Oldalak

2013. december 14., szombat

23.rész

Sziasztok. :)
Végre sikerült megírnom egy részt, ami elég nagy erőfeszítésembe került, mert egyszerűen nem tudtam mit írni. Éppen ezért volt ez a "nagyobb" késés. Szó sincs arról, hogy be fogom zárni a blogot, mert imádom, csak most valamiért nem jött az ihlet.
Az előző szavazásban egyre többen szavaztatok arra, hogy ne legyen emlékeztető, tehát úgy döntöttem, hogy szerintem is felesleges. Plusz meló volt még a legfontosabb részeket összeválogatni, szóval inkább hagyjuk. Ha valaki elvesztette volna a fonalat, az olvasson vissza. ;)
Most viszont kiraktam egy új szavazást az új kinézettel kapcsolatban, örülnék, ha szavaznátok, de az eddigi visszajelzések eléggé pozitívak voltak, ami nagyon jó. :) A hátránya az új kinézetnek, hogy az eddigi összes tetszik eltűnt, így azt sem tudom, hogy az előző részhez mennyit kaptam, minden esetre köszönöm szépen annak, aki rákattintott. :D
Ez alatt a 3 hét alatt rengeteg új olvasóval gazdagodtam, aminek kimondottan örülök. Nem is tudjátok, hogy milyen hálás vagyok érte. :)<3
Jajj, nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, mert valamit úgyis mindig kifelejtek. Na de mindegy, már így is eleget regéltem, összességében csak annyit szeretnék mondani, hogy KÖSZÖNÖM!
Köszönöm azt is, hogy még mindig itt vagytok velem. :)<3
Most pedig jó olvasást szeretnék kívánni így az X-Factor előtt. :)
Cupp. :3


