromban nem is tudtam, hogy mit csináljak.
- Sziasztok.- a köszönés mellett döntöttem.
- Szia.- köszöntek egyszerre.
- Louis vagyok.- nyújtott kezet (!) a répafiú.
- Én Ashley vagyok.- mosolyogtam rá. - Nem szükséges bemutatkoznotok, tudom a neveteket.- néztem körbe zavartam.
- Ó, ne haragudj. Akkor úgy látszik, hogy csak Sophie az egyetlen ezen a bolygón, aki nem ismert minket.- nevetett fel.
- Hé.- Sophie játékosan belebokszolt Louis vállába.
- Pedig így volt.- szólalt meg Niall. Ó, az én Niall-em. Annyira édes, hogy azt megfogalmazni nem lehet. A pillangóim életre keltek a hasamban.
Természetesen az összes srác oda jött hozzám, és köszönt, ami nagyon kedves volt tőlük. Niall-en látni lehetett, hogy megviselte a szakítás, de ezt próbálta leplezni.
Louis, ahogy Sophie mondta, hamarosan elment.
- Sophie azt mondta, van egy kistestvéred. Nem hoztad el?.- kérdezte Zayn, miután mindenki leült a kanapéra, és szó szerint én kerültem a középpontba. Záporoztak hozzám a kérdések.
- Dehogynem. Azt hiszem, Lily-vel játszanak valahol.- válaszoltam.
- Haver, de hülye vagy, ez tök egyértelmű.- röhögte ki Harry Zayn-t.
- Biztos vagyok benne, hogy te sem tudtad.- védte meg Zayn-t Liam.
Harry zavarba jött, és inkább meg sem szólalt. Egyébként Harry nagyon aranyos srác, látszik, hogy mennyire szereti Sophie-t, el sem akarja engedni maga mellől. Mint megtudtam, csak délelőtt jelentették be, hogy együtt vannak.
Miután már rengeteg kérdésre válaszoltam, Niall előrukkolt egy ötlettel. 
- Nincs kedvetek medencézni?
Mindenki igennel felelt, aztán rám néztek.
- Nincs fürdőruhám.- mondtam.
- Nekem rengeteg van, választhatsz közülük. - mosolygott rám Sophie, aztán már meg is fogta a kezem, és húzni kezdett maga után. A szobája Lily-vel egyszerűen gyönyörű, és akkora, hogy egy kisebb lakás is kijönne belőle. Amit az ember eltudni képzelni, minden megtalálható benne. A gardróbszekrény pedig....hát azt hiszem, hogy minden lány álma egy ilyen.
Sophie-nak igaza volt, tényleg rengeteg fürdőruhája van.
- Melyik a kedvenced? Nem szeretném pont azt kiválasztani.
- Nincs kedvencem, úgyhogy nyugodtan felveheted bármelyiket.- mosolygott.
Hamarosan meg is találtam a nekem valót. Egy párducmintás, nyakba akasztós akadt a kezembe. Sophie egy fekete-fehér csíkosat választott, ami igazán jól állt neki.

Megkerestük Lily-t és Beth-t, majd rájuk is adtunk egy fürdőruhát. Nagyon izgultam, amikor a lépcsőn lefelé tartottunk, hiszen mégiscsak egyszerre négy srác fog fürdőruhában látni. De legjobban Niall reakciója aggasztott. Sosem voltam megelégedve a testemmel, és ez szerintem mindig is így lesz. Látva Sophie önbizalmát, és a mosolyt az arcán, megpróbáltam én is erőt venni magamon. 

Niall

Jó mókának tűnt ez a medencézés, de elsősorban nem ezért vetettem fel az ötletet. Ez a lány, Ashley megfogott, de hogy mivel, arra nem jöttem rá. Igyekeztem ezt nem kimutatni a többiek előtt, de nehéz volt nem rajta tartani a szemem. Egyszerűen gyönyörű, ez nem kétséges. Szóval miatta hoztam fel a medencézést. Lehet rám azt mondani, hogy perverz disznó vagyok, de muszáj őt megnéznem bikiniben is.

Épp a srácokkal pakolásztunk egy kicsit a kertben, kivittünk egy csomó üdítőt, meg nasit, amikor megláttam őket, hogy jönnek ki hozzánk. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam. Tökéletes teste van, bár láttam rajta, hogy zavarban van. 

- Hé haver, ne ilyen feltűnően.- szólt oda nekem Liam. Mérgesen néztem rá. Hát lebuktam, eddig tartott.

Hamarosan már mindenki a medencében volt, és nagyon jól éreztük magunkat. A csöppségek is boldogan játszadoztak és fröcskölték egymást. Mikor már elfáradtunk, és teljesen kiáztunk, kiültünk a medence szélére, és chips-et ettünk, miközben beszélgettünk. Időközben Louis is visszajött, és csatlakozott hozzánk. 

- Őszintén szólva, nem hittem, hogy valaha is bejutunk ide Beth-el. Azok a nagydarabok ott a kapuban elég ijesztőek.- nevetgélt Ashley, én pedig szó szerint ittam a látványt. 

- Épp ez a lényeg. Volt idő, amikor olyan sok lesifotós volt itt, hogy ki sem tudtunk mozdulni, ami elég idegesítő. Így már nem fenyeget ez a veszély.- magyarázta Zayn, Ashley pedig megértően bólogatott. 

Később mind visszaöltöztünk, Louis pedig kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet. 

- Már későre jár, lassan haza kellene mennünk.- mondta Ashley. 

- Nincs kedvetek itt maradni?.- vetette fel Sophie. Olyan hálás voltam neki ezért. 

- Hát.. nem is tudom..- nézett körbe, én pedig csak szuggeráltam, hogy igen, igen, igen. 

