28.rész

Sziasztok! :)
Meghoztam a részt, ahogy ígértem. :D A következőt valószínűleg jövőhét szombaton hozom.;)
Puszi :3
U.I.: Tudom, hogy Danielle (sajnos) már nem tartozik Liam-hez, de én vele kezdtem el ezt a blogot, és vele is fogom befejezni. Eszembe sincs megváltoztatni a nevét Sophia-ra vagy valami hasonló, mert én imádom Danielle-t, nagy példaképem. :)

Sophie

Reggel arra ébredtünk, hogy Harry telefonja szüntelenül csörgött. Miután felvette a készüléket, egy hangos sóhaj hagyta el a számat megkönnyebbülésem jeléül. A kelleténél egy kicsit többet ittunk az éjjel, ezért nagyon fájt a fejem, és nem éppen volt kellemes egy üvöltő telefon hangjára kelni.
Úgy döntöttem, hogy hagyom Harry-t nyugodtan beszélni, addig kimentem a konyhába. Mialatt a kihagyhatatlan reggeli kávénk főtt, addig találtam aszpirint a táskámban, amit gyorsan bevettem egy pohár hideg víz segítségével. A kávét előkészítettem, és szendvicseket is gyártottam. Furcsálltam, hogy Harry mennyi ideig telefonál, de ráhagytam, biztos voltam benne, hogy fontos a hívás. Éppen amikor ezen agyaltam, barátom megjelent az ajtóban. A tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy nem éppen jó hírt kapott.
- Liam volt az. Azt mondta, hogy haza kell mennünk egy interjú miatt, ahol mindenkinek ott kell lennie a bandából. Nem mondta el, hogy mi az ok, de fontos lehet.
- Hát akkor haza megyünk.- mosolyogtam rá.
- Kérlek ne haragudj, de..
- Shh.- csitítottam. - Miért haragudnék? Tudod milyen boldog vagyok, hogy elhoztál ide? Pedig senki nem kért meg rá, de te ezt is megtetted, és félre raktad a munkádat miattam. Ez nekem mindennél többet jelent. Fantasztikus napokat töltöttünk itt. Köszönöm.- hosszasan megcsókoltam, amit szívesen viszonzott.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?- kérdezte huncutul.
- Már vagy ezerszer.- nevettem.
- Hát akkor készülj, mert el fogom mondani még legalább ezerszer.- csókolt meg most ő. Keze a derekamról a fenekemre csúszott, amitől muszáj volt belenyögnöm a csókunkba.
- Hé, micsoda élénk valaki ilyen korán reggel.- húzódtam el tőle játékosan.
- Hozzád sosem vagyok fáradt.- megint megcsókolt volna, de ezúttal nem engedtem.
- Ha így folytatod, sosem fogunk elindulni.- mosolyogtam. - Különben is igazságtalan, hogy neked semmi bajod, az én fejem meg majdnem szétrobban. - makacskodtam.
- Csak nem másnapos vagy?.- nevetett.
- De ez így nem ér.- folytattam a durcáskodást anélkül, hogy válaszoltam volna a kérdésére. - Ugyanannyit ittál, mint én.
- Igen tényleg, csak úgy látszik, hogy a plusz két pohár pezsgőről már megfeledkeztél, amit akkor ittál, amikor bejelentetted, hogy kiskutyát szeretnél.- emlékeztetett.
- Tényleg.- tört rám a felismerés. - De a kiskutyát azt komolyan gondoltam. - kacsintottam.
- Na ne.- sápadt le teljesen.
Miután megreggeliztünk, letusoltunk, aztán elkezdtünk pakolni. Rekordidő alatt végeztünk, de nem is bántam, mert Harry a zuhany alatt szeretett volna még egy-két dolgot, amivel aztán el is ment az idő.
Mivel már elég rég találkoztunk az otthoniakkal, szerettem volna jól kinézni, éppen ezért választottam ezt az összeállítást.