Sophie
Harry-vel visszamentünk a One Direction házba, ahol a többi fiú a nappaliban ült, és amikor megláttak, tapsolni és fütyülni kezdtek. Én csak elnevettem magam, viszont Harry-n látszott, hogy zavarban van.
Addig nem tudtunk szabadulni a srácoktól, amíg mindenről részletesen be nem számoltunk.
Ezután rohantam a szobámba, és a gardróbom több mint felét elkezdtem bőröndbe pakolni. Raktam még el smink cuccokat, és minden olyasmit, amire egy lánynak szüksége lehet. Összesen három bőrönd kellett minden holmimnak.
Harry már lent várt, egy filmet nézett a többiekkel. Amikor észrevett, elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Kicsim, minek neked három bőröndnyi holmi?- kérdezte.
- Hát...nem tudom.- mosolyodtam el. Harry közelebb jött hozzám, és átölelt.
- Alig várom már, hogy ott legyünk.- puszilt bele a hajamba.
- Hát még én.- egy gyors csókot leheltem a szájára, aztán búcsúzkodni kezdtem a többiektől.
Mind a négy srácnak mondtam valamit, például Louis-nak, hogy ne vigye túlzásba a répaevést, mert nála még ez is előfordulhat. Legvégül Liam-től így búcsúztam el:
- Jó lenne, ha a ház még akkor is egyben állna, amikor megjövünk. - ezt akkor súgtam a fülébe, amikor átöleltem, mert ha valaki meghallotta volna, abból biztos, hogy sértődés lett volna. Liam csak mosolygott válaszul. Igazából benne bízok a legjobban.
Ezután Harry is elköszönt tőlük. Paul már várt minket a kocsiban a ház előtt, akivel nem éppen volt kellemes az első találkozás. Harry elmesélte, hogy Paul azt hitte, hogy van egy közös eltitkolt gyerekünk. Ezen persze jót nevettem, de sajnáltam Harry-t, mert neki akkor ebből ki kellett magyaráznia magát szinte mindenki előtt.
Azóta Paul-lal egyszer találkoztunk, amikor már együtt voltunk Harry-vel, és nagyon megszerettem. Már értem, hogy miért kedvelik annyira a srácok is. Lily-t szinte mindentől óvni akarta, de ez nagyon aranyos tőle.
Paulnak egy intéssel köszöntem, majd segített bepakolni a csomagtartóba a bőröndöket. A reptérig tartó út nagyjából 1 óra volt a nagy forgalom miatt, de nekem csak pár percnek tűnt, ugyanis mi ott hátul elég jól elvoltunk foglalva egymás szájával. :)
Mikor megérkeztünk a reptérre, Harry azt mondta, hogy tegyem fel a napszemüvegem a vakuk miatt. Úgy tettem, ahogy mondta, majd ő is követte a példámat. Ahhoz képest, hogy hátsó bejáraton mentünk be, rengeteg volt a fotós, hiszen most először jelentünk meg Harry-vel együtt úgy, mint egy pár. Nagyon jó érzés volt, hogy egy percre sem engedte el a kezemet, erősen szorította. Úgy éreztem, hogy mellette senki sem bánthat.Paul segített a csomagokkal, és végig velünk volt a reptéren, amíg fel nem szálltunk egy magángépre. Igen, magángéppel mentünk, ami számomra is még mindig felfoghatatlan. Félve léptem a gépbe, hiszen még csak közelről sem láttam repülőgépet, és nem is repültem. Mindig csak képeket nézegettem róla, és arról álmodtam, hogy egyszer majd én is repülhetek. Ez az álom most valóra vált, mégpedig azzal a személlyel, akit annyira nagyon szeretek. Természetesen bennem volt az is, hogy "mi van, ha lezuhanunk?", de Harry még ezt is eltudta feledtetni velem.
A gép hamarosan felszállt, és a kezdeti nehézségek után nagyon kellemesen telt az út. Párszor jött egy csinos hölgy is, aki kiszolgált minket ezzel-azzal, de általában kettesben voltunk. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, és rájöttem, hogy Harry az, akire mindig is vártam.
Az idő csak úgy repült, majd azt vettem észre, hogy már meg is érkeztünk Ausztráliába. Meglepődtem, amikor megláttam egy csomó fotóst itt is. Mégis hogyan tudták meg, hogy mi ide fogunk jönni? Na ez az, amire sosem fogok rájönni.
Már Paul nélkül kellett boldogulnunk, így Harry még erősebben húzott magához. A napszemüveg tényleg nagyon jó ötlet volt, mert mindenhol csak a vakuk villogtak. Villámgyorsan vágtunk át a repülőtéren majd  megláttam egy méregdrága fekete limuzint, előtte egy munkaruhába öltözött sofőrt,és tudtam, hogy ezzel fogunk menni. A megérzéseim jók voltak, így ismét egy pár perces bőröndpakolgatás után végre beültünk a járgányba.
- Köszönöm.- kaptam az alkalmon, és Harry-hez fordultam.
- Mit köszönsz, kicsim?.- a világ legaranyosabb mosolyával fordult felém.
- Hát mindent. Azt hogy elhoztál ide, és hogy ennyire szeretsz.- egy apró puszit leheltem a szájára.
- Ugyan, hiszen még nem is láttál semmit. Vannak még meglepetéseim.- kacsintott.
- Komolyan?.-
- Persze. De ne is próbálkozz, mindent a maga idejében.- puszilt homlokon mosolyogva.
- Ahj, túl jól ismersz.- duzzogtam, de hamar elnevettem magam.
Pár perc múlva a limuzin lassítani kezdett, és csak akkor vettem észre, hogy egy homokos úton vagyunk, a tenger mellett. Egy óriásit sikítottam, és Harry ölébe ugrottam örömben.
- Mondtam, hogy vannak még meglepetéseim, és ez még csak a kezdet.- mosolygott elégedetten.
Mikor kiszálltunk, egy faházat pillantottam meg. Meg nem tudtam volna mondani, hogy hol is vagyunk pontosan, mert olyan kopár volt minden, a faházon és a tengeren kívül nem volt semmi, és éppen ezért tetszett annyira. Mert elszigetelt, és tudtam, hogy senki sem zavarhat meg minket. A limuzin sofőrje elhajtott, így végre kettesben maradhattunk. Mivel már esteledett, Harry felajánlotta, hogy fürödjünk le, aztán majd másnap csinálunk egy csomó programot. Én természetesen beleegyeztem, mert már nagyon fáradt voltam a szinte egész napos utazás miatt. Bepakoltunk a kis házacskánkba, ami tökéletes volt, olyan nyugalmat árasztott, amire nekem pont szükségem volt.
Harry bement a fürdőbe, hogy lefürödjön. Legalábbis először azt hittem. De mindent sorjában....Szóval amíg Harry a fürdőben volt, én nekiláttam kipakolni a bőröndöket, mert tudtam, hogy ha nem csinálom meg, akkor sose fogom. Ez nagyjából fél órát vett igénybe. Egy kicsit már furcsállottam, hogy Harry hol van már ennyi ideig, de nem mertem bemenni hozzá, mert ugye még sosem...khm. Ezért úgy döntöttem, hogy várok egy kicsit, és feltérképeztem a házat. Csodálkozva néztem, hogy a hűtő és a konyhaszekrények is mindennel tömve voltak. A nappaliban plazma TV volt. Nem számítottam ekkora luxusra egy tengerparton lévő házban. Aztán nemsokára Harry is előbukkant, de meglepetésemre még mindig ugyanaz a ruha volt rajta.
- Harry, te meg sem fürödtél?.- kérdeztem csodálkozva.
- Még nem.- mosolygott.
- Hát akkor mit csináltál eddig?.
- Gyere, megmutatom.- nyújtotta a kezét. Behúzott a fürdőbe, nekem pedig egy pillanatra leállt a szívem a látványtól. A fürdőkádban és mellette is rengeteg rózsaszirom volt gyertyákkal. Sőt, még pezsgő és Raffaello is be volt készítve. Totál le voltam nyűgözve.
 - Harry, ez egyszerűen mesés.- a szemembe könny szökött, majd magamhoz húztam. - Annyira szeretlek.- suttogtam a fülébe. 
- Én is nagyon szeretlek.- hosszasan megcsókolt.- Fürdünk együtt?.- kérdezte egy perccel később. Mikor a szememben meglátta az aggodalmat, megint megszólalt.- Csak fürdés, semmi más, ha nem akarod.- kacsintott, és újból megcsókolt. Innentől kezdve már nem is volt kérdés, hogy mit fogok válaszolni.

1 megjegyzés: