4. rész

Sziasztok. :)

Ahogy ígértem, itt vagyok, hiszen szombat van, bár késve, de azt kiírtam, szóval gondolom nem ért titeket meglepetés. :)

A kommenteket nagyon szépen köszönöm, még akkor is, ha nem írtam vissza rájuk, de ígérem, hogy ezt pótolni fogom. :)
Ismét gazdagodtam feliratkozókkal, amit szintén kimondhatatlanul köszönök. :) 

A következő részről még semmit sem tudok mondani, hogy mikorra várható, ugyanis péntek-szombat-vasárnap nem leszek itthon. Szerintem vagy az lesz, hogy már csütörtökön hozni fogom, vagy majd csak hétfőn. Ez attól függ, hogy mikorra tudom megírni. 

Viszont......a kommenteket addig is nagyon várom, ismét 2 komi, és új rész.

Nagyjából ennyi. 

x.    

Sophie

                                                                        ~ * 1 hét múlva. * ~

Végre szombat, egy igencsak mozgalmas hét után. Az egyesem magyarból szerencsére még mindig nem tudódott ki, aminek mindennél jobban örülök. Remélhetőleg még egy ideig nem is fognak rájönni. De ha mégis, nekem végem.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, egyedül voltam a házban apámmal és Julie-val, mert Lily átment játszani a szomszéd kisfiúhoz. Jó neki, ő mehet, de én kuksolhatok egész hétvégén a szobámban. A legjobbkor csörgött a telefonom. Teena volt az, így azonnal fel is vettem.
- Szia!.- köszöntem.
- Szia Sophie! Mizujs?.- kérdezte. Ebből tudtam, hogy csak beszélgetni volt kedve. Ha valami fontos mondandója lett volna, azonnal azzal kezdte volna, köszönés nélkül.
- A szobámban kuksolok, egyszerűen nem találom fel magam.- sóhajtottam.
- Hát akkor mondjuk....miért nem gépezel?
- Végül is....az nincs megtiltva. Csak azt nem tudom, hogy mit csinálnék. Az ostoba sztárpletykák nem érdekelnek.
- Miért nem regisztrálsz be egy társkereső oldalra?.- vetette fel az ötletet. Ha a számban lett volna valami, az tuti, hogy a padlón kötött volna ki. Hogy én egy társkereső oldalon? Jézusom...
- Neked teljesen elment az eszed?.- a hangom most egy oktávval magasabb szintre emelkedett.
- Totál komolyan mondtam....Amúgy meg ha tudni akarod, nekem is van. Tök jól el lehet szórakozni, bár én csak szívatom az embereket.
- De tudod, hogy én ilyet nem tudnék csinálni.
- Hát akkor ne hülyeségből regisztrálj, hanem keress magadnak valakit. Már elég régóta ismerlek, és nem emlékszem, hogy valaha lett volna barátod.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Végül is tényleg nem volt még barátom. Ha ciki, ha nem, ez van. De igazából sosem vágytam rá. Még csak 17 éves vagyok....Meg amúgy sem hiszem, hogy pont egy társkereső oldalon találnám meg életem szerelmét.
- Nem is tudom. - vontam meg a vállam, bár ő ezt úgysem láthatta.
- Naaa.- noszogatott.
- Majd még átgondolom. - mosolyodtam el.
Sophie! Azonnal gyere le, és hozd magaddal az ellenőrződet is!
- Ez meg mi volt?.- kérdezte megilletődve a vonal másik végéről barátnőm.
- John. Azt hiszem nagy bajban vagyok.- próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, de nem igen ment.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Meg fogja érteni. Sok szerencsét!
- Remélem, hogy így lesz. Majd hívlak. Szia.!
- Szia!.- majd letettem a telefont.
Remegve kutattam a táskámban, pár percembe telt, mire előkotortam az ellenőrzőmet. Nyugi Sophie, meg fogja érteni! Nem lesz semmi baj! Folyton csak ez járt a fejemben.
Apám a konyhában ült, szigorúan tekintett rám.
- Kérem!.- nyújtotta ki a kezét. Teljesen kiment a fejemből, hogy hétvégente mindig megnézi, hogy állok. És hát most nem valami jól.
Belelapozott, a szívem vadul vert.
- Ez micsoda?.- mutatta felém azt az oldalt, ahol az egyes volt. Nem tudtam semmit sem mondani. Tudtam, hogy végem van.
- Kérdeztem valamit!- tekintete most még a szigorúbbnál is szigorúbb volt.
- Nem tudtam tanulni.- szinte suttogtam.
- És mi akadályozott meg benne?
- Ezt most komolyan kérdezed? Főzök, mosok, takarítok, én rendezem a házat, és még a kishúgomat is én nevelem. Szerinted mikor lett volna időm tanulni, úgy még is?.- fakadtam ki, bár abban a pillanatban meg is bántam. Kezét ismét lendítette, de mivel már felkészültem, elhajoltam, így nem talált el.
- Már megint flegma vagy? Rendben kisasszony! 1 hónap szobafogság!.- ordított.- Már úgy voltam vele, hogy feloldom, de mivel nem készülsz az órákra, és nem viselkedsz jól, 1 hónapig sehova sem mehetsz.  Értve vagyok?.- kiabált, ahogy csak tudott.
Félve bólintottam. Elég rendesen megrémített. De úgy még is.....csak úgy kíváncsiságból érdekelne, hogy ő hányas tanuló lehetett? Nem hiszem, hogy mindig csak ötösöket kapott. De bezzeg tőlem elvárja....
- Most pedig takarodj vissza a szobádba.- futva indultam el. - Ezt ne hagyd itt.- dobta utánam az ellenőrzőmet.
Zokogva borultam le az ágyamra. Még örültem is, hogy ennyivel megúsztam. Megfogtam a hozzám legközelebb eső párnát, majd akkorát beleordítottam, amekkorát csak bírtam. Általában ez mindig segít egy kicsit megnyugodni, ami most sem volt másképp. Na jó, ez elég hülyén hangzik, de tényleg így van. Hamar rájöttem, hogy egyáltalán nem éri meg felhúznom magam John-on és azon a hülye libán....bár ő most nem tett ellenem semmit – kivételesen.
Elgondolkodtam azon, amit Teena mondott nagyjából egy órával ezelőtt. Vajon tényleg érdemes lenne regisztrálnom egy társkereső oldalra? Egyáltalán nem az én műfajom ez. De végül is vesztenivalóm nincs. Gyorsan kézbe kaptam a laptopomat, kiakartam használni az időt, amíg Lily-ért nem kell mennem. Teena említette az oldal nevét is, így könnyen rákerestem. Regisztráltam, majd töltöttem fel magamról egy előnyösebb képet. Nem akarok egy rossz útszélinek tűnni, ezért az előnyös képem nekem nagyjából ilyen:

 

Elég régi kép, még akkor készült, amikor anyu is élt, és mi voltunk a legboldogabb család, de nem hiszem, hogy olyan nagyon sokat változtam volna. Maximum keményebb, és erősebb lettem, ami nem árt.
Nagyjából 15 perc alatt készen voltam mindennel, már csak arra kell várnom, hogy valaki jelezze, hogy tetszem neki, és szívesen megismerne. Addig is átmegyek Lily-ért a szomszédba.

                                                    Harry

A koncert után a srácok úgy döntöttek, hogy elmennek bulizni, természetesen a lányokkal. Mint mostanában mindig, én nem mentem velük. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy egész este azt nézzem, ahogy egymást ölelgetik, csókolgatják, miközben sorban nyelik a különböző piákat.
- Biztos vagy benne, haver, hogy nem jössz?.- kérdezte tőlem Louis.
Válaszként csak bólintottam, nem igazán voltam jó kedvemben, amit észre is vehetett.
- Figyelj, ha szeretnéd, itt maradhatok veled, aztán kitalálunk valamit.- halványan elmosolyodott, és megveregette a vállamat.
- Nem, dehogy! Menj csak. Jól leszek egyedül is.- próbáltam rábeszélni.
- Oké, de nehogy valami hülyeséget csinálj!.- emelte fel a mutatóujját.
- Nem fogok, na de menj már, lemaradsz.- noszogattam a kocsi felé. Ugyan milyen hülyeséget tudnék csinálni? Ha arra gondolt, hogy felvágom az ereimet, vagy magamra gyújtom a házat, nem kell aggódnia. Ennyire azért még nem golyóztam be. Egyenlőre.....

Mikor már mind beszálltak a fehér limuzinba, intettem nekik. Én nem láttam, hogy ők visszaintegetnek nekem, vagy hogy mit csinálhatnak, mert az ablak sötétített volt. Lassan beballagtam a házba, már szinte úgy húztam magam után a lábaimat, mintha 10 kilós téglák lettek volna a talpamra ragasztva.

Mivel fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért kezembe kaptam a laptopom, és felmentem twitterre. A követőim száma ismét gyarapodott, már 13 milliónál tartok. Hihetetlen érzés. Ha jól tudom, nekem van a legtöbb követőm közülünk, amivel persze nem élek vissza, de nagyon-nagyon jólesik. Kaptam pár üzenetet, és az egész twitter a koncerttel volt tele. Visszakövettem néhány embert, és az egyik lány adatlapján észrevettem egy hirdetést.....egy társkereső oldalról. Azt írta hozzá, hogy szerinte nagyon jó oldal, és hogy imád rajta lógni esténként. Kíváncsiságból rákattintottam. Vajon nekem is regisztrálnom kéne? De ha ezt megteszem, az emberek pillanatok alatt felismernek, és a másnapi újságba benne lesz, hogy Harry Styles egy társkereső oldalon hirdeti magát. És ez az, amit nagyon nem szeretnék. De...mi lenne, ha nem tennék fel magamról képet? Ez jó ötlet. Szaporán nyomkodtam a billentyűzetet, pillanatokon belül beregisztráltam Tom néven.