15. rész

Sziasztok. :)
Azért hozom most így péntek késő este a részt, mert holnap reggeltől egészen vasárnapig nem leszek itthon. Hogy őszinte legyek most írtam meg az egészet, azért remélem, hogy olvasható. :D Köszönöm szépen a tetszikeket, és a kommenteket. A következő részt jöv. szombaton hozom. A feltételek még mindig maradnak. :D
Pusszii. :D
U.I.: Happy Birthday Nialler. <3
U.I.2.: Bocsánat, hogy rövidke..

Sophie

Elmondhatatlanul boldog voltam. Minden gondolatom Harry körül forgott, a közelében akartam lenni, de tudtam, hogy a kishúgom mellett a helyem. Semmit nem aludtam, még a szemeimet sem bírtam lecsukni. Hat órakor viszont támadt egy ötletem, amiről azt gondoltam, hogy egy hiper-szuper ötlet. Attól még, hogy nem lehetek Harry-vel, üzenetet írhatok neki. Nem tudtam, hogy ő alszik-e, vagy hasonlóképp van, mint én, de azért tettem egy próbát, és írtam neki egy SMS-t. Nem telt bele fél perc, azonnal jött is a válasz, amit mosolyogva olvastam el. Ezután neki álltunk skype-olni. Annyira jó volt látni, és még mindig félmeztelen volt. Egyfolytában nevettem, néha még be is kellett fognom a saját számat, hogy nehogy felébresszem Lily-t. Aztán nyolc órakor eljött az az idő is, hogy Harry-nek mennie kellett.

Harry

Muszáj volt elköszönnöm Sophie-tól, hiszen az interjú fontos volt nekem. Ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy tisztázhassam a dolgokat.
A szokásos módon rendbe tettem magam. Miután teljesen elkészültem, nem bírtam megállni, hogy ne nézzek át Sophie-hoz. Elég nevetségesen hangzik, hogy az előbb skype-oltunk, most meg már átmegyek hozzá, de most nincs sok időm, viszont ha az előbb mentem volna át hozzá, tuti, hogy ott ragadtam volna. Egy hajrázást követően bekopogtam az ajtón, ami szinte másodpercek alatt kinyílt. El kellett mosolyodnom, hiszen Sophie csak egy hosszabb pólóban és egy francia-bugyiban volt. Mondanom sem kell, hogy beindult a fantáziám.
- Szia édes.- nyomtam egy hosszú puszit a szájára.
- Mész is?.- biggyesztette le a száját.
- Muszáj.- pusziltam meg mégegyszer.
- Akkor legalább ne csak puszilgass.- nevetett, aztán a nyakamnál fogva magához húzott egy szenvedélyes csókra.
- Talán igazad van, ezt többször lehetne alkalmazni.- mosolyogtam, aztán egy újabb csók után elindultam.
London hatalmas, így másfél órámba telt, mire a rádióhoz értem. Mivel nem először jártam már ott, tudtam, hogy van egy hátsó bejárat, kifejezetten híres emberek részére. Ezért is nem jött velem Paul, mert egyedül is meg tudom oldani. Miután már a stúdiúban voltam, a műsorvezetővel ismerősként köszöntöttük egymást, aztán helyet foglaltam. Még mielőtt adásba kerültem volna, beszélgettünk egy keveset. Aztán véget ért Miley Cyrus We Can't Stop c. száma, és elkezdődött az interjú.
- Mint már említettem, a mai nap lesz egy sztárvendégünk, akiről még nem árultam el semmiféle ismertető jelet. Most viszont már itt van a stúdióban velem szemben a One Direction göndörhajú szívtiprója, Harry Styles. Szia Harry.- fordult felém mosolyogva. Igazából úgy kell eljátszanunk ezt az interjút, mintha most estem volna be, pedig már előtte rég beszélgettünk. - Hogy vagy? - tette fel az első kérdést. Igen, általában mindig ezzel kezdődik. 
- Köszönöm, jól. Most van egy kis szabadidőm, és ezt próbálom pihenésre használni.- válaszoltam.
- Igen, a minap le is "kapott" pár lesifotós, ahogy éjjel egy parkban sétálgatsz..- megmondtam, vagy megmondtam?
- Nálam ez is a pihenés egyik módja. Szeretek kikapcsolni, és erre a séta is nagyon alkalmas.
- Viszont a sétáláson kívül készült rólad pár másfajta kép is.- szegény srác bocsánatkérően nézett rám. Ez a munkája, sajnos ezeket a kérdéseket kell feltennie nekem.
- Igen?- kérdeztem vissza úgy, mintha nem érteném.
- Több olyan fotó is napvilágot látott, amin két fiatal lánnyal vagy. Mesélnél róluk egy kicsit, hogy kik ők?
- Igazából ezt a kérdést vártam.- nevettem el magam, de persze egyáltalán nem találtam viccesnek a helyzetet.- Egyáltalán nem fogok kertelni, végre szeretném tisztázni a dolgot, és remélem, hogy ezek után nem fognak ezzel nyaggatni. - Szóval Sophie-ról és Lily-ről van szó, akikkel a parkban találkoztam, ugyanis a szüleik kidobták őket. Egy padon ültek, és egyből arra gondoltam, hogy segítenem kell rajtuk, ezért haza vittem őket. Igen, mindenki tökéletesen hallja, haza vittem őket. Azóta is a One Direction házban laknak velünk, és nagyon boldogok, én pedig örülök, hogy segíthettem rajuk. A fiúknak sincs semmi ellenvetésük, szóval nagyon jól megvagyunk, már heten. .- elmosolyodtam a végén.
- Ez igazán kedves gesztus volt tőled. Most biztos büszkék rád a rajongóid. De gondolom vannak olyanok is, akik ezt nem annyira díjazzák...
- Ezt egyáltalán nem azért tettem, hogy bárkinek is imponáljak. Ha nem lennék úgymond híresség, ezt akkor is megtettem volna. Utálkozók pedig mindig voltak, vannak és lesznek, de próbálok nem törődni velük.
- Teljesen igazad van. Köszönöm szépen Harry, hogy eljöttél erre a rövidke kis interjúra.
- Én is köszönöm.
- Most pedig jöjjön egy Avicii szám. - mondta a műsorvezető, ezzel pedig én már nem voltam adásban.
Elköszöntem mindenkitől a stúdióban, majd megkönnyebbülve indultam haza, hiszen örültem, hogy végre tisztázhattam magam.

Niall

Feszülten ültem a Nando's-ban, és Amy-re vártam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar mondani. Kicsit furcsa lehet, hogy a Nando's-ban üldögélek, de mivel direkt lefoglaltam, egy árva lélek sem volt ott rajtam kívül, és a pincérlányon kívül, egészen addig, amíg Amy meg nem érkezett....
Mint mindig, most is gyönyörű volt. Miközben felém lépkedett, felálltam, hogy köszöntsem őt. Épp meg akartam csókolni, de ő eltolt magától.
Nem értettem, és magyarázatra várva néztem rá.
- Figyelj Niall, ne most...- mondta, aztán leült. Vele szemben én is helyet foglaltam, és még mindig kérdőn néztem rá. Elég rosszul esett, hogy már meg sem akart csókolni. Ennyira válságban van a kapcsolatunk?
- Azért akartam veled találkozni, mert valami fontosat szeretnék mondani. .- nézett rám.
- És mi lenne az?.- kérdeztem kiváncsian.
- Niall, én már nem vagyok beléd szerelmes....