2. rész

VÉÉÉGRE SZOMBAAT! :DD
Én alig vártam már, hogy hozhassam a 2. részt. :) Már szerdán úgy voltam vele, hogy kirakom, de türtőztettem magam, mert akkor tuti, hogy a többi résszel csúsztam volna. :)
Én hülye nagyszerűen kihagytam a legfontosabbat: hogy mégis ki lesz a főszereplő. :) De most bepótolom....szóval a főszereplő természetesen Harry lesz. :) A másik blogom is Harry-s volt, és úgy érzem, hogy nem is tudnék másról úgy írni, mint Hazza-ról. :D
Szeretném megköszönni a kommenteket, hiszen nem is kértem, de kaptam, és ez hihetetlen érzés. :$ De ami még ennél is nagyobb örömmel tölt el, az az, hogy máris van 4 feliratkozóm *-* Hihetetlenek vagytok :P
Az eddigi két bejegyzésemre kaptam valakitől (gondolom, hogy egy személy volt) egy olyan szavazatot, hogy uncsi...na most, ezzel egyáltalán nincs semmi bajom, hiszen nem tetszhet mindenkinek az, amit írok, csak egy kicsit aggaszt, hogy miért? Örültem volna, ha leírja, hogy miért gondolja így, mert akkor megpróbálnék rajta javítani, hogy neki is megfeleljen... de mind1. :)
Kommenthatár még mindig NINCS, de persze ettől függetlenül örülnék, ha páran írnátok *-* Ja és a feliratkozókat is nagyon várom, és alul szavazni is lehet  :$
Eme "rövidke" bevezető után jöjjön a rész, Jó Olvasást. :) Pénteken jelentkezem, azért előbb, mert szombaton bérmálás :D

Harry

Ismét túl vagyunk egy koncerten, amit a Take Me Home turné keretein belül adtunk. Manchesterben vagyunk, ami azt jelenti, hogy holnap reggel indulunk vissza Londonba, ahol a turné utolsó két koncertje lesz majd.
Most itt állok a színpadon, a tömeg ujjong, és a neveinket sikítja. Ez már az életem része. Mindig erről álmodtam, hogy a színpadon állok, több ezer ember előtt. Ez az álom valóra vált, de azt, hogy kapok rögtön négy testvért, még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
- Éhes vagyok, elmehetnénk egyet kajálni.- fogta a hasát szőke barátom.
- Szerintem megérdemeljük egy ilyen koncert után.- bólogatott Liam.
- Paul?.- kereste szemével Zayn menedzserünket.
- Elkéstetek.- jelent meg négy lány, név szerint Danielle, Perrie, Eleanor és Amy......a fiúk barátnői. Őszintén szólva nagyon örülök nekik, de kakukktojásnak érzem magam köztük, mert csak én vagyok szingli. Ezt nem úgy értem, hogy bármelyik legközelebbi lánnyal összeállnék, hanem már én is vágyok a szeretetre, a szerelemre.
- Ah, istennők vagytok.- szaladt oda Louis a Nando's-os zacskót szorongató Eleanor-hoz, majd a többiek is így tettek.
- Gyere ide, fürtöske.- mosolygott rám Perrie, miután kibontakozott Zayn öleléséből.- Te sem maradhatsz ki.- mutatott a kezében lévő másik zacskóra.
- Köszönöm.- halványan elmosolyodtam. 

Sophie

- Sophie, kérdezhetek valamit?.- nézett fel rám Lily, miközben a Barbie babái haját fésülte.
- Persze.- mosolyogtam. Szeme felcsillant.
- Elvinnél a játszótérre?
- Igen, kicsim.....ha apa elenged.- grimaszoltam.
Kézen fogtam húgomat, és apánkat keresve sétáltunk le a lépcsőn. A nappaliban ült a TV előtt, Julie pedig körbeugrálta, mint egy cselédlány. Komolyan mondom, hányinger.
- Apu.- szólítottam meg félénken.
- Tessék.- nézett ránk szigorúan.
- Elvihetném Lily-t a játszótérre?
- Mennyi pénz kell?
- Akkor elmehetünk?.- ugrottam fel.
- Kérdésre nem kérdést várok....- morgott rám.
- Hát öhm...amennyit adsz.- mondtam zavartan. Apámmal sosem mertem szembeszállni, és azt hiszem, hogy ezt nagyon jól tettem. A kezembe nyomott egy kisebb összeget. Megköszöntem, amire csak egy morgás volt a válasz. A helyzet egyre rosszabb, mert még Lily sosem látta ilyennek John-t. Mindig feltekintett rá, mintaapának gondolta, amin nem csodálkozok, mert előtte megjátszotta a gondos, szerető apát, de ez is változott. Úgy látszik Julie még ennél jobban is keresztbe akar nekem/nekünk tenni, ha ez egyáltalán lehetséges. Húgom megszeppenve állt, csendben figyelte az eseményeket. Úgy gondoltam, hogy eleget látott, ezért felvettem, és a szobájába vittem. A hideg londoni, esős idő miatt melegen felöltöztettem. Rózsaszín kabátját adtam rá, a csizmáját, kesztyűjét, és még sapkát is húztam a fejébe. Nagyon cukin nézett ki. Látszólag ő már nem kedvelte magán ezt a sok ruhát, de én jól szórakoztam rajta.
Magam is ugyanígy rétegesen felöltöztettem, aztán indulhattunk. Egy „elmentünk”-et kiáltottam oda John-nak és Julie-nak – bár szerintem teljesen fölöslegesen – aztán kiléptünk az ajtón. Lily hozta a kis biciklijét, amin természetesen még ott voltak a pótkerekek. Felült a járgányra, én pedig egy kicsit meglöktem, hogy utána könnyen tekerhessen. Nem tudom, hogy lehet ennyi energiája egy kis csöpségnek, de komolyan mondom, mire a játszótérhez értünk, teljesen kifulladtam.
- Sophie, jössz velem csúszdázni?.- mosolygott rám.
- Most leülök egy kicsit, de ígérem, hogy mindjárt megyek én is..- kiáltottam utána, ugyanis már a csúszdánál állt. Megelégelte válaszomat, majd hátat fordított nekem, és folytatta, amit elkezdett, vagyis a csúszdára való felmászást.

