22. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a részt, hiszen ígértem, hogy most már hozni fogom. Megpróbálom megszüntetni ezeket a csúszásokat, és minden hétvégén egy újabb résszel jelentkezni. :D
Köszönöm szépen a tetszikeket, és a kommentet, amit kaptam. A határok megmaradnak, de oldalt is olvashatjátok. :D
Ma pedig 1Dday, én nagyon várom már, bár nem látom az egészet, mert nagyjából 10-kor elmegyek itthonról. Talán a végét még elcsípem, de ha lesz rá lehetőségem, akkor mindenképp vissza fogom nézni. :D
Jók legyetek, pusziiii. :DD

Emlékeztető!
Sophie

- Azért te is bevallhatod, hogy nagyon kicsi annak az esélye, ahogyan a ti kapcsolatotok kezdődött. Hihetetlen, hogy akivel a társkereső oldalon beszélgettél, az maga Sophie volt.

- Hogy micsoda?.- eddig bírtam, és beleavatkoztam a beszélgetésbe. - Harry, kérlek magyarázd meg ezt a társkeresős dolgot!.- kiabáltam. 

- Regisztráltam egy társkereső oldalra, Tom néven. Gondolom nem meglepő, hogy nem vállaltam fel a nevemet. Azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon bántott, hogy mind a négy srácnak van valakije, csak nekem nincs. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Olyan gyönyörű voltál a képed alapján, de nem mertem elkérni a telefonszámodat, mert féltem, hogy megszakítanál velem minden kapcsolatot, ha tudnád, hogy ki is vagyok valójában. A skype sem tűnt jó ötletnek, mert ott ugyanez a veszély fenyegetett volna. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy idő után beléd szerettem, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Aztán amikor a parkban megláttalak titeket Lily-vel....azt hittem, hogy megszakad a szívem. Felismertelek, még akkor is, hogy sötét volt, hiszen meséltél a családodról, és az életedről. De igazán csak másnap lettem biztos abban, hogy te vagy az a Sophie, akivel én beszélgettem. Azért tartottam ezt az egészet titokban, mert féltem, hogy elhagysz. Azt hiszem, ennyi.- félve nézett a szemembe. 

- Kérlek, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Belehalnék, ha nem bocsátanál meg.
- Nem tudom Harry...- eddig bírtam, fogtam magam, és egyszerűen ott hagytam.
- Sophie, várj.- hallottam, hogy utánam kiállt, de nem fordultam meg, csak rohantam a szobámba. 

Amint a szobába értem, elővettem a bőröndömet, és szórni kezdtem bele a ruhákat, nem is néztem, hogy mit, a lényeg az volt, hogy minnél előbb végezzek. Ennyire még sosem örültem, hogy Lily nem volt otthon. Mikor a bőrönd megtelt, magamra kaptam egy dzsekit, és feltűnés nélkül kiosontam a házból. Tudtam, hogy hova kell mennem.

