16. rész

Sziasztok.!
Meghoztam a részt, még akkor is, ha nem lettek meg a tetszikek.....hogy miért? Mert imádom írni ezt a történetet, és akkor is írnám, hanem lenne egyetlen olvasóm sem. :)
Hosszabb lett, mint az előző, és remélem, hogy jobb is. :)
A határokból kicsit visszaveszek, így 21 tetszik után fogom hozni a következő részt. A többi határ megmarad (feliratkozók, kommentek).
Szavazni továbbra is lehet, aki még nem tette meg, fontos lenne. :D 
Na pusszancs. :)

Sophie

Harry egész interjúját végighallgattam, és elmondhatatlanul büszke voltam rá. Ahogy megbeszéltük, nem kertelt, és mindent elmondott szóról szóra, ahogy történt. Mikor vége lett az interjúnak, meg mondom őszintén, hogy boldog voltam, mert tudtam, hogy Harry hamarosan hazaér. Oké, tudom hogy ez így furcsa, de ha egyszer annyira hiányzik... :) Most hogy így belegondolok, nem tudnám megmondani, hogy mikor szerettem bele pontosan Harry-be. Talán már akkor, amikor megláttam....fogalma sincs. Örülök, hogy végre lezártam a dolgot Tom-mal, nem is értem hogy hihettem, hogy lehet valami köztünk, főleg interneten keresztül. Sosem hittem az ilyen társkeresős oldalakban, most meg aztán már végképp nem. Ez is csak Teena hülyesége volt....Elég rég említettem már Teena-t, de nem véletlenül. Eléggé haragszom rá, mert miután vége lett a sulinak, egyszer sem keresett, pedig elvileg a legjobb barátnők voltunk, és be kell hogy valljam, ő volt az egyetlen barátnőm. Mindig annyit hangoztatta, hogy így sajnál minket, úgy sajnál minket, de úgy látszik, hogy ez is csak egy mese volt. De mindegy, azt sem értem, hogy minek rágódok én ilyeneken, hiszen jelenleg én vagyok a földkerekségen a legboldogabb.
Lily mocorogni kezdett, ezért boldogan sétáltam oda az ágyához, és megvártam, hogy kinyissa azokat a gyönyörű szemeit.
- Jó reggelt hercegnő!.- imádom neki azt mondani, hogy "hercegnő", mert számomra ő tényleg egy kis hercegnő. - Hogy vagy?.- kérdeztem tőle mosolyogva, és adtam egy puszit a homlokára.
- Jól.- törölgette a szemeit. - Mikor megyünk az oviba?
- Kicsim, ma szombat van. Nincs ovi, majd csak holnapután.- eltűrtem egy hajtincset a füle mögé.
Arcáról szomorúság tükröződött. Elképesztő, hogy mennyire szeret oviba járni, és a barátaival játszani. :) Egy ideig törtem a fejem, hogy mivel engesztelhetném ki, amikor eszembe jutott valami, aminek biztos örülne.
- Figyelj Lily, mit szólnál, ha most felöltöznél, utána pedig elvinnélek a játszótérre, és addig lennénk ott, amíg csak szeretnél.- néztem rá. - Miután hazajöttünk, medencézhetnénk, estére pedig talán még egy kis mekizés is belefér.- nevettem fel.
- Komolyan?.- csillant fel a szeme.
- Persze.- az én kishúgomnak mindent.
- Sophie, úgy imádlak.- ugrott a nyakamba.
- Én is kicsim, el sem tudod képzelni, mennyire.- öleltem át, majd egy könnycsepp gurult le az arcomon. - Na de ha azt akarjuk, hogy ez mind beleférjen a napba, akkor sietnünk kell.- töröltem le a könnycseppet, és már hoztam is Lily-nek az aznapra szánt ruháját.
A haját kettéválasztottam, és befontam neki mindkét oldalon. Imádom így a haját, olyan kis aranyos vele.
- Sophie!
- Igen?
- Harry is jöhet velünk?.- kérdezte kishúgom.
- Ő sajnos most nem ér rá, nincs itthon.- válaszoltam. - De legközelebb mindenképp.- mosolyodtam el, még akkor is, ha nem is mondtam teljesen igazat. Harry nem jöhet velünk, mert híresség, bármikor megjelenhetnek a lesifotósok és a rajongók, és le is bukhatnánk, mert nem hiszem, hogy kibírnám a közelében úgy, hogy ne érjek hozzá.
- Akkor jó.- válaszolt boldogan.
A konyhába mentem, hogy készítsek pár szendvicset, mert tudtam, hogy nem fogunk egyhamar szabadulni a játszótérről, főleg hogy azt mondtam Lily-nek, hogy addig maradunk, ameddig csak akar.
Közben leesett, hogy én még mindig pizsamában császkálok, ezért miután bepakoltam a szendvicseket, rohantam az emeletre. Úgy láttam, Lily lefoglalta magát, valami mesét nézett a TV-ben.
Azt hiszem, én pont az ellentéte vagyok az úgymond normális lányoknak, mert náluk az a baj, hogy kevés a ruha, és ezért nem tudják mit vegyenek fel, nekem viszont olyan sok ruhám van, hogy egyszerűen lehetetlen választani közülük. Azért nem kis feladat, mire összeállítok egy olyan szettet, ami színben és minden másban is passzol. Végül egy ujjatlanra és egy fekete farmerre esett a választásom.

