25. rész

Sziasztok. :)
Meghoztam 2014 első részét, amit remélem, hogy már sokan vártatok.
Ha megengeditek, akkor összefoglalnám a blog 2013-as évét. :) Akit nem érdekel, az nyugodtan görgessen lejjebb, neki jó olvasást kívánok a részhez. :D
Először is, kezdeném az áprilissal, hiszen minden ekkor kezdődött, ekkor alapítottam a blogot. Pontosan április 7.-én hoztam az első bejegyzést, ami először egy köszönés volt, majd ezután rögtön feltettem az első részt is. :) A visszajelzések vegyesek voltak, de mivel ez már a 3. blogom, megtanultam, hogy csak a jókra kell összpontosítani, mert ha nem így lenne, akkor már rég nem írnék blogot.
A második rész szinte csak pozitív visszajelzéseket kapott, aminek nagyon örültem, mert szívemet-lelkemet beleadtam a részek írásába. Bátran folytattam tovább az írást.
Minden tökéletesen ment, egészen az 5. részig. Ekkor egy kicsit feladtam, jöttek az egyre gyakoribb késések, és úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a blogot. A bezárás egy pillanatra sem fordult meg a fejemben! Tudom, hogy korán jött ez, de az indokok megvoltak, ha valakit érdekel, akkor nyugodtan olvasson vissza, most nem írnám le még egyszer.
Aztán július 23.-án ismét jelentkeztem, tele ötletekkel. Ez köszönhető volt a nyári szünetnek is. :)
Azóta pedig mondhatni tökéletesen működik a blog. Bár vannak most is késések, de a visszajelzések többsége jó, ami csakis NEKTEK köszönhető! Rengeteg olvasóm van, ami erőt ad, hogy írjak tovább. Nélkületek sehol sem lennék! Persze vannak rosszabb napok is, amikor nem tudok úgy koncentrálni az írásra, és ez meg is látszik a részeken, na meg a tetszikeken is, de feladni nem fogom, szóval nem ússzátok meg. :D
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy köszönöm, köszönöm, és köszönöm szépen, hogy vagytok nekem. :)
Remélem, hogy ez az év is sikeres lesz a blognak, és hogy velem maradtok. :)
Mivel már így is ennyit regéltem, nem írok bevezetőt erről a részről. :D
Köszönöm, hogy elolvastad!

Sophie

Reggel a tenger és a madarak hangjára ébredtem. Azt hiszem, ilyen nyugodt reggelem még sosem volt. Kint a nap verőfényesen sütött, Harry pedig mellettem még édesen szuszogott, és a karjaival teljesen körbezárt. Nem bántam, hiszen gyönyörű kilátásom volt az arcára és a meztelen mellkasára, ami egyenletesen emelkedett fel és le. A szája éppen hogy nyitva volt, a haja pedig mindenfelé állt.
Úgy döntöttem, hogy meglepem valamivel, mire felébred, ezért megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, ami nem volt egy könnyű feladat. Óvatosan leszedtem magamról a kezeit, mire felmorgott, és a másik oldalára fordult. A lélegzetem is elakadt, de szerencsére nem ébredt fel.
A konyhába mentem, hogy csináljak egy kis reggelit, de aztán leesett, hogy semmi kaja nincs még a házban. A telefonomra pillantottam, ami 11:34-et mutatott. Mivel már majdnem dél volt, amúgyis hülyeség lett volna a reggeli. Aztán arra gondoltam, hogy keresek egy közeli boltot, de ezt az ötletet is elvetettem, mert fogalmam sincs, hogy merre vagyunk, eltévedni meg egyáltalán nem akarok. Főleg nem akkor, amikor életem szerelmével kettesben vagyunk az ausztráliai tengerparton.
Minden napomat a kávéval kezdem, és ez most sem maradhatott el. Harry is kávézik és egy kicsit megörültem, hogy legalább ezzel meglephetem. Amíg a kávé főt, eszembe jutott, hogy írok egy SMS-t Ashley-nek. Lehuppantam az egyik székre, majd felszisszentem. Egy kicsit fájt még az este után, de én voltam a hülye, hiszen gondolhattam volna rá, mielőtt cselekszek. Kézbe kaptam a telefont, és neki álltam pötyögni.
"Szia Ashley. Mi újság van arra felé? Hogy bírsz a két kicsivel? Aggódom, és egy kicsit bűntudatom is van. Nem tudom, hogy hálálhatnám ezt meg."
Eközben a kávé is lefőtt, így neki álltam kitölteni kis csészékbe. Mielőtt bevittem volna Harry-hez, írtam hozzá egy kis üzenetet, amit remélem, hogy díjazni fog.
Örömmel láttam, hogy még mindig ugyanúgy alszik, mint amikor kijöttem a szobából. Leraktam a kisszekrényre a koffein bombát, majd halkan kislisszoltam. A telefonom rezegni kezdett, és Ashley képe villant fel. Azonnal felvettem.
- Szia Ash.- köszöntem.
- Szia. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Kérlek Sophie, ne aggódj már ennyire, főleg most ne, amikor végre ketten vagytok Harry-vel. Minden rendben van a kicsikkel, nem is hinnéd, hogy mennyit játszanak. Egyszerűen fáradhatatlanok.- nevetett. - Éppen most fogunk ebédelni.
- De mégis csak te vigyázol Lily-re. Tudom, hogy jó helyen van nálad, de akkor is bűntudatom van. - sóhajtottam.
- Ne legyen. Legalább Beth sem unatkozik. Ugyan Sophie, Lily egy tüneményes kislány, a légynek sem tudna ártani.
- Ez mondjuk igaz.- elmosolyodtam.
- Tegnap este átmentünk a srácokhoz is, és megnyugtatlak, még egyben van a ház. Na de inkább mesélj. Milyen volt az este Harry-vel?.- a hangjából ki lehetett venni, hogy fülig ér a szája.
- Mire célzol?.- kérdeztem úgy, mintha nem érteném.
- Jajj ne csináld már, megtörtént?.- faggatózott tovább, én pedig totál elvörösödtem.
- Öö...igen.- mondtam mosolyogva.
- Áááá de jó.- sikítozott, amit a fülem bánt. - És jó volt?.- kérdezte, amikor egy kicsit sikerült lenyugodnia.
- Igen jó volt, de ne hozz már ennyire zavarba. - nevettem.
- Jólvan, hagylak. De csak egyenlőre, mert ha haza jöttetek, mindenről tudni akarok.- a hangja komoly volt.
- Igenis, főnökasszony. Jók legyetek, puszilok mindenkit.
- Átadom. Szia.- mondta, aztán bontottam a vonalat.
Ó, istenem, Ashley és az ő piszkos fantáziája. Visszagondoltam a tegnap estére, és önkéntelenül is muszáj volt elmosolyodnom. Minden annyira tökéletes volt, és egyáltalán nem bántam meg.
Gyorsan megittam a kávét, ami már csak langyos volt, majd úgy döntöttem, hogy amíg Harry alszik, én megmártózom a tengerben. Ismét beosontam a szobába, hogy elővegyek egy bikinit. Na ilyenkor jön jól a nők pakolási mániája, mert legalább nem hagytam otthon. Harry semmit nem árult el, ezért mondhatni a 'sötétben tapogatóztam', így jobbnak láttam inkább mindenfélét bepakolni. Hiper szuper sebességgel rohantam ki a szobából a fürdőbe, ahol még ott voltak a tegnapi csodálatos este nyomai. A pezsgő, és a leégett gyertyák.....elmosolyodtam az emlékekre. Magamra kaptam a bikinit, bekentem magam naptejjel, majd kézbe fogtam egy törülközőt és egy plédet, aztán már mentem is.

Harry

A szememet lassan nyitottam ki, nem akartam még felébredni. Amikor megláttam, hogy üres mellettem az ágy, egy kicsit megrémültem, mert arra gondoltam, hogy Sophie elhagyott a tegnap este után. Aztán oldalra fordultam, és a kisszekrényemen egy csésze kávét pillantottam meg, és egy kis üzenetet. 

'Jó reggelt bébi x' 

Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ő írta. A kávé még langyos volt, amiből arra következtettem, hogy nem rég tehette ide. Gyorsan megittam, mert kíváncsi voltam, hogy hol lehet. Csak egy farmert húztam magamra, beletúrtam a hajamba, hogy legyen valami formája, aztán a konyhába mentem. Nem volt ott, így tovább mentem. Már szinte mindenhol megnéztem, amikor az ablakon kinézve megpillantottam Őt. A tengerben fürdött, és meg kell hogy mondjam, a látvány valami csodálatos volt. Az ajtónak támaszkodtam, és onnan néztem őt. Nem vett észre, szóval nyugodtan tudtam csodálni, és közben visszagondoltam az estére. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy nekem adta magát. Az egész olyan tökéletes volt, és most már biztos vagyok benne, hogy ő az, akit egész életemben kerestem. Mellette ki tudok kapcsolódni, és nem gondolok egyfolytában a munkára. Persze imádom azt, amit csinálok, de néha kell egy kis szabadidő is, és ez a kis "nyaralás" tökéletes erre.

Sophie észre vett, és amikor meglátta, hogy bámulom, elmosolyodott, és felém jött. Ledermedtem, és vártam, hogy mi fog történni. Szó nélkül hosszasan megcsókolt. Amikor hideg, vizes bőre hozzá ért a meztelen mellkasomhoz, kirázott a hideg, de közben a csókja forróságot árasztott. 

- Köszönöm a kávét. És az üzenetet is.- mosolyogtam. 

- Nincsmit. Csináltam volna reggelit is, de nincs itt semmi kaja.

- Ú, basszus tényleg. Gyere, elmegyünk egy étterembe, biztos hogy éhes vagy már.- megfogtam a kezét, hogy bemenjünk, de ő ellenállt. 

- Igen, az vagyok, de ami azt illeti, nem ételre.- huncut mosolyra húzta a száját, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. A tenger felé kezdett húzni, és tudtam, hogy mi a terve.  Lehúzta rólam a nadrágomat, de mielőtt bármi is történhetett volna, még volt egy kérdésem. 

- Figyelj, jól vagy?.

- Csodásan. Harry, nézz körül, ennél jobbat kívánni sem lehet- mosolygott. 

- De én úgy értem, hogy.....szóval milyen volt neked a tegnap este? Mert nem akarom, hogy miattam legyen fájdalmad.- a szemébe néztem. 

- Minden tökéletes volt, ne aggódj. Egy kicsit fáj még, de ez hozzá tartozik. - mondta, és egy apró csókot lehelt a számra.- Mással ezt el sem tudtam volna képzelni. 

- És akkor így is biztos vagy benne, hogy ezt akarod?- kérdeztem. 

- Hát persze, de várj.....te nem szeretnéd?.- arcára rémület ült ki. 

- Ugyan már, dehogynem szeretném, csak féltelek. 

- Ne félts.- megragadta a kezem, és behúzott a tengerbe.