- Légyszii.- Beth kiskutya szemekkel nézett nővérére. 

- Rengeteg üres szoba van még.- Sophie.

- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja. Nem akarom, hogy bármelyikőtök barátnője rossz néven vegye ezt. 

- Nyugodtan maradhattok.- mondta Zayn. 

- Köszönjük.- mosolygott Ashley felszabadultan. 

Amíg Sophie-val felmentek elaltatni a kicsiket, Liam odajött hozzám, és azonnal faggatózni kezdett. 

- Ne is próbáld tagadni, láttam, hogy néztél rá.- nevetett. 

- Hé, ne nevess már. - korholtam. - Igazad van, tényleg tetszik. - vallottam be. 

- Össze kell jönnötök. 

- És mi van, ha én nem tetszem neki? 

- Te normális vagy? Minden mondata végén rád nézett.- hát én ezt nem vettem észre, de ha ez igaz, akkor ez nagyon jó hír. - Haver, ragadd meg az alkalmat.- veregette meg a vállamat, aztán ott hagyott.

Talán igaza van. Ha most nem beszélek vele, lehet, hogy többet nem is lesz rá alkalmam. Elhatároztam, hogy ha lejön, félrehívom. De közben az is felmerült bennem, hogy ez nem-e gyors egy kicsit? Aztán megint csak Liam szavai jutottak az eszembe. Neki mindig igaza van, és mindig tudja, hogy mit kell tenni. Ez abban is megmutatkozik, hogy milyen régóta együtt vannak Danielle-lel. Tökéletesen működnek együtt.

Egy vígjátékot néztünk meg, nem is tudom, hogy mi volt a címe. Igazából nagyon nem is néztem a filmet, inkább azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani Ashley-nek. Komolyan mondom, lassan visszajön a tizenöt éves énem.
A filmnek - számomra túlságosan is hamar - vége lett, mindenki a saját szobája felé ment, én pedig most vagy soha alapon odamentem Ashley-hez.
- Ashley, beszélhetnénk?
- Persze.- mosolygott rám.- Valami baj van?.- kérdezte már komolyabban.
- Nem dehogy. Csak tudod....nem is tudom, hogy kezdjem. - zavaromban a tarkómat vakartam. - Amikor Sophie mondta, hogy be akarja mutatni a barátnőjét, úgy voltam vele, hogy jó, kezet rázunk, aztán ennyi volt. De amikor megláttalak, teljesen megváltozott a véleményem. Egyszerűen....meg sem tudtam szólalni. A lényeg annyi lenne, hogy nagyon tetszel nekem, és kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz rólam.- mondatom végén kifújtam a levegőt.
- Niall, én....igazából amióta hallottam a One Direction-ről, az az álmom, hogy lássalak, és ez most megtörtént. Mindenkinek van kedvence, ahogy nekem is, és az enyém te vagy. - szégyenlősen elmosolyodott. - Mikor Sophie-val találkoztam, azt mondtam neki, hogy kérjen tőled nekem autogrammot.- nevetett fel.
- Komolyan?.- néztem rá meglepődve.
- Halál komolyan.- mondta.
- Szóval ez azt jelenti, hogy te is....szóval érted.
- Igen, azt jelenti Niall. Az első álmom már valóra vált, amikor megláttalak, de most már a második is, hogy így vélekedsz rólam. - a szemembe nézett, a lábam alól pedig kicsúszott a föld. 
Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, azonnal megcsókoltam, de amikor nem csókolt vissza, egyből elhúzódtam.
- Kérlek ne haragudj, tudom, hogy ez nagyon gyors volt.- féltem, hogy ezzel elveszíthetem őt.
Aztán a következő pillanatban valami olyat tapasztaltam, amire még álmomban sem gondoltam volna. Megcsókolt. Ő csókolt meg engem, még pedig durván és szenvedélyesen egyszerre. Levegő után kapkodtunk mindketten, amikor elváltunk.
- Ashley, lennél a barátnőm?.- kérdeztem zihálva.
- Niall, már az X-Factoros produkciód óta a barátnőd akarok lenni.- nevetett. - Tudod, nagyon régen volt már barátom. Csak egy volt, de az is megcsalt. Remélem, hogy benned bízhatok. És mi lesz a médiával, na meg a rajongókkal?.
- Velük nem kell foglalkoznod. Az az idióta pedig, aki megcsalt, nem is tudja, hogy mit veszített. - magamhoz húztam, és az illatát belélegezve homlokon csókoltam.
- Mennem kell. Majd reggel találkozunk. - kibontakozott az ölelésemből, és megcsókolt. - Jóéjt Niall.
- Jóéjt, Ashley.- mosolyogtam, és még visszahúztam magamhoz egy csókra.

Ashley

Örömömben azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Annyira boldog voltam, el sem tudtam hinni, hogy maga Niall Horan azt mondta, hogy gyönyörű vagyok....és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Még szép, hogy örömmel igent mondtam. Mikor Beth-el idejöttünk, még nem gondoltam, hogy a nap végére elmondhatom magamról, hogy Niall barátnője vagyok.
Azonnal rohantam Sophie szobájába, hogy beszámoljak neki mindenről. Már félig aludt, de miután mindent részletesen elmeséltem neki, együtt ugráltunk az ágyon sikongatva. Még szerencse, hogy Lily Beth-el aludt a vendégszobában. Gyorsan átmentem a holmijaimért, és átcuccoltam Sophie-hoz. Egész éjjel mást sem csináltunk, csak a történtekről beszéltünk, meg róla és Harry-ről. Örülök, hogy ráleltem egy ilyen csodálatos barátnőre, mint ő.