Oldalak

2013. szeptember 7., szombat

14. rész

Sziasztok!
Szombatra ígértem a részt, ezért itt is van, mert meglettek a tetszikek. :)) 
Kinek hogy telt az első hét a suliban? Nekem eddig elég jól ment, bár már két dogán is túl vagyok....
Annyira de annyira jó kedvem van most, ugyanis holnap megyek megnézni a This Is Us-t. :) Alig várom már, totál be vagyok zsongva. :D Ezért is most összedobtam egy megszokottnál hosszabb részt. :) 
Úgy örülök, hogy már itt tartok a történetben. :) Imádom a Sophie-Harry részeket írni, ilyenkor totál beleélem magam a helyzetbe, ezért is ezek a részek mindig egy kicsit hosszabbra sikerülnek. Remélem nem bánjátok. :DD Előre szeretnék elnézést kérni, ha egy kicsit csöpögős.
A következő részt jöv. szombaton hozom, a feltételek nem változtak. :)
Pusszii. :))<33
U.I.: Oldalt szavazzatok, fontos lenne. :)

Sophie
A hazafele-úton nem nagyon szólaltunk meg, leginkább csendben néztünk magunk elé, csak Lily törte meg a csendet néha, és mesélt a napjáról. Amúgy Lily nagyon szeret oviba járni, szerencsére ezzel nincs gond, és sok barátja is van, aminek nagyon örülök.
Harry-vel mindenféleképpen tisztáznunk kell a dolgokat, ez nem maradhat így. Mindketten örlődünk - tudom, hogy Harry is - és miután megebédeltünk, és a lányok is hazamentek, beszélni fogok Harry-vel.
A házba belépve a fiúkat az asztalnál ülve találtam, és megpillantottam három lányt, akik terítettek. Egyikőjük egy szőke, fehérbőrű lány volt, a második lány ennek a teljes ellentéte. Barna haja hullámokban omlott a vállára, és a bőre is egy kicsit sötétebb volt. A harmadik lány is nagyon kedvesnek tűnt, neki is barna haja volt, és meseszép arca.
- Sziasztok.- köszöntem.
- Szia. Eleanor vagyok.- jött oda hozzám mosolyogva az egyik lány. Azonnal irigykedni kezdtem, hiszen gyönyörű volt.
- Szia, én Danielle vagyok.- adott két puszit a hullámos hajú lány. Meglepődtem, de viszonoztam a gesztust.
- Én pedig Perrie vagyok.- végül a szőke hajú állt elém.
- Nagyon jól néznek ki a kaják, biztos nagyon finomak. Ügyes vagy.- mosolygott Eleanor. - Mindig is szerettem volna jól főzni, de valahogy ez nem az én műfajom.- nevetett.
- Ha gondolod megtaníthatok pár könnyű kaját.- ajánlottam fel.
- Az nagyon jó lenne. Szerintem Louis is díjazná. Igaz, kicsim?.- adott egy csókot az említett fiúnak. Szóval Eleanor Louis barátnője. Azt már tudtam, hogy Liam barátnője Danielle, ebből pedig kizárásos alapon kitalálhattam, hogy Perrie Zayn barátnője. 
- Hogy bírod elviselni?.- néztem nevetve a lányra.
- Hidd el, őt sem kell félteni.- válaszolt gyorsan Louis. Elmosolyodtam, mert nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy a lányok is ilyen kedvesek.
- És ki ez a kis csöppség? .- guggolt le Perrie Lily-hez.
- Lily vagyok.- szólalt meg azon a kis cuki hangján.
- A kishúgom.- egészítettem ki mosolyogva.
- Nagyon aranyos.- nézett rám a szőke lány.
- Hé, ehetnénk már?.- kiáltott oda Niall, aki mint egy kisóvodás, már az asztalnál ült.