Sophie

Sok mindent átéltem már, de még semmi nem fájt ennyire. Harry jelent számomra mindent, de most nagyon megbántott. Tudtam, hogy kihez kell mennem, ezért mikor kiszálltam a taxiból, már rohantam is, és kopogtattam az ajtón.
- Sophie.!- Ashley ajtót nyitott, és azonnal magához húzott.- Veled meg mi történt?.- terelt beljebb.
- Hol van Lily és Beth?.- kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előző kérdést.
- Beth szobájában alszanak. Annyit játszottak, hogy teljesen kimerültek. Nyugodj meg, semmit nem fognak hallani.- biztatóan megszorította a kezem, és leültetett egy székre, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
Mindent elmeséltem Ashley-nek, kezdve onnan, hogy elkezdtem hallgatózni, ő pedig döbbenten nézett rám, és először meg sem tudott szólalni.
- Sophie, ez elég hihetetlen. Most komolyan Tom Harry volt, Harry pedig Tom? Mivan?.- értetlenkedett, nekem pedig most először mosoly szökött az arcomra.
- Ahogy mondod.- bólogattam.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Biztos vagy benne, hogy neked van igazad?.- kérdezte.
- Szerintem igen. Nem értem, hogy miért nem lehetett elmondani az igazat? Azt mondta, hogy soha nem is akarta elmondani, és bízott benne, hogy ezt ő is eltudja felejteni.- sóhajtottam.
- Gondolj bele....te mit tettél volna a helyében?
- Valószínűleg ugyanezt.- szólaltam meg hosszas hallgatás után. - Jézusom, mekkora egy barom vagyok.
- Szerintem teljesen érthető, hogy azt gondolta, hogy ott fogod hagyni. És most kimondtad, hogy te is ugyanezt tetted volna.
- Ahj, de akkor is megbántott. - nem tudtam mitévő legyek. - Nagyon szeretem Harry-t, de nem tudom, jó ötlet-e vele maradni. Rengeteg olyan dolog van, ami miatt simán azt mondhatnám, hogy nem.
- Például?.- nézett rám furcsán barátnőm.
- Még csak most derült ki, hogy együtt vagyunk, és annyi gyűlölködő megjegyzést kaptam, pedig még meg sem jelentünk együtt sehol sem. Jó, persze kaptam pozitív visszajelzéseket is, de akkor is bántanak a sértő üzenetek. Nem biztos, hogy ezt hosszútávon eltudnám viselni. Perrie-t, Danielle-t és Eleanor-t imádják, én pedig úgy érzem, hogy totál kilógok a sorból.- a könnycseppek újra megjelentek az arcomon.
- Válaszolj egy kérdésemre: szereted Harry-t, vagy sem? - kérdezte barátnőm határozottan.
- Nagyon szeretem, mindennél jobban.- mondtam őszintén.
- Ez a lényeg, nem kell foglalkozni más véleményével. Biztos vagyok benne, hogy Harry is éppen annyira szeret téged, mint te őt, hiszen csak rá kell nézni, majd kicsattan, amikor együtt vagytok. Nagyjából én is sejtem, hogy mi fog rám várni, amikor Niall-el bejelentjük, hogy együtt vagyunk, de sajnos ezt el kell fogadni. - Ashley szavai olyan megnyugtatóan hatnak rám, hogy az valami hihetetlen. Ha ő nem lenne, akkor nem is tudom, hogy kihez mentem volna.
- Teljes mértékben igazad van. És köszönöm.- öleltem át.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok neked.- mosolygott.
Ashley telefonja megszólalt, ő pedig a kijelzőre pillantva elmosolyodott, és tudtam, hogy Niall keresi.
- Menj csak.- kuncogtam.

Ashley

Boldogan vettem fel a telefont, de nem az szólt bele, akit vártam.
- Harry.- felismertem a hangját.
- Kérlek mondd, hogy Sophie nálad van.- zihált.
- Igen, itt van.- mondtam.
- Hála az égnek. Hogy van?.- a hangja aggodalmasabb lett.
- Mikor idejött, pocsékul volt, de beszéltem a fejével.- mosolyogtam, hiszen tudtam, hogy minden rendben lesz köztük.
- Készültem neki egy meglepetéssel. - ezután beavatott az ötletébe.- Remélem, hogy nem fogja visszautasítani.- sóhajtott.
- Nem fogja, hidd el. Viszont ha azt hiszed, hogy ennyivel megúsztad, akkor nagyon tévedsz. Még el kell beszélgetnem veled.- mondtam mosolyogva.
- Ó, rendben.- nevetett fel. - Köszönök mindent Ashley.- aztán már le is tette a telefont.
Sophie még mindig a konyhában ült, úgy láttam, hogy valamin nagyon gondolkodik. Nem akartam feltűnést kelteni, hiszen ő úgy tudja, hogy Niall hívott. A hűtőhöz sétáltam, és elővettem egy doboz narancslevet, majd mindkettőnknek töltöttem.
- Hogy érzed magad?.- kérdeztem.
- Hála neked, már jól.- mosolygott. - Azt hiszem, visszamegyek Harry-hez.- arcán egy kis pír jelent meg.- Bármennyire fáj, felébresztem Lily-t, aztán hazamegyünk.- erre a mondatra felkaptam a fejem.
- Ne.! - álltam fel.- Vagyis.....maradjatok még egy kicsit, ne ébreszd fel szegényt.- zavartan a fejemet vakartam.
- Ö, jólvan.- megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
Pár perc múlva kopogást hallottam, amit már olyan régen vártam, mert Sophie mindenáron haza akart már menni, alig tudtam mit kitalálni, hogy itt tartsam.

Sophie

Ashley elment ajtót nyitni, majd hallottam, hogy a nevemet kiáltja, így utána mentem. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit éreztem, amit akkor láttam. Az ajtóban állt valaki, arcát egy hatalmas csokor rózsa takarta el, majd miután énekelni kezdett, azonnal tudtam, hogy Harry az. A Little Things-et énekelte, amitől én újra könnyezni kezdtem. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi nem állhat közénk, hiszen annyira szeretjük egymást. A dal végén elemelte az arcától a rózsacsokrot, és aggodalmat tükröző arccal nézett rám, majd mikor meglátta, hogy bőgök, mint egy szerencsétlen, vonásai megenyhültek.
- Sophie, meg tudsz nekem bocsájtani?.- kérdezte.
Nem válaszoltam, csak oda rohantam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy felérjem, és a hajába túrhassak. Úgy imádom, hogy ilyen magas.
- Szeretlek.- suttogtam, miután elhúzódtunk.
- Én is, nagyon.- csókolt meg újra. - Ne haragudj rám.
- Pszt!.- a szájára tettem a mutatóujjam, majd elmosolyodtam.
A háttérből tapsot hallottam, Ashley volt az.
- Csak azt ne mondd, hogy te ezt tudtad.-
- Pedig tudtam.- nevetett. - Nem is Niall hívott, hanem Harry.
- Úristen.- kuncogtam, majd Harry-re ágaskodtam, annyira boldog voltam, hogy minden újra a régi. - Hozom Lily-t aztán mehetünk.
- Várj.- Harry szólt utánam. - Van még egy meglepetésem.
- Igazán?
- Mivel még nem voltuk sehol sem kettesben, mióta együtt vagyunk, azért kitaláltam, hogy elmehetnénk Ausztráliába. Egy randiféleség lenne.- zavartan a homlokát vakarta.
- Hogy mi? Egy randiféleség Ausztráliában? Harry, te megőrültél.- az állam a padlót súrolta a meglepettségtől.
- Nem tetszik az ötlet?.- aggódva kérdezte. 
- Már hogy ne tetszene, Harry nem is tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek.- a nyakába ugrottam, és össze-vissza puszilgattam. - És mikor megyünk?
- Akár már most.
- Most?
- Persze.- mosolygott.
- És Lily-vel mi lesz?
- Én vigyázok rá. Hidd el, Beth-el nagyon jól el lesznek.- kacsintott Ashley.
- Hát...nem is tudom mit mondjak.
- Ne mondj semmit, hanem inkább készülődj.- nevetett barátnőm.
- Oké, akkor elköszönök Lily-től. - Beth szobájába mentem, ahol a két kicsi még mindig aludt. Mindenképpen el akartam köszönni a kishúgomtól, hiszen fogalmam sincs, hogy mikor jövök haza. Óvatosan felébresztettem, majd miután elmondtam neki, hogy elmegyek egy időre, és itt lesz Beth-éknél, majd kicsattant az örömtől. Hosszasan megpusziltam, aztán elindultam kifelé.
- Köszönök mindent Ashley.- öleltem meg.
- Nincs mit, érezzétek jól magatokat.- intett, mi pedig Harry-vel elindultunk, hogy pár csodás napot töltsünk el együtt, és hogy a kapcsolatunkat egy újabb szintre emeljük.