26.rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a blog talán legunalmasabb és legrövidebb részét, de sajnos most csak ennyi tellett tőlem. A következő rész várhatóan izgalmasabb lesz. :)
Nem akarok regélni, csak annyit, hogy köszönöm szépen a tetszikeket, a kommenteket és a pluszokat. :)
Puszpusz. <3

Sophie

Harry azt mondta, hogy egy közeli palacsintázóban fogunk ebédelni, onnan pedig egy meglepetés helyre megyünk. Nem tudtam, hogy mire számítsak, ezért azt sem tudtam, hogy mit vegyek fel.
- Kicsim, valami részletet kérlek árulj el, mert nem tudom, hogy mit vegyek fel.
- Nem kell kiöltöznöd.- kacsintott, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.
Már mindketten farkaséhesek voltunk, ezért a gyorsaság kedvéért együtt zuhanyoztunk le. Megszárítottam a hajamat, Harry pedig ezalatt felöltözött. Egy sima fekete térdnadrágot és egy fehér ujjatlant viselt, pilóta napszemüvege pedig a fejére volt csúsztatva. Furcsa volt így látni, mert szinte mindig, úgymond hivatalos ruhát vesz fel, még otthon is, amit már megszoktam. Viszont örömmel konzultáltam, hogy még így is borzasztóan szexi.
Én is előkotortam egy egyszerű ruhát. Az idő gyönyörű volt, így rövidnadrágot és rövid ujjút vettem fel. Szinte minden Amerikai mintás volt rajtam.

Nem sminkeltem, a hajamat is csak lófarokba kötöttem. Feltettem a napszemüvegemet, aztán már indulhattunk is. Mikor kiléptünk a házból, megpillantottam ugyan azt a kocsit, ami ide hozott minket, és még a sofőr is ugyan az volt. Ekkor esett csak le, hogy nem is gondoltam arra, hogy mivel fogunk menni. Szerencsére Harry mindent észben tart.
A sofőr kedvesen fogadott, majd pár perc múlva már száguldottunk a járgánnyal. Közbe-közbe a mellettem ülő csodára néztem, aki láthatólag totál ellazult, és boldog. Öröm volt így látni, ezáltal pedig az én jó kedvemet sem vehette el senki.
Az út nem volt hosszú, nagyjából negyed óra. A palacsintázó egy eldugott helyen volt, de ennek ellenére rengeteg kocsi állt előtte, így arra gondoltam, hogy biztos egy nagyon jól menő hely.
Harry kisegített az autóból és intett a sofőrnek, hogy várjon meg minket. Kézen fogva mentünk be az épületbe, én pedig mosolyogva néztem körbe, hiszen nem akárki volt az oldalamon.
Egy elkülönített részbe ültünk le.
- A srácokkal mindig ide jövünk, ha Ausztráliában vagyunk.- lelkendezett Harry. Nagyon lelkes volt, mint egy kisgyerek.
- Akkor már szinte törzsvendégek vagytok itt.- mondtam.
- Mondhatni.- mosolygott.
Hamarosan egy pincérlány jött oda hozzánk. Mikor meglátta Harry-t, az arca vörös lett, de nem nagyon érdekelt, mert  Harry ügyet sem vetett rá.
- Jó napot. Mit hozhatok?.- kérdezte, és próbált nem Harry-re nézni.
- Sophie?.- nézett rám barátom.
- Én azt kérem, amit te.- mosolyogtam. Abban a pillanatban a szeme elsötétedett, és úgy nézett rám. A szívem kihagyott egy ütemet.
- Kérlek, válassz.- hangsúlyozta.
- Mondtam már, azt kérem, amit te.- végig nyaltam a számon, mire elkerekedett a szeme. A pincérlány türelmesen várt, bár zavarban volt.
- Kérnénk két hortobágyi húsos palacsintát, és két narancslevet.- adta le végül a rendelést, de közben végig engem nézett. A lány elslisszolt.
- Kérlek Sophie ne játszd ezt, mert különben kénytelen leszek haza vinni téged, és mindketten tudjuk, hogy mi lesz akkor.- mondta halál nyugodtan.
- Én nem játszok semmit.- nevetgéltem.
Harry élesen beszívta a levegőt, és rám nézett.
- Mondd, mit teszel te velem?.- suttogta, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
- És te velem?.- mélyen beszívtam az illatát.
Egy percig csak csendben ültünk, amit hamar meguntam, és inkább beszélgetést kezdeményeztem.
- Hogy hogy nem ismernek itt fel?.
- De felismernek, csak már annyiszor jártunk itt, hogy ugyan úgy viselkednek velünk, mint bárki mással.- elmosolyodott.
- Hát az a pincérlány eléggé zavarba jött tőled. Most is csak téged néz.- a fejemmel a lány felé biccentettem, aki éppen a narancsleveket töltötte ki, és mindvégig Harry-t nézte. Természetesen a narancslé mindenfelé folyt, csak oda nem, ahova kellett volna. Ügyetlenül takarította fel a ragadós italt.
- Én nem vettem észre.- rántotta meg a vállát. Magamban cigánykereket hánytam, amiért egyáltalán nem érdekli a lány.
Pár perc múlva megérkezett a rendelés, és imádkoztam, hogy szerencsétlen lány nehogy bakizzon.
Mikor ránéztem az ételre, a hasam korogni kezdett, és mohón faltam a palacsintát, ami mennyei volt. Már értettem, hogy miért járnak ide a srácok.
Harry elégedetten nézett rám, mikor letettem a villámat.
- Ízlett?.- kérdezte.
- Nagyon.- mondtam, és kifújtam a levegőt. Tele voltam. Harry is befejezte az evést, rendezte a számlát, aztán útnak indultunk, de fogalmam sem volt, hogy hova, és inkább nem is kérdezősködtem.