- Nyugalom, haspók.- veregettem meg a vállát nevetve.
oké, tudom hogy itt Perrie nem szőke, de képzeljétek szőkének. :)))

Lily-t az asztalhoz ültettem, majd miután már mind az öt fiú is elfoglalta a helyét, a lányokkal elkezdtük kihordani a kajákat. Evés közben beszélgettünk, még akkor is, ha nem illik, de szerettünk volna többet megtudni egymásról.
- És hogy találkoztatok a fiúkkal?.- kérdezte Danielle, miközben a konyhában pakoltunk, én személy szerint mosogattam.
Mivel szerintem a lányoknak illik tudni az igazságot, ezért nem hazudtam, mindent pontosan ugyan úgy meséltem el, ahogy az történt.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez egy ilyen kényes téma.- nézett rám sajnálóan Dani.
- Nem az.- mosolyogtam rá, nyugtatásképp. - Már nem érdekel, lezártam ezeket a dolgokat magamban. Innentől kezdve az apám nem az apám. Szerencsére Lily nem is keresi, amit nem csodálok, hiszen alig találkoztak, és nem is foglalkozott vele. Harry-nek örökké hálás leszek, amiért elhozott ide minket, és a többi srácnak sem lehetek elég hálás, hogy befogadtak.
- Sajnálom.- mondta Perrie.
A továbbiakban csatlakoztunk a fiúkhoz, akik Lily-t szórakoztatták, pontosabban Louis a földön hevert négykézláb, Lily a hátán, Liam fogta Lily kezét, hogy le ne essen (hála égnek, hogy van köztük egy értelmesebb is :)), a többiek meg csak dőltek a röhögéstől. Végül én is elnevettem magam, ahogy a lányok is.
Nagyon jól elvoltunk, mesét néztünk (Lily kedvéért), de ahogy elnéztem, a többiek is élvezték :) beszélgettünk, nevettünk, de mivel már későre járt, Lily-t megfürdettem, aztán elaltattam. Egy puszit nyomtam a homlokára, aztán visszamentem a társasághoz, ugyanis a lányok még mindig itt voltak. Viszont már nagyon szerettem volna Harry-vel beszélni....
- Amúgy mivel foglalkozol, Sophie?.- kérdezte Eleanor.
- Jelenleg nincs munkám, nemrég érettségiztem. - válaszoltam.
- Sophie nagyon jól táncol.- kacsintott rám Liam. Mérges pillantással néztem rá, ha a tekintettel ölni lehetne, Liam már nem lenne köztünk. 
- Tényleg? Ha gondolod szólhatok az érdekedben a főnökömnek. Az X-Factorban szoktam táncolni.- mosolygott lelkesen.
- Hát nem is tudom.....- egyáltalán nem akartam leégetni magam, vagy ezer éve nem táncoltam. Fogalmam sincs, hogy jött az Liam-nek, hogy jól táncolok, mikor még sosem látott.
- Naaaa.- noszogatott Harry.- Csak próbáld meg, és ha nem megy, még visszaléphetsz.
- Legyen.- adtam be a derekam.
- Juj de jó.- ugrott a nyakamba Danielle.
- De tényleg csak megpróbálom.- mondtam, mielőtt túlságosan beleélte volna magát.
- Úgyis imádni fogod.- nevetett.
- És ti mivel foglalkoztok?.- kérdeztem a másik két lánytól.
- Én modellkedem. - mosolygott Eleanor
Ezen meg sem lepődtem, hiszen El-nek tökéletes az alakja, és az arca is gyönyörű.
- Én énekelek egy bandában. Little Mix a neve.- válaszolt Perrie is.
- Nagyon gáz, ha még nem hallottam rólatok?.- néztem a szőkére.
- Ugyan Sophie, hogyan lenne már gáz? Még rólunk sem hallottál azelőtt, pedig szinte a karrierünk csúcsán vagyunk. Ugyan.- legyintett viccelődve Louis, ezzel meglőzve, hogy Perrie válaszolhatott volna.