A sminkelést nem vittem túlzásba, ahogy sosem szoktam, ezért csak a szokásosat tettem fel. Egy kis púder után szempillaspirál, és szemceruza.
Ezután végre indulhattunk.

Niall

Először nem nagyon esett le, amit Amy mondott. Egyszerűen nem tudtam elhinni, azt hittem, hogy csak viccel. Na jó, mégis kit akarok becsapni? Ki lenne az az ostoba, aki ilyennek viccelődik?
- Niall, én sajnálom.....azt hittem, hogy működni fog, ezért is vártam még egy ideig ezzel. De most már tényleg itt volt az ideje, hogy ezt elmondjam. - mondta.
- De...hiszen pár napja még azt mondtad, hogy szeretsz. Most meg idehívsz, és azt mondod, hogy már nem. Akkor hogy is van ez?.- tényleg nem értettem. Végig hazudott, és csak játszott velem?
- Valójában csak azt hittem, hogy szeretlek. Sőt, inkább próbáltam elhitetni magammal. Sajnálom, de ez nekem nem megy. - sóhajtott.
- Amy, kérlek őszintén válaszolj egy kérdésemre. - néztem mélyen a szemeibe, ő pedig bólintott, így folytattam.- Esetleg nem azért hagysz el, mert valaki belelóg a képbe? .- muszáj volt megkérdeznem, nem bírtam magamban tartani.
- Nem fogok hazudni, hiszen ezt kérted. Igen, megismerkedtem valakivel.- ezt úgy mondta, hogy egy pillantra sem nézett rám. - De ugye azért lehetünk barátok? Ígérem, hogy bármiben számíthatsz rám.
- Amy, kérlek ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez már több a soknál. Mégis hogy gondolod, hogy ezek után barátok lehetünk? Most is végig hazudtál. Azt mondod, azért hagysz el, mert nem szeretsz, bla bla bla, közben meg már ki tudja mióta megcsalsz. - fakadtam ki.
- Niall, én...- magyarázkodott.
- Tudod mit? Hagyjuk a fenébe...- álltam fel. - A legdurvább az, hogy én még ezek után is szeretlek. Én mindig kitartottam melletted, sosem tudtalak volna megcsalni. - már a bőgés határán voltam. - Viszlát Amy.- néztem rá utoljára, és becsuktam magam mögött a Nando's ajtaját. 

Sophie

Lily-vel nagyon jól szórakoztunk, egy kicsit visszamentem én is gyerek módba, amit csak lehetett, kipróbáltam. Persze én már nem bírom annyi ideig, mint a kishúgom, ezért hamar ki is dőltem, és inkább csak a padon ülve figyeltem.
A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, mosolyogva vettem fel.
- Szia Harry.
- Kicsim. Merre vagytok? Aggódom.- a hangja tényleg aggodalmat tükrözött.
- Csak Lily-t hoztam el a játszótérre. Tudod, hogy mennyire szeret az oviben, és mivel ma nem mehet, gondoltam ezzel feldobom a kedvét. - muszáj volt elmosolyodnom, tetszett, hogy Harry ennyire figyel ránk.
- Akkor jó.- hallottam, ahogy kifújja a levegőt. - De viszont siethetnétek, mert lassan beleőrülök a hiányotokba. - nem láttam ugyan, de tudtam, hogy mosolyog.
- Ez kölcsönös.- nevettem. - Sietni fogunk, már amennyire lehet. Fogalmam sincs, Lily mikor fog kidőlni. Képzeld, mindent kipróbáltatott velem.
- Nem semmi a kiscsaj. Pont ugyanolyan, mint a nővére.- ahw, hogy lehet valaki ilyen aranyos?
- Erre inkább nem mondok semmit.- fülig elpirultam. - Viszont jut eszembe, SMS-ben eltudnád nekem küldeni Danielle számát?
- Nocsak, mégis érdekel a tánc?
- Nem azt mondom, hogy érdekel, csak kiváncsiságból felhívnám. Még amúgy is kéne valami meló.
- Na, álljunk meg egy kicsit. Ha csak azért akarsz beszélni Danielle-lel, hogy legyen munkád, szó sem lehet róla, hogy megadom a telefonszámát. Tudod nagyon jól, hogy rám mindig számíthattok, sőt a többi srácra is.
- Tudom, Harry, de nem akaszkodhatunk egész életünkben rátok. - sóhajtottam.- És érdekel a tánc is. - nem hazudtam, tényleg így van, szívesen kipróbálnám magam újra. Viszont az is benne van a dologban természetesen, hogy pénz is kell, hiszen az milyen már, hogy Harry egyfolytában töm pénzzel?
- Jólvan, elküldöm. - enyhült meg. - De mégegyszer mondom, ha bármi kell, csak szólnod kell.
- Tudom. És köszönöm.
- Siessetek kicsim, és vigyázzatok magatokra. Csókollak.- mondta, és le is tette a telefont.
Teljesen le voltam sokkolva. Annyira szeretem Harry-t, hogy az valami hihetetlen, még akkor is, ha ezt így még nem mondtuk ki egymásnak. És az, hogy kicsimnek szólít....hát az felfoghatatlan. Harry Styles pont engem választott...hát még hozzá kell szoknom a gondolathoz. :)