Harry magára vette a szokásos "hivatalos" összeállítását, aminek kifejezetten örültem, mert ebben a szerelésében egyszerűen ellenállhatatlan. Na nem mintha amúgy nem az lenne, de így különösen. [katt]
Matt már várt ránk a kocsival, és segített bepakolni is. Még egy utolsó pillantást vetettem a házra, hogy nem-e hagytunk ott valamit, majd elindultunk.
Az idő csak úgy repült, és azt vettem észre, hogy már a reptéren vagyunk. Elköszöntünk Matt-től, akit ebben a pár napban nagyon megkedveltem, hiszen mindenben a segítségünkre volt. Jóformán rajta kívül máshoz nem is fordulhattunk.
Már nagyon izgatott voltam, alig vártam, hogy újra láthassam a kishúgomat, és a srácokat.
Amikor a One Direction ház elé értünk, meglepetésemre nem láttam egy fotóst sem, aminek kifejezetten örültem. Gyorsan befutottam a házba, és hamar meg is találtam mindenkit a nappaliban. Óriási öröm töltött el, amikor megpillantottam a kishúgomat, aki odaszaladt hozzám, és szorosan megölelt. Nem is gondoltam, hogy Ashley-ék is itt lesznek.
- Hogy vagy édesem?.- pusziltam meg a homlokát.
- Nagyon jól, főleg, hogy itt vagy.- mosolygott. - Harry.- ugrott barátom nyakába, aki épphogy csak belépett a házba, és tele volt a keze a holmijainkkal. El is felejtettem...upsz.
Ezután mindenkit megöleltem, és örömmel néztem körbe a házban, mert nem vártam ilyen rendet. Persze tudtam, hogy ez mind Ashley műve.
- Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg. Köszönöm, hogy vigyáztál Lily-re. - húztam magamhoz barátnőmet.
- Te is tudod, hogy szívesen tettem.- mosolygott.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan indulnunk kéne az interjúra.- szólalt meg Liam.
- Máris?.- Harry meglepődött, de én sem voltam elragadtatva.
- Sajnos. 
Elköszöntünk a srácoktól, aztán már el is indultak. Szerencsére az interjú élő volt, így szemmel követhettük a TV-ben. Ashley-vel, Beth-el, és Lily-vel pattogatott kukoricát majszolva vártuk, hogy elkezdődjön az interjú. Boldogan vettem észre, hogy a fiúkkal Alan Carr fogja készíteni az interjút. Imádom a pasast, de szerintem a Földön mindenki így van vele.
A kérdések a szokásosak voltak, rengeteget nevettünk a lányokkal. Természetesen kérdeztek minket is, de a fiúk már gyakorlottak, és könnyedén elterelik a szót a kényesebb kérdésekről.
Nagyjából az interjú közepénél kezdtem megérteni, hogy miért is kellett mind az 5 fiúnak jelen lennie. A közönségből kiválasztottak öt lányt a fiúk mellé, hogy egy duettet hozzanak össze negyed óra alatt. Nagyon tetszett a feladat, kíváncsi voltam, hogy melyik srác mit hoz majd össze a lányokkal.
Niall-ék kezdtek, valami borzalmas volt a lány hangja, de Niall nem nevette ki, hanem vele együtt énekelt. Hát mi már a hasunkat fogtuk, olyan jól szórakoztunk rajtuk. Tulajdonképpen Zayn és Louis sem járt nagyobb sikerrel, mindkét lánynak nagyon hamis volt a hangja. Aztán jött Liam, akinek amúgyis olyan hangja van, hogy kiráz tőle a hideg, de a lány sem volt semmi. Christina Perri-től a Thousand Years-t énekelték, és amennyire előtte nevettünk, most annyira küszködtünk a könnyeinkkel. Nem is csoda, hogy óriási tapsot kaptak.
Végül Harry jött azzal a lánnyal, akit maga mellé kapott. Nem is lett volna olyan rossz, de aztán amikor a csaj elkezdte fogdozni Harry-t, felkaptam a vizet. Azt hittem, hogy átnyúlok a képernyőn és megtépem azt a lányt. Harry vette a lapot, és lerázta, a lány pedig idegesen lefutott a színpadról. Harry így egyedül énekelte végig a számot, aminek a végén óriási tapsot kapott, és a győztes is ő lett.
Időközben eszembe jutott, hogy Danielle-lel kellene beszélnem a táncról. Gyorsan előhalásztam a zsebemből a telefonom, és tárcsáztam. Hamar felvette.
- Szia Sophie. - szólt bele a telefonba a második csengés után.
- Szia Danielle. Ne haragudj, hogy eddig nem kerestelek, csak Harry-vel elutaztunk pár napra.
- Semmi gond, remélem jól éreztétek magatokat.- de még mennyire, gondoltam magamban.- A meghallgatásod holnap lesz, remélem, hogy jó neked ez az időpont.
- Hú, természetesen. Azt hittem, hogy már el is késtem. Nagyon köszönöm Dan.- hálálkodtam, hiszen végre valóra válhat az álmom.
- Ne köszönd. Ha gondolod, oda megyek érted reggel.
- Az nagyon jó lenne.- mosolyogtam.
- Akkor holnap. Szia. - köszönt el, majd le is tette a telefont.
A srácok éppen haza értek, én pedig egyenesen Harry nyakába ugrottam.
- Na mi ennek a nagy örömnek az oka?- kérdezte nevetve.
- Holnap Danielle-lel elmegyek a meghallgatásra.- lelkendeztem.
Liam felkapta a fejét barátnője neve hallatán, amire el kellett mosolyodnom.
- Gratulálok édesem.- puszilt szájon.
A többiektől is kaptam pár kedves szót, aminek nagyon örültem, pedig még meg sem kaptam a munkát.
A nap további részében filmeztünk, amikor is egy hatalmas ötlet jutott az eszembe.
- Mit szólnátok, ha Ashley és Beth is ide költözne? - nem tudtam, hogy figyelnek-e rám, csak amint kipattant  fejemből az ötlet, kimondtam.
- Úristen Sophie, annyira vártam már ezt a kérdést.- ölelt át Niall csillogó szemekkel.
A srácoknak nem volt ellenvetése, így már csak Ashley-nek kellett beleegyeznie.
- Nem is tudom, ez olyan sok mindennel jár.- makacskodott barátnőm.
- Például? - kérdeztem.
- Ott van a ház, nem hagyhatom csak úgy ott. Rendezni kell a számlákat, aztán eladni.
- De hát ez a legkevesebb. Tudod, hogy mindenben segítek.- mosolyogtam rá, és tudtam, hogy már meg is győztem.
- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja.
- Ugyan már, nézd meg a kicsiket, el sem szakadnak egymástól.- érvelt Harry. Egy csókkal jutalmaztam neki, hogy segít a meggyőzésben.
- Akkor nagyon szépen köszönjük.- csillant fel Ashley szeme, majd boldogan mindenkit átölelt.
Úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük, hogy "bővült" a kis családunk, ezért egy fantasztikus grillparty-t rendeztünk. Áthívtuk Perrie-t, Danielle-t és Eleanor-t is, így teljes volt a csapat.
Mikor Lily-t lefektettem, már én sem mentem vissza a többiekhez, mert kirobbanó formában akartam lenni a meghallgatáson, ezért miután elköszöntem tőlük, lefeküdtem a kis tündérem mellé, az álom pedig hamar elnyomott.