- Jól van, na.- vágtam szomorú fejet. A többiek elnevették magukat.
A lányok éjfél körül mentek el, én pedig mint valami őrült, úgy rontottam rá Harry-re.
- Beszélhetnénk?.- kopogás nélkül léptem be a szobájába. Nem nyújthattam valami szép látványt, hiszen a sok futkozástól ziháltan vettem a levegőt (nagy a ház, szoknom kell). Viszont ő annál jobban nézett ki. Egy szál boxerben volt, a haja pedig a szokásosnál is kócosabb volt.
- Persze, gyere be.- mosolygott, gondolom észrevette a zavartságomat. Ő persze élvezte a helyzetet.
- Szeretném, ha előtte magadra vennél valamit.- indultam volna kifele. Igen, csak volna. Csuklómnál fogva húzott vissza, és olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a homlokunk összeért. Ugyanazt az érzést éreztem, mint a kocsiban. Totál lefagytam, és még gyorsabban kezdtem venni a levegőt, ha ez egyáltalán lehetséges volt.
- Miért kéne felöltöznöm? Nem látsz olyat, amit nem szabadna.- mosolygott. Még mindig ugyanúgy álltunk, bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elszakadni tőle. Ahogy meleg bőréhez hozzáért a kezem, az valami varázslatos volt.
- I-igazad van.- dadogtam, aztán finoman eltoltam magam tőle. Ő még mindig csak mosolygott, én pedig éreztem, hogy teljesen elönt a pír.
- Szóval akkor beszélhetünk?.- kérdeztem.
- Persze. Miről lenne szó?.- leült az ágyra. Mutatta hogy én is üljek le mellé, ezen egy másodpercet sem gondolkodtam.
- Hát a mai napról. Úgy értem...arról, ami a kocsiban történt.- próbáltam értelmesen elmagyarázni.
Elmosolyodott.
- Áh, értem. Őszintén szólva élveztem.- kacsintott.- Nagyon is.- simított végig az arcomon.
Mielőtt újra elgyengülhettem volna, megfogtam a kezét, és elemeltem az arcomtól.
- De Harry!.- kiáltottam fel. - Engem nem az érdekel, hogy élvezted-e vagy sem. Az érdekelne, hogy miért csináltad? .- észre sem vettem a nagy magyarázásban, hogy felálltam. - Holnapra tele lesz velünk az internet, minden újság címlapján az lesz, hogy megcsókoltál. Vagy ki tudja, lehet hogy már most mindenhol mi vagyunk.- kiabáltam tovább, de ő csak türelmesen hallgatott, szerintem arra várt, hogy fejezzem már be, de nekem még volt egy kérdésem, ami talán a legfontosabb.- És...miért mondtad azt, hogy "szeretném, ha ez nem itt érne véget"?.- ezt már halkan kérdeztem.
- Ennyi?.- kérdezte.
- Azt hiszem.- sóhajtottam, majd visszaültem mellé.
- Először is nem hiszem, hogy én csókoltalak meg téged. Honnan tudhatod, hogy nem te csókoltál meg engem? Olyan egyszerre történt. Nem érdekel, hogy tele lesz velünk minden, vagy már tele van, rohadtul leszarom, mert ez az én életem, felnőtt férfi vagyok és azt csinálok, amit akarok, senkinek semmi beleszólása. És hogy miért mondtam azt a végén? .- nézett a szemembe, és megfogta a kezeimet. - Mert komolyan gondoltam. Nem szeretném, ha ez véget érne.
Hosszú hallgatás után végre megbírtam szólalni.
- De Harry, miért? Miért kínzol?
- Kínozlak? Ezt hogy érted?.- nézett rám érdeklődve. Azt hiszem, ezzel teljesen elárultam magam. - Csak nem te is....?.- elgondolkodott, de nem folytatta, pedig pontosan tudtam, hogy mire gondol.
- De igen. Az Isten szerelmére, Harry Styles, vedd már észre, hogy totál beléd estem.- és itt volt az a pont, hogy könnyezni kezdtem.