Nagyjából három órán keresztül lehettünk a játszótéren, de még így is alig bírtam elrángatni onnan Lily-t. Én már teljesen elfáradtam, hintáztunk, és ahogy megígértem neki csúszdáztunk vagy százszor. Végül egy jó ajánlattal sikerült elcsalnom.
- Lily, kicsim, nem kérsz nyalókát?.- tudtam, hogy be fog válni, hiszen Lily él-hal a nyalókáért. És jól gondoltam....már indulhattunk is a boltba.
- Melyik legyen?.- mosolygott ránk az eladó, aki már elég jól ismert minket, mert mindig ide járunk vásárolni.
- Azt a színeset kérem.
- Tessék szívem.- nyújtotta át húgomnak a kiválasztott édességet a nő.
- Köszönöm.- mosolygott a testvérem. Imádom, ha örül. Az engem is feldob.
Fizettem, aztán indulhattunk haza. Már a gondolattól is rázott a hideg.
Az ajtóban John várt minket, elég mérges fejet vágott, nem kicsit megrémisztett.
- Sophie, kérlek vidd fel Lily-t a szobájába. Beszélnem kell veled!.- nézett szigorúan. Ezek után már teljesen betojtam.
Úgy tettem, ahogy kérte. Lily kérdezősködött, hogy miért beszélt így velem, meg mit akar tőlem, de az az igazság, hogy ezekre én is szerettem volna tudni a választ.
- Egy pillanat, és jövök.- nyomtam egy puszit a megszeppent kislány homlokára.
Csigalassúsággal lépkedtem lefelé a lépcsőn. Fogalmam sem volt, hogy mit akar tőlem.
Leültem a legközelebbi székre, ő pedig a velem szemben lévő fotelba. Julie az ölébe. Fujj.
- Sophie, mi....-
- Ne haragudj, máskor hamarabb megjövünk. Csak Lily olyan jól érezte magát, hogy alig bírtam elhozni, utána vettem neki nyalókát, és...-
- Sophie!.- kiáltott rám. Megreszkettem. - Nem erről van szó.- nyeltem egy nagyot. - Julie mondta, hogy milyen hangnemben beszéltél vele. Ez igaz?-
Teljesen ledöbbentem. Ez a liba képes volt beárulni? Még ha alaptalanul flegmáztam volna vele, de így......hihetetlen. Egyszer még megölöm ezt a nőt. (na jó, ezt még én sem gondoltam komolyan)
- Igen, de....-
- Nincsen semmi de! Azonnal takarodj a szobádba, és még egyszer meg ne halljam, hogy így viselkedsz.- imádom, hogy nem engedik megmagyarázni a dolgokat.
- És Lily-vel mi lesz?.- háborodtam fel.
- Törődj vele, ahogy eddig is tetted. Reggel elmész iskolába, előtte Lily-t beadod az óvodába. Ezen kívül sehova sem mehetsz!.- hát komolyan mondom, ennél már jobb nem is lehetne. Mondjuk nem tudom, hogy mikor mentem el itthonról bárhova is. Teena is mindig hív, hogy menjek át hozzá, de átmentem? Hát persze, hogy nem. Őszintén szólva még egyszer sem voltam nála. És még ő se nálam....a 4 év alatt.
- Ez kurvára igazságtalan!.- álltam fel a székről.- Mindig ennek a hülye libának nyalsz. És még csak szépen fogalmaztam. Nem hiszem el, hogy neki hiszel mindig mindenben. Egyáltalán nem tudod, hogy mi az igazság. Ha tudnád, akkor ez a …... (olyat mondtam, hogy magam is meglepődtem) már rég az utcán kéregethetne.- nagyon is jól esett mindezeket a fejéhez vágni.
- Hogy mit mondtál?.- a szemei elsötétedtek, miközben felállt, velem szembe. Julie elfoglalta a helyét a fotelban, és gúnyosan mosolygott rám.
- Chh.- fintorogtam, miközben rá néztem. John megfordult, de addigra Julie már „felvette” a kis ártatlan arcocskáját. Hú de gyűlölöm.
- Kérdeztem valamit!- már újra velem szemben állt.
- Jól hallottad. Semmit sem bántam meg abból amit mondtam.- jelentettem ki, amit nem kellett volna, mert abban a pillanatban John keze meglendült, és egy orbitális pofon csattant az arcomon.
- Indulj a szobádba! A szemem elé ne kerülj!- mutatott a lépcső felé. Örömmel indultam meg, közben a sajgó pontot fogtam a kezemmel. Égetett, és valószínűleg tűz vörös volt.
Becsaptam magam mögött a szobám ajtaját, a földre estem, és elkezdtem zokogni. Pillanatok múlva Lily jelent meg előttem, aki sajnálva tekintett rám.
- Mi a baj?.- kérdezte megszeppenve.
- Gyere ide.- nyújtottam a kezem, és magamhoz húztam, majd jó szorosan átöleltem. Nem kérdezett tovább, csak ölelt, ami perceken belül megnyugtatott. Megfürdettem, lefektettem, majd magammal is ugyanezt tettem.
Baszok ezek után John-ra, Julie-ra meg főleg. Pff....