- É-én nem tudtam. Csak sejtettem. Vagyis reméltem.- most az először láttam Harry-n, hogy fogalma sincs, mit mondjon.
- Nem tudom hogy történt. Talán a legelején, amikor ide hoztál minket. Ahogy tudtál, mindig segítettél, és Lily-vel is úgy bántál, ahogy még férfi nem bánt vele. És ez tetszett, mert szüksége volt rá. - szipogtam.
- Hé.- suttogta, és felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.- Velem is ugyanígy volt. Megláttalak, és tudtam, hogy kellesz nekem.- elmosolyodott, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- És akkor most mi lesz?- kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet.
- Tisztázzunk valamit. .- komolyodott el. - Eddig mindig oda figyeltem, hogy mit csinálok, nehogy bármibe is beleköthessenek az emberek. Nem néztem rá egy lányra sem, mert tuti azt is leírták volna. De most eldöntöttem, hogy többet nem adok mások véleményére, úgy élem az életem, ahogy akarom. És most veled és Lily-vel akarom élni az életem.- egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. - Igazából alig vártam már, hogy végre megkeress, és hogy megmagyarázhassam az érzéseimet. Amikor megláttalak, majd kiugrottam a bőrömből, mert tudtam, hogy végre pontot tehetek az "i"-re. Tehát csak annyit szeretnék kérdezni, hogy Sophie Lemmer, lennél a barátnőm?.- erre a kérdésre megint elkezdtem a bőgést, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Ebbe a csókba megpróbáltam mindent beletenni. Azt, hogy mit érzek iránta, és hogy milyen régóta várok erre a kérdésre.
- Ezt igennek vehetem? .- kérdezte, miután elváltunk egymástól.
Újból megcsókoltam, hogy térjen már észhez.
- Szóval igen?- mosolygott. Tudtam, hogy most már csak játszik, de megadtam neki az örömöt, és akárhányszor megkérdezte, mindig csak egy csókkal válaszoltam. Nem tudtam megunni, lehetetlen volt. Ahogy csókol, az leírhatatlan. Pillanatok alatt az ágyon elterülve feküdtem, Harry pedig felettem volt, úgy csókolóztunk. Nem akartam elhamarkodott döntést hozni, ezért amikor Harry még csak a derekamat simogatta, abba még nem szóltam bele, de amikor már elkezdte felfelé húzni a pólómat, megállítottam.
- Ne haragudj.- nézett rám megrémülve.
- Semmi baj, csak nem akarok ennyire sietni.- mosolyogtam rá bíztatóan.
- Én várok.- kacsintott.
- Kérhetek valamit?
- Amit csak akarsz.- puszilta meg a homlokom, majd legurult mellém. 
- Szeretném, ha ezt még egyenlőre senkinek sem mondanánk el. Még a fiúknak sem.
- Mondtam, hogy nem érdekel a mások véleménye, de kérésed számomra parancs. De azt tudnod kell, hogy nagyon nehéz lesz megállnom, hogy ne érjek hozzád..- nevetett.
Nagyjából hajnali négy körül mentem vissza a szobámba. Egészen addig beszélgettünk, csókolóztunk, beszélgettünk, csókolóztunk és beszélgettük. :) Nem akartam, hogy Lily reggel úgy ébredjen, hogy nem vagyok mellette. Egyáltalán nem voltam fáradt, ezért még egyszer - és eldöntöttem, hogy utoljára - felmentem arra a társkereső oldalra, hogy elköszönjek Tom-tól, hiszen bármennyire is szimpatikus volt nekem, Harry most mindennél fontosabb, és nagyon szeretem. Elég rég beszéltünk már, és ahogy láttam, nem is írt nekem, ezért eldöntöttem, hogy én sem fogok írni neki, csak szimplán töröltem magam az oldalról.
Viszlát Tom.!

2 megjegyzés: